Kedves olvasóim!

Ti, kik rendíthetetlenül naponta (akár többször is) be-benéztetek az oldalra egy esetlegesen új poszt reményében, most imáitok meghallgatásra talált. Itt vagyok és írok. Kárpótlásul valami nem hétköznapi, igazi underground csemegéről kaptok beszámolót. Remélem elnyeri tetszéseteket.

Men Behind the Sun - Hei tai yang 731 (1988)

Rendezte: Tun Fei Mou

Erről a kis aranyosról már korábban említést tettem a Philosophy of a Knife kapcsán, hogy a témája ugyanaz, csak mégis más. Egyrészt nem 4 és fél órás, hála az Égnek! A másik szembetűnő különbség pedig az, hogy ez teljesen színes, hogy ez most jó vagy sem, el lehet dönteni. Ehhez kapcsolódva pedig a harmadik különbség pedig az, hogy míg a későbbi változat sokkal inkább dokumentumfilm, ebben viszont van kerettörténet, nem csak úgy az arcunkba tolják a vérbő és kegyetlen "kísérleteket".

Ez, mint az eredeti címből is kiderülhet, egy hong-kongi alkotás, ez okot adhat annak az elméletnek, hogy ott aztán tudhatták anno mitől döglik a légy, erről már korábban is megbizonyosodhattunk.

Szóval, a történet ugyanaz, csak épp nem orosz, hanem kínai szemszögből, ami nekem hihetőbb abból a szempontból, hogy Andrej Iszkanov az áldozatok közé szinte csak orosz származásúakat rakott, ami eléggé elfogult gondolat, tekintve hogy a helyszín Mandzsúria, azaz Kína Japán által megszállt területe. A korrektség pedig ebben a verzióban fellelhető, hiszen bár itt a "kísérleti alanyok" között (akiket megvetően "marútnak" hívnak) volt egy fehérorosz anyuka és kb. 10 év körüli kisfia, akiket elgázosítanak. Ráadásul az áldozatok neveit is feltűntetik minden esetben (korával, származásával együtt), már ha lehetőség volt az azonosításukra.

Ráadásul ez a mű bizonyos szempontból kegyetlenebb is: míg az orosz rendező elég sok határt feszegetett, gyerekekhez nem nyúlt (leszámítva egy elég kemény abortuszt), addig itt ebből jócskán kapunk. Eleve egy fiatalokból álló külön katonai egység segédkezik a tábornál, akiket "oktató jelleggel" körbevezetnek a telepen. Így láthatnak élve boncolást, végtagcsonkolást, stb. Azonban dacára mindezeknek, számomra a legsokkolóbb látvány egy macskának a tortúrája volt, amiről sajnos el kell hinnem, hogy tényleg megcsinálták... Ezért le se írom pontosan, hogy mit tettek vele.

Habár kegyetlen, mégse követi el azt a hibát, mint a későbbi verzióban láthatunk: nincs stilizálás. Vagyis nem minden japán hidegvérű gyilkos, sőt, a gyerekek többsége pláne nem. Míg a 2008-as nekifutásban egyszerű a képlet: szegény orosz áldozatok és lelketlen  japánok. Külön kiemelném a létesítmény vezetőjének ábrázolásmódbeli különbségét is, hiszen itt nem egy arctalan, a beosztottjait végkimerülésig dolgoztató főnökről van szó, hanem egy olyan orvosról, aki a hazáját szeretni győzelemre vinni, minden áron. Továbbá amikor szorul a hurok, akkor inkább elrendelné, hogy minden ott dolgozó legyen öngyilkos (nem a lelkiismeret miatt, hanem a titoktartás végett), de unszolásra megkönyörül a többségen. Leszámítva persze a foglyokat.

Az effektek mai szemmel néhol kissé gagyik, bár van egy-két meggyőző kép, ami simán el tudott borzasztani. Sokkal inkább nyomasztó, mint hogy sokkoló lenne. Szóval csak megfelelő lelkiállapotban tessék megtekinteni (már ha létezik egyáltalán ilyen)! Mindenesetre ez is, meg a Philosophy... is arra mindenképp jó, hogy japán-majmoló ismerőseinket egy kicsit kiábrándítsuk:)

Aki bírja az ilyesmit az bátran nézze meg, mert ez egy kifejezetten jó film. Jó a történet és kellően horrorisztikus, még ha csak a nyers naturalizmus is volt a cél.

Érdekesség, hogy ez a film még további 3 folytatást megélt, a negyediket szintén Tun Fei Mou rendezte.

Sajnos ez az, amit nem fogsz a hazai boltok polcain látni...

Értékelés: 8/10

(trailert most nem találtam, de talán jobb is)