Antikrisztus - Antichrist (2009)
Rendezte: Lars von Trier
Előre leszögezném, hogy ez NEM horror, hanem egy horrorisztikus ál-beteg művészfilm. Nagy különbség. Szóval aki a cím alapján egy Ómen utánérzést várna, vagy bármi hasonlót, az bizony csalódni fog.
A rendezőíróról nem szívesen írnék, hiszen igazi kultusz figura (vagy mi), aki meg nem ismeri, az úgyis ezernyi helyről tud róla infót szerezni. Szóval maradjunk csak szigorúan a filmnél.
A kezdés gyönyörű, tökéletes, a világ egyik legjobb filmkezdése: fekete-fehér kép, lassított felvétel, miközben egy nagyon szép áriát hallunk. Két párhuzamos esemény történik ezalatt: egy szenvedélyes szerelmi légyott, amiben a képünkbe kapunk egy péniszt is, miközben egy kisgyermek kiugrik az ablakon, majd a hóban szépen szétfröccsen a pici agyveleje.
Ha a rendező megtartotta volna ezt az atmoszférát, akkor egy iszonyat jó filmet tudott volna lerakni az asztalra, de nem így tett. Ehelyett készített egy nyögvenyelős (színes) szart. Komolyan a prológust követő első 50 perc merő unalom. Igazi tortúra végig nézni egy házaspárt, ahogy szenved, ugyanazokat ismételgetik, nem történik szinte semmi, ha nem vigyázunk még be is alhatunk eközben. Hiszen csak arról van szó, hogy a pszichológus férj (akit a zseniális, karakteres színész, Willem Dafoe - A vámpír árnyéka alakít) megpróbálja meggyógyítani a depresszióba esett feleségét. Értem én, hogy érdekesnek kellene lenne, hogy ezt nem csupán szeretetből, hanem szakmai hiúságból is teszi, de attól még nem lesz feszültség, vagy bármi, ami engem speciel érzelmileg megmozgatna.
Az asszony fájdalmát és félelmeit úgy leplezi, hogy állandóan szexuális aktusra kényszeríti párját, aki ennek annyira azért nem örül, mivel ez befolyásolja a gyógyulási folyamatot. A lényeg a lényeg, az egyik ilyen akció kicsit félresikerül, amikor is a nőből kibuggyan a nagybetűs Gonosz és egy jó nagy tuskóval a himbilimbit megüti. (mondanom se kell, hogy Azt végig látjuk, ahogyan a handjob-ot is) Ez nem csak a férjnek, hanem nekünk is fáj. Aztán végre beindul a cselekmény: a férfi kap egy csiszoló hengert a lábába csavarva, majd persze menekülőre fogja, a nő meg üldözi, majd elkapja. Aztán még egy kis szenvedés, meg olyan utalások, amiket csak az edzett művészlelkek érthetnek meg. A vége felé pedig láthatjuk testközelből egy csiklónak az eltávolítását ollóval. Na az tényleg durva.
Mitől Antikrisztus? Számomra attól, hogy mindennek az ellentéte ami Jézus születésén történt: itt nem egy új élet, új remény születik, hanem valaki meghal és elszáll minden remény, mert kiderül, hogy MINDEN NŐ GONOSZ! Igen, úgy van, és amint azt a túlzó és elvont záró képsorok is mutatják, nem lehet ellenük küzdeni, hiszen rengetegen vannak. Ja és képesek jégesőt is varázsolni ám, úgy biza'. Aztán ott van még az a tény, hogy itt három király helyett három koldus van, akiket egy róka, egy holló meg egy őz testesít meg. Meg nem mondanám, hogy miért pont ők lennének a koldusok, miket szimbolizálhatnának, kérem, valaki írja majd meg. Ráadásul a csillagokkal is babrálnak, hajjaj.
Tömören: ha valakinek lehetősége van megtekinteni ezt a filmet, akkor tegye úgy, hogy szépen megnézi a prológust, majd tekerjen kb. az 50. perc környékére, nézze végig Dafoe szenvedéseit, majd tekerjen a csiklóig, végül pedig az epilógushoz. Kb. ennyi, ha ez egy 45 perces kisfilm lenne ezekkel a jelenetekkel akkor felemelném a legjobbak közé, így viszont egy unalmas, hatásvadász, nőgyűlölő trágya. Egyetlen pozitívuma az az operatőri munka, nagyon profi, ritkán látni ilyet, pláne a horror műfaján belül.
Friss kommentek