Farkasember - The Wolfman (2010)

Rendezte: Joe Johnston

Tegnap volt szerencsém premier filmet nézni moziban kedvesemmel, úgy hogy össze kötve a kellemeset a hasznossal, íme a kritika, tessék nyammogni.

A farkasemberekről manapság forgatni nem túl hálás téma, hiszen túl sok kreativitást nem lehet belecsempészni, szemben a vámpírokkal, vagy zombikkal. Ráadásul (szerintem legalábbis), a legtöbb nem is túl félelmetes. Mert mi lehet félelmetes egy szőrös emberben? Igaz, vannak kiemelkedő alkotások, elég ha csak a Jack Nicholson-Michel Pfeiffer féle Farkasra, vagy a The Descent-féle Barlang rendezője által készített Démoni Harcosokra (Dog Soldiers) gondolunk. Hányatott sorsát ennek a szörny-karakternek mi sem jelzi jobban, hogy már csak szinte vámpírokkal együtt tudják őket "eladni", most lehet sorolni, hogy: Van Helsing, Underworld vagy akár az Újhold, de tisztességes horror-rajongó ez utóbbit meg sem említi ugyebár.

Akkor mégis mi vonzott, hogy megnézzem? Ezek a kulcsszavak: Sir Anthony Hopkins + Benicio Del Toro + horror + XIX. századi Anglia. Na meg a trailer is jóra sikeredett, amit korábban már itt is bemutattam. A hype-ról már nem is beszélve, rendesen felcsigázták az embereket. Sajnos túlságosan is, így a csalódás nagyobb lett számomra, mint az valójában lehetett volna. Igen, el kell mindenkit szomorítanom azzal, amikor azt írom, hogy: nem lett olyan jó.

A történet egyszerű, ami igazán nem nagy baj, ugyebár közhely, de a kevesebb néha több. Kivéve ebben az esetben, mert ez itt tényleg kevés. Van egy férfi, aki megtudja, hogy meghalt a bátyja, találkozik rég nem látott apjával, meg a bratyó szerelmével is, aki persze egyből megtetszik neki. Na de a tesó még ki se hűlt, szóval visszafogja magát. Mondanom se kell, hogy kik játsszák az apja-fia párost, sajnos nem túl meggyőzően. Itt el is érkeztünk a számomra legfájóbb pontra: hiába mindkettejük múltja, ebben a filmben egyszerűen unalmasak, élettelenek. A legnagyobb csalódás maga Hopkins, már nincs benne az a tűz, ami tetszett anno a Drakulában. Nyilván ez a korral is jár, de akkor meg szerencsétlenre ne bízzanak olyan jelenetet, amiben verekednie kell. Az is igaz, hogy a dialógusok rettenetesek, tömör mondatok, amiknek nincs súlyok, sőt, nevetségesen is hangzanak. Körülbelül ilyen szintű társalgásra tessék számítani:

- Szereted a krumplifőzeléket?

- Nem. Utálom.

- Pedig a krumplifőzelék, az krumplifőzelék.

- Grrr... (morcos tekintet)

Aztán vannak bakik is -mint minden filmben-, na de itt az egyik ordított: megy le a lépcsőn egy gyerek, kezében gyertya (mert ugye éjjel van), majd kimegy az ajtón, és huppsz, eltűnik a kezéből. Azért erre oda figyelhettek volna. A másik nagyon nagy probléma a kliséhalmaz, amit felsorakoztat: végig olyan érzésem volt, mint ha ezt, meg ezt már láttam volna valahol. Például a tetőn ugrálásról legalább két olyan film is eszembe jutott, ami ebben a korban játszódik misztikus szereplőkkel.

De lássuk a pozitívumokat, amik azért megmentették bizonyos szinten a produkciót. Az első az a látvány és az operatőri munka: tökéletes. Szép színek, sötét, komor, jó atmoszférát teremt. Ugyanez elmondható a díszletekről is: látványos, hangulatos. Aztán ott vannak az akciójelenetek is, amik nagyon profin lettek megkoreográfiázva, van bennük izgalom és vér is bőven. Apropó vér: a gore felülmúlta a várakozásaimat, kapunk belőle dögivel, erre sem lehet panasz. Aztán magát az átváltozást is nagyon szépen oldották meg, persze CGI segítségével, de anélkül ugye otromba lenne mai szemmel nézve.

Ja igen, nem folytattam a történetet: szóval kiderül, hogy a gyilkos egy farkasember meglepő módon, aki végül megharapja Del Toro-t is, aminek tudjuk mi lesz a következménye. Szerencsére az alkotók ragaszkodtak a klasszikus megoldáshoz, tehát csak is a telihold estéjén tudnak átváltozni, ez számomra szimpatikus volt. Azonban a karakterek így is súlytalanak, ráadásul van egy igen-igen mellékszereplő is, aki meg tiszta Szmeagol, ami röhej. Sajnos a készítők belegyömöszölték a Mátrixból ismert Smith ügynököt is, alias Hugo Weaving-et is, akin nevetségesen áll a szakáll,  és bosszantó, hogy ugyanazt a karaktert hozza (nyomozó), amit eddig is ismertünk tőle.

A szerelmi szál se meggyőző, a vége meg egyenesen izzadtságszagú. De legalább kapunk egy rendkívüli, véres, farkasember vs. farkasember harcot is, amit ritkán látni. A "cigány-misztérium" meg felesleges volt szerintem, ahogy a túl sok alaptalan ijesztgetés is, mármint ez a "búúú, megijedtél" szintűre gondolok.

Még tudnék mit írni róla, de szerintem felesleges vesézni, azoknak ajánlom, akik:

- Imádják a farkasemberes filmeket

- A két főszereplő történetesen a két kedvenc színészük

A többiek inkább vegyék fontolóra, hogy megéri e a mozijegy árát. Nem mondom, hogy megbántam, de lehet, hogy jobb lett volna a másik kiszemelt műsorra elmenni, ami persze más műfaj (nem, nem a Valentin-nap).

De ne legyen nekem igazam: az IMDb-n 8,1-en áll kb. 900 szavazat által.

Értékelés: 6/10