Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

An American Haunting (2005)

Rendezte: Courtney Solomon

Mivel a szavazáskor gondolom a legtöbben igazi kísértetesre film reményében voksoltak, én meg jól megkerültem a dolgot, így most kárpótlásul itt van ez a 2005-ös mű.

Az már eleve jól kezdődik, ha a két főszereplő a kétszeres Golden Globe-díjas Donald Sutherland (XX. század, az 1978-as Testrablók támadása, A parazita) és az Oscar-díjas Sissy Spacek (Carrie, A szénbányász lánya, A kör 2). Ilyen színészekkel felőlem 90 percen keresztül römizhetnének is, akkor is minimum járna legalább a 2 pont. Kár, hogy a rendezést egy olyanra bízták, aki addig csak egy 3,6-os ZS-vel büszkélkedhetett, és ez sajnos a film kárára ment, ami mellesleg igaz történetet dolgoz fel. (Bármit is jelentsen ez jelen esetünkben.)

Maga a történet nem lenne rossz, bár az elején úgy néz ki, hogy csak egy szimpla "elátkozós" horrorról van szó, aztán persze a végén kapjuk a gyomrost, hogy "ÚRISTEN!". De ezt előbb vesézzük ki bővebben: van egy nemesi család a XIX. századi Amerikájában. Anyuka, meglehetősen idős apuka (na kik játsszák őket?), meg a fiú és a lány. Aztán apuka kicsit nagy kamatot ad egy nőnek (uzsora), amire az megorrol rá és elátkozza. Erre a lányával mindenféle bizarr dolgok történnek: valami megmagyarázhatatlan erő felemeli, pofozza, lefogja, csak a "szokásos". Semmi vér, a halálozásokkal is spórolnak, csak ütlegek. Mégis, talán ezektől hihetjük el, hogy ez valóban megtörténhetett. Ráadásul -mintha az nem lenne elég-, szerencsétlen  áldozatunk néha egy nem létező kislányt hallucinál, amit persze a néző ijesztgetésére találtak ki, és működik is, be kell hogy valljam.

A cím annak furcsa lehet, aki nem olvassa rendszeresen a blogomat, úgy hogy máris itt van egy hivatkozás. Ha ezen már túlestünk, akkor íme újabb három film francia földről! Sajnos ezek már kevésbé lettek olyan jók, de még így se vészes a helyzet. Érdekes, hogy megint a nők vannak a középpontban, kivéve talán az utolsót, ott egy férfinak is jut a reflektorfényből.

1. Mutants (2009)

Rendezte: David Morlet

Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s Holtak Hajnala, egy nagy adag 28 nappal később, egy csipet camembert, majd az egészet öntsük havas hegyvidéki tájba. Ezzel kész is a filmünk!

Hiszen a történet csak annyi, hogy van egy vírus, aminek következtében az emberek mutálódnak, majd dühösek lesznek (nahát) és a normális emberekre támadnak. Közben semmi se derül, csak egy mikro-esemény sorozatot látunk, de ez meglehetősen jól ki is dolgozták. Azonban az a  legnagyobb baj, hogy annyira érződik, hogy az egész project az angol 28 nappal későbbre egy válasz, hogy az már fáj. Ezt én úgy értelmeztem végig, hogy "tudunk mi jobbat is", hát nem. De ennyivel ne írjuk le ezt az alkotást. Vannak pozitívumai: sokkal emberibb, sokkal jobban ki van dolgozva az átalakulás, vele minden esti és lelki változással. Na meg a képi világa is szebb.

Azonban semmi újat nem tud felmutatni, ráadásul saját magával szemben is következetlen. A befejezés pedig nagyon giccses lett. Azért próbálkozásnak nem rossz, egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Értékelés: 6/10