Sóhajok - Suspiria (1977)
Rendezte: Dario Argento
Bevallom eddig hadilábon álltam a rendezővel, mivel csak két filmjét volt szerencsém látni. Az Álmatlanságról korábban már megemlékeztem, ami a magyar kiadó miatt, olyan megtévesztő borítóval került a polcokra, hogy az már több mint szégyen. A másikat pedig még az egykori, hazai Fangoria magazin adta ki, igen, a Traumáról van szó. Mindkettő egy közepes alkotás, valahogy nem láttam bennük a "mester" tehetségét. Máig úgy voltam vele, hogy sokak szerint pont ezek a legrosszabb művei Argento-nak. Arról már nem én tehetek, hogy nálunk még csak ezeket adták ki (mármint akkor még). Zárójeles megjegyzés: tavaly napvilágot látott a Giallo c. filmje is, Adrien Brody-val, amit mindenki szét szedett, szóval valószínűleg az az igazi sereghajtó.
Aztán jött ez, mint a rendező munkásságának egyik ékköve, hogy ez mennyire "hű meg há"! Mondanom se kell; ezúttal is csalódnom kellett.
A történet amolyan vérbeli italo-sztori: a külföldről érkezett fiatal lány elmegy egy elit tánciskolába, ahol gyilkosságok és egyéb furcsaságok történnek. Egyébként azt el kell ismernem, hogy rendesen beetetett Argento: én azt hittem, hogy ez egy giallo. Amit meg is erősített egy elég látványos, ámbátor elég nevetséges (a kép sarkából kiugró döfésen párommal hangosan felröhögtünk, nesze neked feszültség) gyilkosság. Aztán kb. a film második felétől a sztori 180 fokos fordulattal átvált egy teljesen más irányba. Szerencsére ez az irány viszonylag egyedi és engem meg is lepett, egyszóval tetszett. Most had ne lőjem le, hogy miről is van szó.
A legnagyobb baj a filmmel, a már említett feszültség hiánya. E nélkül pedig csak a kifejezetten hentelős, vagy poénra vett horror alkotások életképesek. Itt pedig ezek egyikéből sem kapunk. Egyszerűen elnyújtott, lassú és unalmas. A monotóniát néhol igyekeznek megzavarni egy kis "féregtámadással" vagy olyan frenetikus párbeszédekkel, amik röhejes módon próbálnak félelmet kovácsolni a nézőben. A legjobb példa erre az, amikor két lány (köztük a főszereplő ofkorsz) megállapítja, hogy mögöttük az iskolaigazgató alszik a jellegzetes szuszogása miatt, PEDIG Ő ÁLLÍTÓLAG ELUTAZOTT! ÚRISTEN! HAZUDTAK NEKIK! FEL-FOG-HA-TAT-LAN!! Ezt pedig véresen komolynak állítják be, kb. mintha az derült volna ki, hogy a menzán patkányhúst tálalnának fel, a csoki puding meg nem más, mint kaka. Sajnos a bugyuta dialógusokból elég sok van, látszik, hogy ebbe nem túl sok energiát fektettek.
Pozitívumként érdemes kiemelni a helyszínt, ami önmagában elég félelmetes, én tuti nem laknék ott, még többedmagammal sem. A színekre sem lehet panasz, e téren is vannak jó megoldások. Ettől sajátos hangulat lesz úrrá végig az egész produkción. A zene közepes, néhol eltalálták, de valamikor nagyon nem, ez utóbbi annyira igaz, hogy van olyan jelenet, amit pont ez tesz tönkre. Ilyet nem egy esetben tapasztaltam már, remélem tudjátok, hogy elsősorban kire gondolok:)
Szerencsénkre azért van 1-2 olyan ötlet a filmben, ami végül is sokat dob az összképen. Például az egyik ilyen kísértetiesen emlékeztet a Fűrészre, nem lennék meglepve, ha annak az alkotó innen is merítettek volna inspirációt. Csak néhány jó pillanat nem tesz jóvá egy hosszú-hosszú kínlódást, amit éreztem nézés közben.
A színészek - gondolom ez is sejthető - pocsékok. Na jó, aki elmúlt benne 40, az elég hiteles. Csak az a baj, hogy ezeket a karaktereket elnyomja a "főhősnő", aki még tisztességesen elájulni sem tud. Melyik producer rokona lehet? Egyébként érdekes, hogy itt is vannak románok (mármint szerep szerint) , csak úgy, mint a már említett Traumában. Vagy egyszerűen túl sok van belőlük Olaszországban? Ezt csak mellékesen jegyzem meg. Továbbá Udo Kiert is muszáj megemlítenem, aki hozza a szokásos mellékszereplő formáját, de azt legalább korrektül.
Szóval kár érte, többet is ki lehetett volna hozni ebből.
Még valami, a port.hu-n feltűnt egy komment, miszerint a honi kiadványban levágtak a képből, ha ez igaz, akkor az nagyon gáz. Viszont akkor lehet, hogy az ominózus döfés is kicsit más megvilágításba kerül.
Még valami: a rendező munkásságáról írok még. terveim közt szerepelnek: az Opera, az Infero, a Stendhal-szindróma és a Könnyek anyja. Valószínűleg majd egy "megaposztban" fogok ezekről megemlékezni, persze kérdéses, hogy bekerül-e Romero és Fulci mellé, avagy pozitívabb leszek vele.
Friss kommentek