Ha ez így folytatódik, nem sokára új listát kell írnom. Nekem pedig egy beutalót kell majd szereznem egy jó pszichiáterhez. Ezt a filmet úgy tessék elképzelni, hogy még a ReGOREgitated Sacrifice-nél is keményebb! Ez pedig nem egy naiv túlzás tőlem, nem-nem, higgyetek nekem! Aki már azt sem bírta végignézni, az az Isten szerelmére, bele ne kezdjen! Sőt, most rögtön tessék elkattintani az oldalról, és leülni megnézni 1-2 rajzfilmet, mert az a világ, amit most a szemetek elé fogok tárni, az iszonyat kegyetlen. Szó szerint.

Srpski film / A Serbian Film (2010)

Rendezte: Srdjan Spasojevic

A trailert korábban már megmutattam, és bár már akkor is írtam, hogy elég durvának ígérkezik, akkor még nem sejthettem, hogy ennyire az lesz. De mennyire!

Igen, a cím egyszerű, mint a faék: "Szerb film". Ám ez a választás eléggé kockázatos, hiszen ezzel a készítők akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy azok a külföldiek, akik megtekintik alkotásukat, önkéntelenül is arra fognak asszociálni, hogy "ezek a szerbek betegek". Ugyanakkor legalább könnyen megjegyezhető, ez tény. Na de ez szerintem azért ez túl nagy ár. Mert gondoljunk bele, ha a Taxidermiának az lett volna a címe, hogy Magyar film, mit közvetítettünk volna ezzel a külvilág felé? Azonban az összehasonlítás bűn, mert míg a saját "kölkünknek" van mély mondanivalója, amiben a brutális és perverz részek csupán eszközök, addig itt az aberráció maga a veleje az egésznek. Igaz, ez sem öncélú, itt akad egy kerek történet, amit én önkéntesen három harmadra tudtam bontani.

Az első egyharmadnak van ugyan egy erős kezdése, melyben a serdülő kisfiú éppen megnézi apuci (soft-) pornófilmjét, majd rajtakapják. Azonban itt az a kifejezés, hogy "apuci pornófilmje", tessék szó szerint venni, ugyanis ő volt benne a főszereplő! Így már meg is van ágyazva az alaphangulat: elvégre milyen az a család, amiben a családfő egykoron pénzért szexelt nőkkel kamerák előtt? Ráadásul még egy enyhe alkoholizmussal is küzd. Aztán jön az a momentum, ami leginkább a betörős/rablós moziknál szokott előfordulni: hogy meg van a lehetőség az utolsó nagy melóra, amivel soha többé nem kellene anyagi gondokkal küszködni. Ez a film azonban eléggé elüt egy hagyományos pornótól, mondanom sem kell, hősünk sem tud semmit róla, helyben kapja az instrukciókat. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az első egyharmad amúgy eléggé unalmas. Nem is értettem, hogy erre mondták annyian, hogy milyen beteg? Ugyanakkor nem lehet eltekerni, mert minden egyes apró momentumnak később fontos szerepe lesz a végkifejletnél, ez pedig nagyfokú profizmusra utal. És itt van a kutya elásva: ez egy professzionálisan elkészített mű, mindenféle perverziója ellenére is.

A középső rész pedig már sejteti velünk, hogy lesz ez még durvább is, ugyanis beindul a forgatás. Ezeket most nem részletezném, legyen elég annyi, hogy van benne szadizmus és a péló is előkerül, a végére pedig teljes életnagyságban. Itt jegyezném meg, hogy akárki akármit mond, szerintem az nem volt igazi, persze ez nem is lényeg egy filmnél. Akárhogy is, ezek még mindig nem ütötték meg számomra az ingerküszöböt, egészen egy sokkoló jelenetig. Hogy is írjam le... Ennél a pontnál a legtöbben kikapcsolják jogosan a filmet. Legyen elég annyi, hogy csak ennyit írok le: újszülött pornó. Ezt pedig tessék szó szerint venni.

Én persze kötelességtudatosan, na meg persze kíváncsiságból, végignéztem az egészet, úgy hogy elmondhatom, hogy ez még mindig csak a jéghegy csúcsa volt! Az utolsó harmadnál ugyanis elszabadul a pokol: a hősünk egyszer csak szobájában ébred fel, összeverve, véreset vizelve. Aztán jönnek az emlékképek, melyeket szépen nyomon követ a különböző helyszíneken. Ugyanis szegénykét egy speciális drogkeverékkel oltották be a "stáb" tagjai: nem elég, hogy nem tudott magáról, de egyetlen cél lebegett tőle a szeme előtt: dugni egy jót. Mondanom sem kell, hogy az ilyen állapotban lévő embert nem nehéz kihasználni mindenféle ocsmányságokra. Vér, kegyetlenség, könnyek, döbbenet mindenütt. Aztán előkerülnek a kamerával felvett felvételek... A többit had ne részletezzem.

A befejezés pedig annyira lélekölő, hogy majdnem egy szinten van a The girl next door-al. Tökéletes egyveleg: egyszerre hányod el magad az undortól és sírod tele a párnát, majd jöhet az, amikor nem marad semmi más, csak merengsz magad elé és azt a kérdést teszed fel magadnak: ugye ilyen nem lehet a valóságban? Te pedig tudod, hogy igenis lehet. Az ember egy állat, ahogy ennek a filmnek a készítői is. Mert hiába a gondos felépítés, olyan határokon léptek át, amire még magam sem mertem volna soha gondolni. Merész? Abszolút. Beteg? Naná. Ajánlatos megnézni? Kurvára nem. De úgyis megfogod, mi? Nem kéne.

Technikailag is minden klappol: a képi világa nagyon szépen, profin kidolgozott, a vágások, főleg a látomások, tökéletesek. A színészek szinte egytől egyig hitelesek. Nincsenek üres járatok, minden a helyén van. Pontos és precíz. El sem hiszem, hogy ezt szerbek készítették. Mármint, hogy nem valami amerikai stúdióban készült, hanem a Balkánon. Egyik felem azt mondja, hogy le a kalappal előttük, a másik pedig azt, hogy kötelet nekik. Mert akárhogy is, azért itt az alkotóknál valami súlyos baj lehet a fejekben.

A Szerb filmet sem szeretném osztályozni, mert egyszerűen az ilyet nem lehet: egyesek alapból 1-est adnának neki, amiért ilyen lelketlen, azonban ennyit nem érdemel, mert munka az van benne dögivel. Ugyanakkor egy 8-9 körülit sem érdemelne, mert azért mindennek van határa, szerintem még a (film-) művészetnek is. Ez meg már nem fér bele.

Még egyszer: csak erős idegzetűeknek! Komolyan!!!