Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.
1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)
Rendezte: Guillermo Del Toro
Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.
A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.
Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható és könnyeztető is.
2. Ördöggerinc - El Espinazo del Diablo / The Devil's Backbone (2001)
Rendezte: Guillermo Del Toro
A mexikói rendező korábbi filmje, ami fele annyira ismert, sajnos érthető okokból. Mindenesetre a vak is látja, hogy nagyon sok a közös vonása a Faun labirintusával: ugyanúgy központi elem a spanyol polgárháború, és hogy a főszereplő ezúttal is egy gyermek (jelen esetben hímnemű), akinek most nem hogy apukája, de már anyukája sincs. Ezért árvaházba kerül, aminek az udvarán egy fel nem robbant bomba magaslik ki a földből. Sokan ezt a filmet úgy értelmezik, mint ugyanannak a témának a maszkulin részét, míg a 2006-osat a feminimnek, és ez nem hülyeség.
Azonban itt nem egy meselény jelenik meg hősünk előtt, hanem egy halott kisfiú. Ezzel viszont sokkal közelebb kerülünk a "horror" jelzőhöz és fosatós jelenetből itt is akad egy pár. Kár, hogy Del Toro nem ezen a vonalon haladt végig, hanem muszáj volt drámát csinálnia, ez pedig szerintem a végeredmény kárára ment: egyszerűen unalmasra sikeredett. Túl sok a felesleges párbeszéd és ömlengés. Ha nem lenne a szellem, akkor ez egy kifejezetten egy rossz dráma lenne. A vége felé pedig az árvák összefogása a dárdákkal meg egyszerű Legyek Ura koppintás. Mindentől függetlenül egyszer érdemes megnézni, de csodát ne várjatok tőle.
3. Árvaház - El Orfanto / The Orphanage (2007)
Rendezte: Juan Antonio Bavona
Maradjunk még a közös spanyol-mexikói filmeknél, a drámánál, az árváknál és Del Toronál, hiszen ebben a filmben is benne volt a keze. Bár itt csak producerként, kezeinek nyoma azonban itt is fellelhető, már ha csak az első mondatot még egyszer elolvassuk:)
Szóval, van egy család: apu, anyu és a kissé hogy is mondjam, "különleges", hét éves fiúk (értsd: retardált), akik beköltöznek anyuci régi otthonába -amit ki nem találtok-, valaha egy árvaház volt. Most pedig hátrányos gyermekek megsegítésére szeretnék felújítani és működtetni. A kisfiú azonban még a szokásosnál is furcsábban kezd viselkedni, míg nem, egyszer csak eltűnik. A szülők persze összeroppannak, ám a furcsaságok nem érnek ezzel véget.
Igen, ez az alkotás is a kísértet-vonalon mozog, ám nem a szokásos módon. Igazából paráztatást talán csak egy jelentben érzékeltem (akkor viszont nagyon), de a feszültség az mindvégig megvolt. A végén pedig ismét összeszorul a szívünk. Mindenesetre ez egy jó film, de nem jó horror. Szóval ezt ne haverokkal, hanem mondjuk a párunkkal, vagy egyedül nézzük meg. Érdemes egyszer sort keríteni rá.
4. Más világ - The Others (2001)
Rendezte: Alejandro Amenábar
Lehet ciki, de erről a filmről én is csak nem rég tudtam meg, hogy a gyártásban félig-meddig a hispánok is benne voltak, pedig konkrétan a rendező neve is elég sokat elárul... Facepalm magamnak.
Nyilván ezt sem kell sokaknak bemutatnom, hiszen már annyi csatornán levetítették, hogy ihaj. Egyszer mondjuk kiakadtam, amikor délután 6 körül adták le 12-es karikával. Mert vér az ugyebár nincs benne, de amikor én először láttam, hát majd befostam, pedig nem egyedül néztem. Majd ha egyszer lesz egy olyan posztom, hogy "TOP 10 legfélelmetesebb film", előrebocsájthatom, hogy ez benne lesz.
A történet nem mindennapi: van az anyuka (abszolút jól, hitelesen játszó Nicole Kidman), akinek mindkét gyermeke olyan bőrbetegségben szenved, hogy nem állhatják a napfényt. Jön három új szolgáló, akik már önmagukban elég hátborzongatóan viselkednek de erre kiderül, hogy van még valaki a házban, vagy valakik? 5-10 percenként történik valami, a nagyon finom suspense-től kezdve az arcba tolt jump scare-ig. Vagyis a libabőrözéstől a sokkolásig. A végén meg akkora fordulat van, hogy az állam is leesett. Zseniális. Így kell filmet készíteni. Minden további szó felesleges.
5. Darkness - A rettegés háza (2002)
Rendezte: Jaume Balagueró
Ez is koprodukciós alkotás ugyan, de itt már csak a fele amerikai, pl. az amelyik adott hozzá egy Oscar-díjas színésznőt, Anna Paguint, akit leginkább az X-Men Vadócaként ismerhetünk, persze az Oszit nem azért kapta, hanem még pici korában nyújtott eszméletlen jót a Zongoraleckében. Előre bocsátom, hogy semmi köze egy bizonyos másik Rettegés házához, csak a honi filmforgalmazók ilyen roppant kreatívak. Most komolyan, az hogy "Sötétség" nem lett volna elég nézőcsalogató?
Itt is új otthonba költözést kapunk, ahol látszólag minden rendben van: mindkét szülő él, sőt mindkét gyerek is! Kár hogy később kiderül, hogy apuci nem teljesen normális. Azonban még az lenne a legkisebb gond, ha ő kattanna be végleg. Ugyanis itt nem csak hogy gyermekek szellemei jelennek meg, de itt az igazi ellenség maga a Sötétség. Ami iszonyat jó fogás, hiszen az embereknél ez az egyik legirracionálisabb félelem, ami valljuk be, elég sokunkban benne is van. Mert ugyan ki szeret teljes sötétségben lenni? Pláne ha közben furcsa zajokra leszünk figyelmesek, persze a szerencsésebbek nem halott gyermekek panaszait hallgatja...
Ez is egy eléggé fosatós film, kár, hogy viszonylag sok benne az üres járat. Lehetett volna pörgősebb is. A vége felé meg nekem volt egy kis logikai buktató, de most had ne spoilerezzem le, Esetleg a kommentek között kitárgyalhatjuk majd.
6. Rettegés - Eskalofrio / Shiver (2008)
Rendezte: Isidro Ortiz
Na ez már kérem 100%-ig spanyol film! Azonban nem kell megijedni, ez is egy nagyon jól sikerült alkotás, sőt! (Bár eleve arról beszélünk, hogy minden durván jó, nem? De.) Az alap sztori ismerős elemekből tevődik össze: anyjával együtt élő, a fényre érzékeny 16 éves fiú állapota súlyosbodik. Ezért kénytelenek elköltözni egy olyan vidékre, konkrétan egy völgybe, ahol direkt nem tud besütni a nap. A helyiek kedvesek, egészen addig, amíg egy gyermek meg nem hal. Az elsőszámú gyanúsított meg természetesen az újfiú, hiszen addig ilyesmi nem fordult még elő, na meg persze szerencsétlen rosszkor volt rossz helyen.
A történet azonban még rengeteg fordulatot tartogat, amik közül egyet sem szeretnék lelőni. Mindenesetre van benne minden: vér, para, szerelmi szál, kétségbeesés és persze sötét titkok. Abszolút érdemes megnézni. Ja és itt a félelem tárgya nem túlvilági eredetű. Ami azért haladás. Sajnos a vége felé eléggé kiszámítható lett, de ez ne vegye el senki kedvét. Viszont a kézikamerás jelenetért külön piros pont jár. Mármint magáért az ötletért, hogy csak így bedobták random.
7. Időbűnök - Los cronocrímenes / Timecrimes (2007)
Rendezte: Nacho Vigalondo
Igazából ez egy sci-fi-thriller, markáns és egyedi történettel. Mint a cím is sugallja, az időutazással foglalkozik, de nem kell évekre, évszázadokra gondolni, hanem csupán egyetlen nap eseményeire.
Főhősünk egy tisztességes férj, aki egyszer csak egy meztelen nőt vesz észre a nyaralójuk melletti erdőben. Ösztönös kíváncsisága odáig terjed, hogy egyszer csak elkezdi üldözni egy maszkos, fegyveres őrült. Azonban a történet igazából még csak ezután kezdődik el. Vagy pont, hogy már rég a végén járunk!
Az Időbűnök tökéletes példa arra, hogy kevés pénzből is lehet fordulatos, izgalmas filmet készíteni. Iszonyatosan precíz, nem keveredik bele abba a hibába, amibe a legtöbb időutazós film szokott. Vagyis nincsenek agyzsibbasztós anomáliák, elmélkedésre okot adó logikai buktatók. Minden a helyén van, minden meg van magyarázva és egyáltalán nem szájbarágósan. Több benne a csavar, mint a Praktikerben leltározáskor. Itt egyszerűen minden klappol, bűn kihagyni.
8. La Monja / The Nun (2005)
Rendezte: Luis de la Madrid
Utolsóként pedig álljon itt egy példa arra, hogy azért a spanyolok is tudnak ám kifejezetten szar filmeket készíteni, csak hogy objektív maradjak. Ez pedig az. Mármint jó szar.
Ott már eleve baj van, ha az ijesztgetésnél az ember nem megijed, hanem felröhög, pedig itt nem egy 80'-as évekbeli gumiszörnyes amerikai trashről beszélünk, hanem egy 2005-ös produkcióról, amiben a gyilkos egy apácának a szelleme. Ami sajnos olyan gagyi CGI-al lett megoldva, mintha kb. hazánkban készült volna. Egy fészerben. C64-en.
A történet is sablonos: az amerikai tinédzser elkezd nyomozni az anyjának a gyilkosa után, akiről kiderül, hogy valójában egy szellem. Az alkotók próbáltak fordulatos jeleneteket csempészni, de ezek is kiszámíthatóak. Az meg már tényleg röhej, hogy az "amerikaiak" spanyolul beszélnek, majd az "amerikai" főhősnő megszólal Madridban, hogy ő "nem beszél" spanyolul. Vérciki. Amatőr. Egyedül a halálesetek voltak többnyire látványosak, de ennek örülni eléggé perverz dolog, vagy nem? Mindenesetre kerüljétek.
Friss kommentek