Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.
Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.
Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)
1. 100 halálos lépés - 100 Feet (2008)
Rendezte: Eric Red
A rendező neve az elvakult horror-rajongók számára ismerősen csenghet: neki köszönhetjük a közepesre sikeredett Testrészeket és az Átváltozás - Rossz Holdat is. Azonban '96 óta ez az első rendezése, és ez látszik is. De ne menjünk ennyire előre.
A film akár egy monodrámának is felfogható, hiszen a főszereplő a leginkább az X-Men-ből ismert Famke Janssen. Meglepő volt egy szemlátomást kisköltségvetésű horrorban látni, de még így is ő az egyike a kevés pozitívumoknak, pedig nem egy Oscar-díjas színésznőről beszélünk.
Igazából maga az alapötlet nagyon jó és egyedi: a börtönből szabadult nő egy új cellába költözik, a saját házába, amit nem hagyhat el, 100 lábon (kb. 30,5 méteren) túl pedig semmiképpen se mehet, különben mars vissza priccsre, ami azért egy fokkal rosszabb. Hogy mit követett el? Egy szép napon ledöfködte férjét, akinek a volt kollégája még mindig pipa az asszonyra. Annyira, de annyira nem bízik meg szerencsétlen asszonyban, hogy inkább kinn parkol a ház előtt 0-24-es műszakban. Komolyan. Itt már el is hasalt nálam a történet: ennek a nyomozónak nincs élete? Nincs más feladata? Hogy fürdik? Hogy végzi el a WC-kérdést? Ráadásul ritka irritáló egy személyiség.
No, a lényeg, hogy elkezdődnek furcsa dolgok történni: a lemosott vérfolt vissza-vissza jön, tárgyak mozudúlnak meg maguktól és ami a legbénább: a férj szelleme rendszeresen megveri a volt feleségét (mint kb. régen)! Ami hagyján, de olyan über-gagyi CGI-al, hogy még a La monja alkotói is megirigyelnék. Egyszerűen béna, röhejes, amint megjelenik, vége minden feszültségnek. Puff, annyi, a film kivégezve kb. fél óra után.
Pedig rengeteg mindent ki lehetett volna belőle hozni: a magányra nem fordítottak kellő figyelmet, igaz, van egy-két elgondolkodtató jelenet (pl. a Halloween része elég szomorú). A tinédzser sráccal történő kufirc pedig a röhej csúcsa volt, igaz, az azt követő kivégzés Nr. 1, de az ilyen megmozdulásokból csak ez az egy volt.
Kár érte. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni ebből, főleg ha kombinálták volna a Fantomlakó történetével. Na akkor azt mondtam volna, hogy hinnye!
UPDATE: Időközben megjelent nálunk DVD-n, ezért ide biggyesztettem a hivatalos magyar címet is, amit szerencsére annyira nem rontottak el.
2. The Chair (2007)
Rendezte: Brett Sullivan
Még egy ékes példa arra, hogy hiába a jó alapötlet, ha a megvalósítás színvonala a béka segge alatt van. Ugyanis a történet szerint egy fiatal lány új házba költözik (egyetemista, miből telt rá baszki?), amiről persze kiderül, hogy sötét titkokat rejt. Ami annyit tesz, hogy 100 éve volt egy beteg állat, aki gyermekeket ültetett egy sajátos székbe, ami szép lassan megölte őket. Persze a szerkezet működésére csak később jövünk rá, és ez a felépítés tetszett is.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen először ő is átéli a "kopogó szellem" atrocitásait, ami bár őt nagyon megijeszti, minket kevésbé. Hogy érdekesebb legyen a dolog, kiderül főhősnőnkről, hogy anno elég komolyan paranoiás volt, sőt, a mai napig kell szednie a bogyóit, amit barátnője próbál felügyelni. Ez így nagyon érdekes egy játék lenne a nézővel, ha a csak végén tudnánk eldönteni, hogy valóba csak pszichológiai dolog van a háttérben, vagy tényleg egy kísértet szórakozik szerencsétlennel. Persze a rendező úgy gondolta, hogy az ilyesmi felesleges, ezért mindent elkövetett azért, hogy egy percig se kételkedjünk a paranormális jelenségekben.
Akárhogy is, az egész mű élvezhetetlen a pocsék rendezésnek és a még pocsékabb vágásnak köszönhetően. Tele van felesleges és értelmetlen vágóképpel, sőt, mint kiderül egy felesleges karaktert is raktak bele. A színészek meg mondanom se kell, mintha könyvben tanulták volna a mesterségüket. A hab a tortán meg magyar vonatkozású volt: a lányka megvendégeli "felügyelőjét". Kirak a táljára egy nagy adag, húspástétom szerűséget, majd aszongya: "tessék, gulasch". WTF?!
Úgy tűnik, hogy a készítőket nem hatotta meg a 4.2-es átlag az imdb-n, mert készül a második rész, ami a befejezést illetően félig-meddig érthető is. Mindenesetre ha még egy bukást akarnak, akkor forgassák le ugyanazzal a stábbal azt is:)
3. Dark mirror (2007)
Rendezte: Pablo Proenza
A rendező neve ne tévesszen meg senkit: nem spanyol ajkú, tősgyökeres amerikai állampolgár az illető. 10 év alatt ez a második rendezése, az elsőről meg legyen elég annyi, hogy annyira ismert mű, hogy az imdb-n még senki se szavazott rá, ami szerintem példa nélküli.
Így nem meglepő, hogy ez is egy rakat trágya. Pedig ötletből itt sem volt hiány: szintén költözés, de most egy komplett család. Az anyuka meglepően dögös, igazi MILF. Mint azt fél perc alatt ki lehet találni, ezzel a házzal sincs teljesen minden rendben: itt kérem egy nap egy híres festő és egész családja tűnt el! A szomszédok is gyanúsak, főleg a leskelődő öregasszony! Persze, mint az a címből is kiderül, a legnagyobb problémát a tükrök jelentik: nem mindig a valóságot mutatják. Aztán persze itt is meghalnak az emberek, a nő meg el kezd nyomozni.
A cselekmény a végére kissé logikátlanná válik és olyan magyarázatokat kapunk, hogy az röhejes. A karakterek silányak: a főszereplő nőnk hamar elveszíti anyai mivoltát, de feleségnek is pocsék, mert agyára megy a nyomozás, na meg a felelősség, hogy a fényképezőgépével képes lesz ölni. Pontosan, akiket lencsevégre kap, azok már nem élik meg a másnapot. A vége innentől kezdve többé-kevésbé kitalálható.
A legnagyobb gond vele, hogy unalmas. Én egy 5 percet aludtam is közben és szerintem semmi lényeges motívumról nem maradtam le. Tessék elkerülni!
4. The Seamstress (2009)
Rendezte: Jesse James Miller
A rendezőt itt inkább hagyjuk is, szót se érdemel. A film egyetlen pozitívuma, egyetlen színész, még hozzá a horror-veterán Lance Henriksen, de az már régen rossz, ha ő is csak mellékszerepet vállal. Ami nem is csoda a végeredményt látván.
Ez egy roppant ostoba, ZS-horror. Pedig tetszetős a kezdése, de olyan lassú és monoton az első 30 perc, hogy magamon is csodálkozom, mért néztem végig anno. Itt is egy bosszúra éhes varrónő-szellem kísért, még hozzá egy lakatlan szigeten, fel is merül a kérdés, hogy akkor minek megy oda bárki is? Mert a főszereplő lány (könyörgöm, tini-horror filmekben nem lehetne sokkal több alkalommal férfi szereplő?) elmegy megkeresni eltűnt apukáját, akiről persze mi már az első perc óta tudjuk, hogy halott.
Persze nem egyedül megy, hanem vele tartanak a barátai is. Ami számunkra szomorú, mert ezeket a szereplőket meg ha szándékosan válogatták volna ki a tehetségtelenek krémjéből. Ez persze hagyján (mert úgyis meghalnak, egyértelmű), de olyan hibák vannak benne, hogy hajjaj. A sátorozásnál én fel is üvöltöttem: egy dupla réteges sátort kiraknak a felső takaró nélkül. Iszonyat szánalmas látvány. Ahogy az is, hogy az egyik lány tűsarkú csizmiben mászkál! A kötelező szex-jelenet meg nem hogy erotikus, hanem mintha a Monty Python tagjai írták volna. A szellemünk pedig mi sem lehetne más, mint egy CGI-borzalom. A befejezés meg szánalmas.
Most azt gondolhatjátok, hogy legalább röhögésre jó lesz, de nem. Ez egyszerűen egy unalmas sz*r.
5. The Reeds (2009)
Rendezte: Nick Cohen
A végére hagytam a legjobban sikerültet, de mint azt a mezőnyön is látni, ez nem nagy dicsőség, sőt. Lehet, hogy köze van a dolognak ahhoz, hogy ez most egy angol produkció?
Itt több minden keveredik: míg az elején azt lehet hinni, hogy egy Eden Lake utánzatot kapunk, csak éppen több szereplővel, addig a közepére átmegy kísértet-sztoriba, míg a végére slasher lesz. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Itt ugyan nem tinik, hanem egy fokkal idősebb brancs megy kibérelni egy hajót a hatalmas nádasban. Ne kérdezzétek, hogy miért pont oda mennek, nem igazán derűl ki. Akár hogy is, egyszer csak elakad a hajó, segítség meg nem igazán van, amihez még egy olyan tragédia is társul, hogy egy hajódeszka az "Agresszív Állat" nevű karaktert felnyársalja.
De a bajok csak ezután következnek! Előkerülnek a helyi "utca kölykök" (igen, a nádasban), továbbá látomások és egy vadász, aki puskával rohangál a sűrűben. De ezt így igazából hiába írom le, mert az egész történet egy nagy katyvasz. Erős a gyanúm, hogy a készítők valami igazán nagy dobást akartak, de a hatása számomra olyan lett, mint a Magasfeszültség vége. Ráadásul olyan túl nagy fordulatok nincsenek, amik meg vannak, azokra meg rácsodálkozunk és értetlenkedünk, hogy ez meg mi.
Viszont legalább igényesebb a stáb, pedig látszik, hogy itt se milliókat költöttek. A vágások és a képi világ korrekt. A rendezés sajnos már kevésbé. De ő legalább ígéretesnek tűnik a többiekkel szemben. A karakterekkel meg egyszerűen nem lehet együtt érezni. Lehet, hogy másoknak azért tetszeni fog.
Míg el nem felejtem: ez az alkotás is szerepelt az egyik After Dark Horror Fest-en, de pont tegnap írtam arról, hogy ez sajnos nem jelent semmit.
Friss kommentek