Dellamorte Dellamore / Cemetery Man (1994)

Rendezte: Michele Soavi

Azt kell, hogy mondjam: VÉGRE! Vagyis végre találtam egy olyan italo-horrort, amit mindenki csak ajnároz és nekem is bejön, sőt ez még enyhe kifejezés. Igaz, a Démonok is ilyen megítélésben van nálam, de azért ez most mégis csak más.

Ez a film egyszerűen káprázatos: olyan tökéletesen tudja keverni a morbid humort a véres horrort, hogy az egésznek az összhatása mégis egy drámai művészfilm marad. Most szólok, hogy aki nem szereti, ha egy filmben kettőnél több műfaj jegyei láthatóak, pl. a már sokat említett Gazdatestnél (The Host - majd egyszer, ha van rá igény, írok róla), akkor az ne is olvasson tovább.

A történet látszólag egyszerű: egy olasz kisváros temetőjében elkezdenek egyes holtak feltámadni, általában temetésüket követő 7 nap elteltével. Az ott dolgozó, nevezzük "mindenesnek", Francesco Dellamorte-nak meg esze ágába sincs az illetékes hatóságoknak szólni, hiszen akkor elvesztené az állását. Vagy csak egyszerűen diliházba zárnák, ami szintén nem egy jó alternatíva. Így kénytelen saját kezűleg elintézni az élőholtakat (igen, a szokásos "csak a fejére lő, hogy meg ne sántuljon" módszer eléggé hatásos). A munkában van egy segítője is, az együgyű Gnaghi, akinek a szókincse egy darab értelmetlen szóra koncentrálódik. Igazából egyben lakótársak is, mondhatni barátok.

Mindketten vágynak a szeretetre, ugyanakkor tartanak is az élőktől. Ez a fura kettőség végigkíséri az egész filmet, mi több, ez alkotja a cselekmények gerincét is. Így főhősünknek a munkatársán kívül csak egy aktakukac haverja van, de vele is leginkább csak telefonon tartja a kapcsolatot. Aztán megjelenik a szerelem mindkettejük életében, azonban egyiket sem nevezhetnénk tökéletesnek. Francesconak egyébként nem is egy, hanem három nő is akad, vagy igazából végig ugyanarról a hölgyről van szó? Egyike a megannyi kérdésnek, de menjünk csak sorjában. Érdekes a bibliai párhuzam is: a három nő karakterei engem kifejezetten emlékeztetnek a három Máriára. Szemfülesebbek több ilyen áthallást is kiszúrhatnak.

Az eredeti olasz cím tökéletesen jellemzi a művet: a szerelem és a halál váltja egymást. De ez utóbbi nem a nagy betűs Halál, ebben a világban egy idő után nehéz eldönteni, hogy ki élő és ki holt. Ez utóbbi megállapításomat csak megerősíti a lezárás is.

Egyébként a humorra abszolút nem lehet panasz, finom megjegyzések és olyan ütősebb poénok tarkítják, hogy nem lehet nem észrevenni az ihletmerítést a Re-Animatorból, vagy akár a Hullajóból. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem lopásról van szó, csak ezeknek a hangulatai eszenciájukat átemelni. Egyébként külön piros pont a zombi cserkészekért, így már azt is megtudtam, hogy a Stag Knight nevű flashjáték készítői ezt honnan vették.

A képi világa nagyon szép és változatos. Külön kiemelném, hogy vannak kifejezetten gyönyörű beállítások, pl. a temetői szex jelenetet (igen, van cici, de nem attól szép az a pár képsor).  A  színészek tehetségesek, nagy kár, hogy legtöbbjüknek ez volt a szakmai karrierjük csúcsa. Egyedül a főszereplőt alakító Rupert Everett vitte valamire, de szerintem ő is visszasírja ezeket az időket. A zene passzol, nincsen olyan orbitális  disszonancia, mint pl. Fulci legtöbb alkotásában. További öröm, hogy abszolút mellőzve vannak a felesleges töltelékjelenetek, és elcseszett vágásokkal sem lehet találkozni.

A rendezés mondhatni tökéletes lenne, azonban nekem ez egy kicsit túl művészi. Mindjárt megmagyarázom: az "átlagnéző" nem biztos, hogy értékelni tudja a kétértelműséget, és azt, hogy nincs teljesen egyértelmű befejezés. Mármint szerintem ebbe mindenki azt lát bele, amit akar. Igazán jó téma lehet baráti körökben a film mondanivalójának az elemzése. Éppen ezért ez nem mindenkinek szól. Szóval aki egy agyatlanabb zombidarabolásra vágyik, térdcsapkodós gegekkel, az bizony csalódni fog. Aki viszont egy igényes horrorral oltott művészfilmre kíváncsi, az nehogy kihagyja.

Hogy lássátok, mennyire oda van érte szinte mindenki, íme néhány kritika másoktól:

Geekz - mondhatni most kivételesen maximálisan egyet értek a kritikájukkal.

Desmond Wallace - a blog írója inkább sorozatokról számol be, de most kivételt tett, nem véletlenül.

Zombibuzi - az oldal neve önmagáért beszél.

Értékelés: 9/10