Hogy ki az a William Shatner?! Aki nem tudja, az először is vonuljon 10 percre a sarokba, másodszor pedig felvilágosítanám, hogy ő volt Kirk kapitány az eredeti Star Trekből! De ismerős lehet T.J. Hookerként is. Remélem így már képbe került mindenki! Tehát, ismerve pályafutásának fontosabb elemeit, meglepő lehet, hogy anno bevállalt egy sorozatgyilkosos horrort (a slasher kifejezést szándékosan kerültem. Persze nem csak miatta írok az alábbi műről, hanem mert egyszerűen érdemes.
Látogatási idő - Visiting Hours (1982)
Rendezte: Jean-Claude Lord
Szokatlan és merész húzás rögtön úgy indítani a filmet, ahogyan általában lezárni szokás a hasonszőrű alkotásokat: a gyilkos rátámad a saját házában a főhősnőre és majdnem meg is öli. Sajnos csak majdnem, ami azért nagy kár, mert az illető egy idegesítő, a klimax felé közelítő, akaratos, hülye picsa. Minden második mondatát hisztérikusan kiabálja. Ami nem hiszem, hogy a színésznő hibája, hiszen az Oscar-díjas Lee Grant alakítja (Ómen 2, Mullholland Drive - A sötétség útja, Rajzás [1978]), itt inkább a megfelelő rendezői instrukciók hiányozhattak. Akár hogy is, nehéz lesz izgulni érte, pedig ez lenne a fő cél.
Már csak azért is izgulhatnánk, hiszen amit a karakter képvisel, az egy nemes ügy. Konkrétan kiáll a családon belüli erőszak ellen, ami azért ebben az időben még nem kapott ekkora reflektorfényt. Ráadásul egy másik női főszereplő képében (Linda Purl - ő még a Joe, az óriásgorillából lehet ismerős) megjelenik az Elvált Erős Nő, Aki Dolgozik És Gyermeket Nevel Egyedül. Mondhatni minden ízében feminista-horror jellege van. Azért szerencsére nem viszik túlzásba, ezért is szerepel egyfajta balanszként a barátságos Shatner karaktere. Mennyivel érdekesebb lett volna, ha ő a gyilkos!
Akit az egyik kedvenc karakterszínészem, Michael Ironside (Az emlékmás, Agyfürkészők, Csillagközi invázió, Hegylakó 2) alakít. Szegénynek pusztán az arcszerkezete olyan, hogy "20 év letöltendő a szigorítottban", így nem csoda, hogy ezzel a szereppel keresték meg. Az megint más kérdés, hogy próbáltak belőle igazi nőcsábászt faragni, akinek elég egy kis szemezés, két odahányt félmondat és már viheti fel a csinibabát bélyeggyűjteményt nézegetni. Meg persze dugni. Mert most komolyan, hölgyeim, melyikük menne el ezzel a férfival önszántából?
Igen, szerintem is az egy PVC-atléta! Elképesztő!
Na ugye. Az viszont szintén ötletes húzás -a kor szellemét nézve- hogy teljes körű bepillantást nyerünk az életébe! Vagyis amikor őt mutatják, akkor nem csak a rémtetteit, illetve annak előkészületeit láthatjuk, hanem megismerhetjük a múltját, a munkáját és a motivációját, hogy miért olyan erőszakos a nőkkel szemben. Túl persze azon, hogy egy közveszélyes pszichopata. Nagyon ügyesen és okosan felépített karakter, Ironside pedig most is zseniális. Figurája ugyanis nem csak úgy kedvtelésből öl, hanem a saját szemszögéből nézve abszolút logikusan, főleg amikor már egyértelműen azért próbál becserkészni valakit, mert az illető azonosíthatja.
Bármennyire is hangzik izgalmasnak, egyedinek a film, sajnos nem az. Mert hiába a sok jó ötlet, ha a kivitelezés gyatra. Hiányzik a feszültségkeltés legapróbb szikrája is. Akiket megölnek, azok jóformán percemberek, akiket nincs időnk megkedvelni, vagy legalább megutálni. Így haláluk nem tudott semmiféle érzést kiváltani belőlem. És még csak nem is brutálisan pusztulnak! Legtöbbször be kell érnünk egy kis szurka-piszkával...
Meglehetősen lassú darab. Ugyanakkor Ironside minden egyes jelenete maga a kincs, szerencsére jó sok van belőle. Bár vele kapcsolatosan vannak olyan bakik is, ami felett pille könnyedén átsiklik a film. A legmegdöbbentőbb az, amikor emberünk belóg a műtőbe, de előtte valaki rászól, hogy takarodjon, nem itt a helye. Vágás. Meglátjuk a műtőben beöltözve. Vágás. Nem lett semmi következmény! Vagyis nem csak azt nem tudjuk meg, hogy mi lett azzal, aki rászólt, de azt sem, hogy miért szökött be a főhősnőnk műtétjére, ha nem csinált semmit se? Ehh...
Az operatőri munka felemásra sikeredett. Egyrészt indokolt a szubjektív kamerahasználat, amikor a pszichopata szemével látjuk a környezetet. Azonban ez a fajta szabad kamera mozgatás máskor is előkerül, ami így viszont roppant zavaró, mert egyes jelenetekben nem tudni, hogy most másnak a szemén keresztül látunk-e vagy nem. A zene nagyon erőtlen és meglehetősen ritkán csendül fel.
Azért nem tudok rá haragudni, mert érdekesebb és még így intelligensebb sok korabeli társánál, csak azoknak legalább volt hangulata és közönségbarát tempója. Műértőknek természetesen kötelező!
Friss kommentek