Eden Lake  - Gyilkos kilátások (2008)

Rendezte: James Watkins

Előre is elnézést a B-oldal blogtól, amiért kölcsön vettem tőlük az "evörözést", de ebben az esetben jogos, ha azt mondom, hogy ez minden idők egyik leglesújtóbb hangulatú filmje. Tegnap este néztem meg, és egyszerűen muszáj írnom róla, mert még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon kemény film, de nem beteg, sőt, még csak nem is annyira véres, mégis amit látunk, az bőven elég. Az angolok ismét bemutatták, hogy azért van még szufla a filmiparukban. Talán elindult egy angol-francia versengés, amiről mi lemaradunk?

De csak szép sorjában, nehogy össze-vissza írjak és elvesszen a lényeg. Térjünk akkor a történetre, ami nem túl bonyolult, azonban a mondanivalója nem hétköznapi. Igaz, mostanában már az is ritka, ha egy horror-filmnek van egyáltalán ilyenje.

Szóval: van egy szerelmes párunk, akik úgy döntenek, hogy elmennek sátorozni egy kicsit az Eden tó mellé, hogy kettesben lehessenek, romantikázhassanak. Már az elejétől folyamatosan kapjuk a jeleket, hogy itt a gyerekek lesznek a központi szereplők: eleve egy iskolából indulunk, aztán a rádióban az aggódó szülők szólnak meg, sőt még egy motelben is láthatjuk, ahogy egy idegesebb anyuka ad egy pofont hiperaktív gyermekének. Ez persze nem tetszik főszereplőinknek, nyilván ők majd nem így nevelnék őket, gondolják, illetve éreztetik velünk.

Aztán a sátorozást megnehezíti egy csapat nagyfiúskodó kamasz, 12-14 évesekre tessék gondolni. Ők már cigiznek meg bömböltetik a természetben a magnót, ja és állatokat és kisebb gyermekeket is terrorizálna., Nagyjából be tudjuk lőni, hogy milyen embereknek a gyermekei lehetnek. A vezér esetében még láthatjuk is az agresszív, alkoholista apa figurájának a megjelenését is.

Na már most, a kis serdülők odáig merészkednek, hogy ellopnak minden értéket szerelmeseinktől, aminek a következménye végül is az lesz, hogy szeretett kiskutyusa a főnöknek (egy rottweiler) meghal. Akinek pusztult már nem természetes úton háziállata, az képzelheti, hogy eme forrófejű kis pernahajder agyában mi játszódhatott le, és ennek mi lett a következménye: igen, jól megkergetik a felnőtteket.

Innentől beindulnak az események, nagyon nem is mesélném tovább a történéseket. Azt is írhatnám, hogy "el lehet képzelni", pedig nem. Egyszerűen nem lehet leírni azt a kegyetlenséget, amit ezek a srácok (és egy lány) művelnek: ez mind igaz lelki és testi értelemben is. A vezérük taktikusan tesz róla egy videofelvétellel, hogy mindenki bűnrészes legyen, ezzel is biztosítva azt, hogy egyikük se nyomja fel a többieket. Igazából egy idő után már nem is a kutyáról, hanem arról van szó, hogy megmutassák, hogy ki itt az úr, hogy őket nem lehet kis taknyosként kezelni. Meg persze dacból, majd kényszerűségből, hiszen a javítóintézet nem egy leányálom, ahova nyilvánvalóan kerülnének.

Bevallom ritkán fordul elő velem, hogy ebben a műfajban bele tudjam magam élni a főszereplő helyzetébe, izguljak, drukkoljak neki, de ez most megtörtént. Sokszor panaszkodok arra is, hogy hiányolom a feszültséget, mind ellengethetetlen dolgot, na itt most kapni belőle bőven. A rendező nagyon ügyelt arra, hogy ne csapjon át egy szimpla kínzós tébolydába, a nézőt viszonylag megkíméli egy élve felgyújtott indiai kisfiú látványától is, amit kapunk, az is bőven elég.

A karakterek kidolgozottak, bár a gyerekek lehetnének színesebbek is, több értelemben is: a bandában csak egy fekete kisebbség kapott helyett, pedig tudhatjuk, hogy a mai Angliában csak úgy hemzsegnek a mindenféle népek. Persze tudom, hogy ha meg túl sok, akkor meg egyszerűen egy rasszista képet kapnánk, így azonban számomra nem elég hiteles. Jellemre pedig két karakterrel az a bajom, hogy szinte ugyan olyan passzívak, akik csak simán agresszívak, semmi egyéniséget nem mutatnak, leszámítva, hogy az egyik az a fekete, de ugye ez kevés. Talán a legjobban az tükrözi vissza a jellemvonásokat, amikor megkötik a "vérszerződés" a kamera által, hogy ki hogy éli meg a helyzetet. A fejlődést pedig jól tükrözi a második ehhez hasonló jelenet, amikor az ominózus égetés történik.

Fontos eleme a filmnek, hogy csak az ártatlanok halnak meg, ettől is olyan nyomasztó az egész. A befejezésről meg már ne is beszéljünk, az életem végégi kísérteni fog, mint valami rossz álom. Sikerült totál elvenni az életkedvemet, és megutálni ezt a korosztályt. Azért is könnyű azonosulni ezzel a művel, hiszen már kis hazánkban is volt erre példa, elég ha csak arra a két srácra gondolunk, akik hidegvérrel ölték meg osztálytársukat... A mondanivaló egyszerű, de elgondolkodtató: ezek a mai gyermekek, már nem olyanok, mint régen, ezért nem is kezelhetjük őket úgy.

Mellesleg maga a technikai kivitelezés is zseniális, az operatőri munkáról nem is beszélve: vannak nagyon ötletes megoldások. A színészek pedig nagyon jók, a gyerekek is, az egyiküknek van is gyakorlata a This is England-ból (Thomas Turgoose), bár itt nem igazán hagyják kibontakozni. Azt sem szabad kifelejtenem, hogy James Watkinsnak ez az első filmje, mármint amit ő rendezett és ahhoz képest le a kalappal, várom a további  alkotásait. De ha lehet, ezúttal kímélje meg a nézőt, mert ez már terrorizmus velük szemben is. Igazából ez az a film, ami nagyon jó, de senkinek sem ajánlom a megtekintését, mert oda az egész napja. Akit már a Martyrs is megviselt lelkileg, az messze kerülje el! Szóval csak gyakorlott művészfilm-nézőknek!

Értékelés: 8/10

UPDATE: Vigyázat! A kommentek nyomokban spoilert tartalmaznak!