Ééééééééés most fogom csak igazán kicsapni a biztosítékot! Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert félő, hogy elriasztom magamtól még azt a kevés kis törzsolvasómnak a felét is. De nem bírom magamban tartani. A lista erősen szubjektív, előre szólok. Nem zavar, ha majd sok háborgó hozzászólás lesz, amíg az érvekkel fog történni és nem sima anyázással. Úgy hogy jobb, ha tisztázunk még előre 1-2 dolgot:

• Mint ahogy az adatlapomon is látszik, "csupán" 24 vagyok. Így én teljesen más horror-filmeket szocializálódtam, mint a legtöbb 30+ ember. Persze vannak kivételek, mint pl. a Rémálom az Elm utcában széria, amin már kiskoromban is jókat szórakoztam.
• Nem végeztem el semmiféle film vagy médiaszakot (holott szakirányilag erre lett volna lehetőségem), így a filmek többségét rendszerint, mint "egyszerű" nézőként éltem meg.
• Természetesen nem vagyok "suttyó", aki nem lát bele egy-egy alkotás mélységeibe.  Az se igaz, hogy csak is kizárólag műfajon belül érdeklődnék e művészeti ág iránt.  Pl.  imádom a jó művészfilmeket is, amikben aztán jócskán lehet dúskálni a többletjelentéseken (sőt, szinte minden téren van 1-1 kedvencem). Azonban egy horrortól leginkább három dolgot várok: vagy paráztasson be, vagy legyen nagyon merész, vagy csak egyszerűen szórakoztasson.

Ennek tudatában az alábbi listám az "átlag" horror-kedvelőknek szól, akik hajlamosak megbízni a "megmondó emberekben", aminek eredménye általában pofára esés. Mert miről is van szó? Ezek azok a művek, amiket szokás "alap" jelzővel illetni, a legtöbbnél ráadásul előjön a "bezzeg anno még értettek ehhez..." c. mondóka is. Így nem meglepő, hogy a felsoroltak között híres rendezőket fogunk találni, azonban előre leszögezném, hogy legtöbbjüknél csupán az adott művel van kifogásom, nem a teljes filmográfiájával. Szóval ne tessék túl sok "mainstream" filmet várni.

Még valami, bizonyára lesznek olyanok, akik hiányolják majd az Alkonyatot, na már most 1. nem láttam, 2. ez nem horror, hiába a vámpírok meg a farkasemberek.

Akkor kezdjük.

10. Videodrome (1983)

Rendezte: David Cronenberg

Most ez hülyén fog festeni, de ez valamelyest kilóg a sorból. Itt a csalódást nekem az adta, hogy mindenki azt mondta rá, hogy "ez egy nagyon durva" film. Lóf*szt! Ennél még a gumimaci is keményebb.

Amúgy egy egész pofás mű lenne, a rendezés jó kezekben volt (A légy pl.), és a főszerepet mintha James Woods-ra szabták volna. Remekül alakítja a gátlástalan tévést, aki bármit megtenne a nézettségért. Ettől függetlenül egy közepes alkotás, néhol mondjuk eléggé vontatott volt számomra. Szóval nem vészes, de hogy durva lenne, pff...

9. Iszonyat - Repulsion (1965)

Rendezte: Roman Polanski

Előre bocsátom, hogy a rendezőnek a legtöbb filmjét imádom. Sőt, műfajon belül a Rosemary gyermeke vagy a Vámpírok bálja kiemelkedő alkotások. Azonban ez egy idegesítő trágya. Unalmasnak annyira azért nem mondanám, csak épp a főszereplő hölggyel nem tudok azonosulni. Lehet, hogy bennem van a hiba, de fóbiája a férfiaktól, ami elhatalmasodott felette, míg végül az egész külvilágot ki akarta zárni az életéből valahogy nem jött át nekem. Ráadásul már az első 10 perc után volt benne valami visszataszító, aminek következtében az egész játékidő alatt csak azt vártam, hogy mikor verik szét a fejét egy kalapáccsal. Sajnos erre hiába vártam.

Iszonyat gáz film (már elnézést a szójátékért), izzadságszagú és erőltetett mondanivalóval. Vannak ugyan benne jó képi megoldások, de ennyi az összes pozitívum. Ez tényleg az a kategória, amit csak megfelelő előképzettséggel lehet élvezni, már ha.

8. Alkonytájt - Near Dark (1987)

Rendezte: Kathyrn Bigelow

Hiába az Oscar-díj, azt nem véletlenül nem ezért kapta a rendezőnő. A film jó példa rra, hogy egy nő, hogyan romantikázza túl a vámpírizmust. Olyan, mintha az Alkonyatot '87-ben forgatták volna le. Amúgy a romantikus jelző is túlzás, szóval ez egy amolyan semmilyen film. A befejezés meg baromság a köbön. Mitől lett ez itthon is kultfilm? Röviden ennyi, bővebben meg itt.

7. From Beyond (1986)

Rendezte: Stuart Gordon

A rendező neve egy másik H. P. Lovecraft novellának a megfilmesítéséről lehet ismert, ez pedig a valóban kultikus Re-Animator. A két alkotás között nagyobb a különbség, mint a banán és a targonca között. Röviden: a másikkal ellentétben ez nézhetetlen. Nem is értem, hogy ebben mi lehet olyan nagyszerű? Egy örült tudós és a társa kísérletezget, aminek eredményeképpen az öregebbik meghal, de a tudata manifesztálódik egy nagy rózsaszín trutyivá. Ja és még van két másik szereplő is.

Na ez az, amiben aztán lehet keresgélni a mögöttes tartalmakat, mert biztos vannak, csak hogy attól még maga a cselekmény élvezhetetlen. Nem azért mert gagyi a kivitelezés, hanem mert a történet, a színészek, a karakterek, úgy minden hihetetlenül rossz benne.

6. Radírfej - Eraserhead (1977)

Rendezte: David Lynch

Itt is fontos megemlítenem, hogy a Dűne az egyik kedvenc filmem, de ez pocsék. A szót nem szaporítanám tovább, mert korábban már róla is megemlékeztem. De az örök kérdés megmarad ezzel kapcsolatban a  fejemben: ez mitől lenne horror? Ez csak egy szürrealista látomás, ami sok-sok tudatmódosító szer hatására születhetett meg.

5. Zombi - Zombi 2 (1979)

Rendezte: Lucio Fulci

Fulci szerintem az egyik legtúlértékeltebb "kultrendező". Minden rendezése lassú és vontatott, amit megfejel azzal, hogy imádta műveit teljesen felesleges jelenetekkel, vágóképekkel tarkítani. Az aláfestő zenék pedig borzasztóak és abszolút mellényúlások.  Ez pedig egy különösképpen félresikerült darab. A róla szóló második poszt, amiben ez az alkotás is helyett kapott, még olyan friss, hogy csak na.

4. Bad Taste (1987)

Rendezte: Peter Jackson

Még egy híres, és körünkben méltán elismert rendező első filmje. Korábban már itt írtam róla, és mi sem bizonyítja jobban a "kultuszstátusát", mint hogy egy lelkes kommentelővel elég hosszan elvitatkoztam a leszúró kritikám kapcsán.

Még egyszer elismerem a legfontosabbakat: tudom, hogy alacsony költségvetésű, tudom, hogy első film, tudom, hogy haveri alapon készült, de attól még bűn rossz. Viccesnek nevezni meg pláne. Ahhoz, hogy ezen bárki is nevetni tudjon, szerintem min. egy üveg vodka és 2 szál dzsoja kombinációja szükséges.

Ilyenkor adhatunk hálát az égnek, hogy ezt (még) nem forgalmazzák nálunk.

3. Zombieland (2009)

Rendezte: Ruben Fleisher

Több szempontból is kakukktojás: először is, az egyetlen a listáról, ami '90 után készült, a másik pedig a rendező totális ismeretlensége.

Egyszerűen értetlenül állok eme film előtt. Se nem horror, se nem vígjáték. Nem, nem vicces. A poénok gyatrák, a színészek közül egyedül Woody Harrelson emelkedik ki, ami nem is csoda. Na meg Bill Murray, csak sajnos túl keveset van benne. Be is került a Nagy Csalódások rovatomba, ott hosszabban kitárgyalom, hogy mitől nem is olyan jó ez (legalábbis szerintem).

2. A Holtak Hajnala  - Dawn of the Dead (1979)

Rendezte: George A. Romero.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, annak ez nem meglepő. Messze egy túlértékelt film, annyi szent. Hosszú, vontatott, unalmas. Értem én a társadalmi kritikát, meg hogy mekkora újdonság lehetett akkoriban, de egy jó film időt álló (ezt már nem egyszer írtam), így ennek is elkéne érnie azt a hatást, mint anno az akkori nézőkben.

Annyira unalmas, hogy az már fáj! Azon kívül, mint rendező, mindig ugyanazt a sémához tartotta magát: káosz, zombik mindenütt --> bemenekülés egy zárt helyre --> viszonylagos nyugalom --> betörnek a zombik --> mindenki meghal, kivéve 1-2 főbb szereplőt. A legújabb epizódot nem láttam, de lemerem fogadni, hogy abban is ugyanez van. A Holtak Naplóját leszámítva, szinte minden zombi-filmje egyforma. Vagy ez csak nekem tűnt még fel?! A filmről és a rendezőről bővebben ebben a korai bejegyzésemben írtam.

Most pedig jöjjön az első helyezett, amiért aztán tényleg kapni fogok a fejemre:

1. Halloween (1978)

Rendezte: John Carpenter

A Dolog, az jó film, méltán van nagy elismertsége. Ennél viszont csak forgattam a szemeimet. Akkor kezdjük a kötelező körökkel: igen, elhiszem, hogy nagy újítás volt anno. Bár első slashernek sokan a Black Christmast tekintik, de akkor kérdem, hogy a Texasi Láncfűrészes Mészárlás meg mi a rák akkor? Ott is volt már maszkos gyilkos. Bár tény, hogy nem voltak nagy üldözések és az atmoszférája is teljesen más. Ez meg inkább thriller.

Továbbá igen, a zenéje is jó, lehet dicsérni. Az alacsony költségvetés előtt is meghajlok. De attól még ez is unalmas és néhol gagyi, leginkább a színészek miatt. Az autóban való fojtogatás annyira béna, hogy nem találok rá jelzőket.

Igazából én nem értem, hogy egy 25 alatti ember, hogy mondhatja erre a filmre, hogy "ez apám, ez alapmű", ez szerintem merő sznobizmus. Aki meg nem értékeli kellőképpen, az meg nem is ért hozzá, mi? Továbbá kimerem jelenteni, hogy a Rob Zombie-s változat nekem jobban tetszett, még ha abban csak tini csöcsök meg gyilkolászás van, semmi más.

Ennyi volt, remélem nem kapok levélbombákat:)