Avagy, hogy hogy erről nem beszél senki? Pedig nem egy Nagy Sándor, a hódító-szindrómával van dolgunk, azaz a sok tehetség ellenére nem sikerül jó filmet összehozni. Mert ez igenis jól sikerült!
A mágus - Magic (1978)
Rendezte: Richard Attenborough
Akkor lássuk gyorsan a sztárparádét! A rendező a két Oscar-díjas Richard Attenborough (Gandhi, A híd túl messze van, Chaplin, de színészként is ismerős lehet mondjuk a Jurassic Park tulajaként), az író a szintén két Oscar-díjas William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Tortúra, Maverick - Halálos póker), a zenét pedig Jerry Goldsmith szerezte, akinek érdemeit had ne soroljam, a blogon sem először láthatjátok a nevét. És ez még csak a háttér stáb! A színészekre is ki fogok térni, de előbb illene a történetet felvázolni.
Főszereplőnk egy roppant gyámoltalan fickó, aki bűvészként szeretne híres és gazdag lenni. Az első próbálkozása nem volt valami sikeres, de aztán minden megváltozik, amint beszerez egy hasbeszélő bábut és megtanul hasbeszélni! A karrierjének csúcsára érhetne, ha a menedzsere nem eszközölne egy kötelező orvosi vizsgálatot. Ezt bűvészünk nem tudja bevállalni és szó szerint elmenekül szülőföldjére, egy jó távoli vidékre. Ez úgy azért adja magát, nem?
Ott találkozik 15 évvel ezelőtti szerelmével és mondanom se kell, hogy ha az embernek van egy jópofa bábuja és tud egy-két kártyatrükköt, akkor simán le tud varrni egy csajt. Így is lesz, az más kérdés, hogy asszonyka férjnél van... De persze ez a problémácska eltörpül amellett, hogy hősünk tudathasadásban szenved. Igen, pontosan, a bábuját úgy kezeli, mintha egy különálló, érző személy lenne. Ami szomorúvá és mégis hátborzongatóvá teszi az egészet, hogy ezzel nagyjából ő maga is tisztában van, hiszen ezért is menekült el. Ugyanakkor nem akar megváltozni, figyelembe véve, hogy "társa" nélkül hamar a süllyesztőbe kerülne. Sőt, nélküle magányosnak is érezné magát.
Mint az sejthető, e drámai vonulat mellett végig ott van az a tapintható feszültség, ami a bábu jelképez. És még szép, hogy gyilkosságra fogja "gazdáját" buzdítani! (Elvégre mi a francért írnék róla, ha ez egy mezei szocio-dráma lenne?) Ami természetszerűleg be is következik.
A főszereplőt nem más alakítja, mint Sir Anthony Hopkins. Most komolyan ecseteljem, hogy mennyire zseniálisan? Alakítását még Golden Globe-ra is jelölték! Minden szavában, mozdulatában, mimikájában benne van az örök lúzer figurája, aki szeretne ugyan ebből az állapotból kitörni, de ahhoz túlságosan is fél. Ezért is menekült egy bábu társaságába. Kettejük viszonyának csúcsa (vagy mélypontja?) az, amikor lemegy kutyába és konkrétan megalázkodik "Pufi" (mert így hívják) előtt. Így kell szimpatikussá varázsolni egy pszichopatát! Mármint az esendőségével, nem az alázkodásával.
Régi szerelmét a kétszeres Oscar-díjra jelölt Ann-Margret alakítja, aki a Szomszéd nője mindig zöldebb és annak folytatásából lehet ismerős. Nagyjából ugyanazt a karaktert is hozza. Igazából többet nem is tudnék ehhez a megállapításhoz fűzni. Ellenben Rocky-edzőjét (a szintén kétszeres Oscar-díjra jelölt Burgess Meredith-et) jó érzés nagyvárosi pénzeszsákként látni. (Vicces, hogy később ő is szerepelt a már említett szomszéd nőjés filmekben.) Remekül hozzá a céltudatos, tárgyilagos figurát, konkrétan én a vastag szemüvege miatt fel se ismertem.
Nehéz hozzáfűzni bármit is, mivel maguk a cselekmények mai szemmel már előre jósolhatóak és igazából nem történik túl sok minden. Az se túl gyorsan, mondhatni kényelmes tempóban haladnak a történések. Jó, azért az eléggé keserű befejezéssel sikerült meglepni, elismerem. A lényeg a sajátos hangvételen van. Ahogy nézed Hopkins játékát és tudod, hogy a személyisége a szakadék szélén táncol és te csak várod, hogy mikor esik bele és hogy meddig fog zuhanni...Maguk a tudathasadásos párbeszédek is félelmetesek, aminek a hatásfokát csak növelni tudja Pufi nem éppen gyerekbarát kinézete. Vagy csak szerintem para a feje?
Eme művet inkább a filmcsemegék kedvelőinek tudnám ajánlani, mintsem egy átlagos horror/thriller rajongónak. Nekik valószínűleg unalmas lesz.
Friss kommentek