The Collector (2009)

Rendezte: Marcus Dunstan

A The Collector nem keverendő össze az 1997-es Kiss the Girls-szel, aminek a drága jó szinkronosaink a Gyűjtő címet adták. A két film között tudtommal semmi összefüggés nincs.

Marcus Dunstan ismerős lehet sokaknak, hiszen a trilógiává kinőtt Dög-széria írója, de még a Fűrész jó pár részében részt vállalt és vállalni is fog a készülő legújabb epizódban. Ennek a hatása pedig meglátszik ezen az első, saját rendezési munkáján. Ez most sokaknak lehet rossz, vagy akár jó hír.

Mert tény, hogy olyan, mint történet nem igazán van. Röviden annyi, hogy egy kedves kis amerikai család felújítja a házát, de az egyik munkás adósságrendezés végett inkább kiegészítené a jövedelmét egy kis betöréssel. A célpont pedig naná, hogy az említett családi házban található széf. "Hősünk" mivel úgy tudja, hogy az épület este üresen fog állni, ezért gond nélkül besurran, mert, hogy ez az igazi soft-target. Aztán persze kiderül, hogy csúnyán téved, mert nem hogy van még valaki rajta kívül, de valóssággal pokollá változtatta az egész vityilót. Az igazi lakók pedig szép sorban meghalnak. Röviden ennyi.

Az első 20 perc kimondhatatlanul unalmas és vontatott, el is tekerhetjük nyugodtan, a lényeg úgyis az akció, sajnos. Üres párbeszédek, amik elvileg arra szolgálnának, hogy megismerhetjük a karaktereket, de az ember inkább el kezdi rögtön tippelgetni, hogy kik nem élik meg a stáblistát. Persze ez nyilván "kötelező" elem, de attól még lehetett volna pörgősebb is. Szerencsére ez később megváltozik és nagyobb pörgés lesz, mint a Tescoban, amikor akciós a dobozos sör. Meg kell mondani, hogy az a pár perc, amíg a rablónk észreveszi, hogy valaki más is tartózkodik a helyiségben, roppant jól sikerült. Remek kameraállások, a feszültséget tapintani lehet. Kár, hogy rövid időn belül az egész átmegy egy nagy csapda-kerülgetésbe.

Igen, elérkeztünk a film lényegi eleméhez, a csapdákhoz. Mert itt a gyilkos nem szeret face to face öldökölni, nem, ő ravaszabb (vagy csak gyávább?): az egész házat telepakolja különböző home-made csapdákkal. Ezek igen változatosra sikeredtek: van csillárra aggatott kések, medvecsapdák, sőt valami ultraerős ragasztó, amibe egy szegény kiscica is belegabalyodik, elég csúnya látványt nyújtva. Meg persze egyéb nyalánkságok, amiket most nem lőnék le.

Egyébként a "gyűjtőnk" elég érdekes egy jellem: csak egy rövid beszámoló van róla, hogy mire fel ez a filmcím: embereket gyűjt. Hogy miért, meg hogy kiket milyen célból az sajnos nem fog kiderülni. Tudom, ez most erősen spoiler volt, de akinek netán nem jönne be, az csak azért ne nézze majd végig, hogy ez legalább hátha kiderül. Ilyen alapon azonban a film címe szerencsésebb lett volna egy olyasmivel, hogy "The Trapper(?)", vagy "The Trapmaker". Mert nekem így eléggé hiányérzetem volt végig. A bőrmaszk elölről pedig nagyon gázul néz ki, egyszerűen nem lehet komolyan venni. Na meg nekem már unalmassá vált a "néma álarcos gyilkos" attitűd is, könyörgöm már harminc év is eltelt az első ilyen slágerfilmek óta. Ez csak arra volt jó, hogy még inkább semmit se tudjunk az elkövetőről.

Nem tetszett az "ismétlés" sem: szerencsétlen betörőnkre háromszor is azt hiszik, hogy ő a gyilkos, mivel mindketten feketét viselnek, na meg különben is, mi a f*szt keresne itt az éjszaka közepén egy építőmunkás? Persze ez indokolt, de attól még inkább fájdalmas végig hallgatni ugyanazokat a dialógusokat. Arról nem is beszélve, hogy a szereplők többségének kijárt volna még 1-2 év a színi tanodában. Abba meg már tényleg bele se gondoljunk, hogy annak a rengeteg csapdának az elhelyezéséhez annyira kevés idő állt rendelkezésre, hogy a film már-már a szürrealizmus határait súrolja.

Azért voltak fordulatok, olyan is, amin meglepődtem, de összességében tényleg az az érzésem, mintha egy lecsupaszított Fűrészt láttam volna, ami kifejezetten a gore-ra van kihegyezve. Ezeket becsületesen be is mutatja a film, semmi kendőzés, semmi szemérem. Igen, cicit is kapunk, alap. Az operatőri munka nagyon szép, az effektek, a kivitelezés jó, sőt még a rendezésbe se nagyon tudok belekötni, mert abból a kb. A4-es lapból álló forgatókönyvből kihozta  a maximumot. Az már persze más kérdés, hogy a felét ő írta...

Muszáj még azt is hozzátennem, hogy a csapdák miatt engem a Vadászra is emlékeztetett, kiváltképp,  már említett medvecsapdáknak hála. De ott legalább volt indíték és a "maszk" is lekerült a végén! Itt semmi.

Igazából ez egy vérbeli popcorn-film, haverokkal érdemes megnézni, vagy ha csak arra vágyunk, hogy "ízlésesen" lássunk 1-2 durva halálnemet. Nem nyújt túl sok mindent, csak látványt, de azt legalább tisztességesen.

Értékelés: 5/10

Elnézést a sok külföldi, illetve idegen kifejezésért:)