The Untold Story / Yan yuk cha siu bau (1993)

Rendezte: Danny Lee és Herman Yau

A cím kissé csalóka (ezt már megszokhattátok tőlem, muhahaha), mert most egy '93-as, szintén hong-kongi műről van szó (hogy ott anno miket forgattak, ejj).

Sajnos nagyon sok mindenben megegyezik a szintén ugyan onnan való Ebola Syndrome-al, elég ha csak a főszereplőre, Anthony Wongra gondolunk, aki szinte ugyanazt a karaktert hozza. A rendező is ugyanaz, mármint az egyik, Yau. Így nem meglepő. hogy  a történetben is elég sok az átfedés: erőszakkal (de még milyennel) megszerez egy éttermet, majd aki az útjába áll, abból finom kaját készít. Az emberek pedig mit sem sejtve megeszik. Igazából ebből a szempontból is félrevezető a cím, mert itt ugye nem tudatos emberfogyasztásról van szó. Attól még persze undi.

A legnagyobb hasonlat persze egyértelműen a brutalitásban van. Igaz, annyira nem merész, hogy bekerüljön a már sokat emlegetett listámba, de ennek elmondom mi lehetett az oka. Szerintem egyszerűen Yau kitalálta, hogy ennek a filmnek megcsinálja a sajátos újragondolását, csak sokkal betegebbre és "humorosabbra". Így a The untold story-t tekinthetjük az Ebola syndrome apukájának. Biztos nem tetszett neki az, amint a rendezőtársával alkottak. Ennek fényében ez utóbbit kissé túlértékeltem, de ettől függetlenül megérdemli a listán való előkelő helyezést. Bár az is lehet, hogy a rendező nem úszkált a kreativitásban...

De a történetre térjünk ki részletesebben. Szóval Wong (a filmben is így hívják) ismeretlen körülmények között megszerzett egy kis macaoi éttermet. Azonban néhány partra vetett végtag szerint az áldozat rokonságban van a volt tulajjal, aki nem meglepő módon, egyszer csak eltűnt 5 gyermekével és feleségével együtt... Az ügyben nyomozó rendőrök pedig mintha egy Jackie Chan-filmből léptek volna ki: a fiúk csajokat stírölnek és bohóckodnak, míg az egy szem lány próbálja elvarázsolni a főnyomozót, aki inkább kurvázik. A JC hasonlat nem véletlen: ezek a jelenetek szolidan humorosak, már-már zavarba ejtőek, pláne hogy egy következő pillanatban meg egy köteg evőpálcikával erőszakolnak meg egy nőt... (mármint nem ők, hanem természetesen Wong). Viszont nincs karate, vagy bármiféle küzdősport.

Ami tetszett benne, hogy bizonyos értelemben a történet unlineáris, hiszen magát a nagy mészárlást, amiben feldarabolják a családot és ezt végig is nézhetjük, csak a legvégén látjuk. Így viszont óhatatlanul is megsajnálhatjuk a főszereplőt, amikor berakják a börtönbe, hogy kiszedjék belőle a vallomást. Vagy amikor maguk a rendőrök kínozzák sajátosan. Ez egy eléggé egyedi rendezési ötlet szerintem. Egyfajta játék a nézővel.

A képi világa semmi extra, ugyanaz a '90-es évek ázsiai filmje-feeling. Nincsenek erős vágások, nem is nagyon hiányoznak. A színészek közül egyedül csak Wong emelkedik ki, megérdemelten. Azért a többiek se olyan idegesítő ripacsok, mint amikhez hozzá vagyunk szokva az amerikai filmiparnak hála.

A lényeg, hogy ez egy jó film, érdemes megnézni, annak ellenére, hogy szinte ugyanaz, mint az Ebola..., de, ez sokkal nyomasztóbb annál, nem csap át groteszkbe. Értékeléskor figyelembe vettem, hogy "műfajteremtő", még ha ez azt is jelenti, hogy "ázsiai étterem-horror filmek". :)

Értékelés: 7/10

(Ígérem, most egy ideig nem írok erről a kontinensről, nehogy lázadás törjön ki:) )