Frappánsabb cím nem jutott eszembe. A dal egyébként itt meghallgatható, de szerintem mindenki ismeri. A lényeg, hogy a négy részes széria első két epizódjáról lesz szó, mert csak azokról érdemes beszélni. Ezt majd még lentebb bővebben kifejtem.
Halálosztó - Wishmaster (1997)
Rendezte: Robert Kurtzman
Nekem igazi ifjúkori kedvencem, úgy hogy lehet, hogy ismét egy kicsit elfogult leszek, ezért előre is elnézést is kérek. Ugyanakkor lehengerlő érvekkel fogom alátámasztani, hogy ez a film miért is jó! Túl azon persze, hogy én azt mondom. A művet a horrormester, Wes Craven nevével szokták eladni, pedig ő csak az executive producer volt, amiről remélem egyszer megtudom, hogy konkrétan mit is jelent és hogy az ilyen titulusú ember mit is csinál. Mindenesetre szerintem felesleges ilyen aljas trükkökkel nézőt csalogatni, mert e nélkül is megállja a helyét.
A pofonegyszerű alapötletben rejlik a film legnagyobb erőssége: van a gonosz dzsinn, aki mindenkinek teljesíti egy kívánságát, csak nem feltétlenül úgy, ahogy azt az illető elképzelte. A legtöbb esetben a kívánó úgyis alaposan megszívja, már persze túl azon, hogy a lelke is elkárhozik. Viszont el lehet képzelni, hogy milyen kreatív halálnemek születhetnek így és a maguk nevében milyen szórakoztatóak! Érzékletes példa erre, amikor a csini csoki csajszi csacsogja (áhh, alliteráció), hogy örök szépséget szeretne, erre próbababa lesz belőle!
Tetszik, hogy azért jó pár momentumot meghagytak a klasszikus dzsinn értelmezésből. Van ugyanis egy opálkő, ami amolyan lámpásként funkcionál, még az is stimmel, hogy a főhősnő tisztogatással "nyitja ki". Ráadásul neki három kívánsága is van a többiekkel szemben, az más kérdés, hogy miután elhangzik a harmadik, a világot a dzsinn serege leigázza... Természetesen a lénynek ez lenne a célja.
Szintén jó ötlet, hogy igen kemény szabályok vonatkoznak démonunkra. Vagyis direkt senkit nem tud megölni, szabályosan úgy kell kicsikarnia az emberekből a megfelelő kívánságot, hogy azt szabatosan tudjon értelmezni. Így nem érdemes vele szemben olyan szófordulatokat alkalmazni, mint a "csak a testemen át mehetsz át, arra pedig befizetnék", mert megcsinálja baszki! (Konkrét példa.) Ugyan néhol kilóg a lóláb a megvalósításoknál, pl. én ilyen gyors lefolyású rákot én még életemben nem láttam, de a legtöbbje azonban helyén van és a maga módján szórakoztató. Külön vicces nézni, ahogyan szabályosan szenved néha a szabályok miatt.
Hovatovább jó véresre sikeredett, ami dúskál a gore-ban. Nagyon érződik, hogy a forgatókönyvíró Peter Atkins a Hellraiser 2-3-4 filmek szkriptjén dolgozott már korábban, már ha csak a dzsinn fokozatos átalakulását is nézzük, amikhez natürlich lelkek kellettek. De néhány ötletes kivégzés láttán is lehet asszociálni Clive Barker víziójára. Sőt, Craven álomfetisizmusának is jut egy kis hely. Gondolom egyszer betelefonált, hogy "álomjelenetet, különben levehetitek a nevemet a plakátokról!".
A cselekmények két szálon futnak. Egyrészt a démont a világra szabadító lányka kutakodik, hogy akkor most mi a franc történik vele. Ugyanis egy teljesen felesleges spirituális kapcsolat jött létre köztük, vagyis amikor teljesül egy kívánság, akkor bizarr látomások jelennek meg a fejében. Ez a szál bár szükséges a háttérben lévő mitológia feltárása végett, de nagyon lehúzzák a film hangulatát. Az se segít, hogy a főszerepet egy nem túl tehetséges nő kapta meg (nevét le se írom). Ellenben, amikor magának a lénynek a tevékenykedéseit láthatjuk, amint a nőt üldözi, na azok sokkal felemelőbbek. Természetesen anti-hősünk elég hamar felvesz egy emberi álcát, és itt jön a képbe Andrew Divoff (A terror iskolája, Az elnök különgépe, Faust: Kárhozott szerelem), aki mintha erre a szerepre született volna. Van benne egy csöppnyi elegancia és cinikus mosoly, ami sosem rohad le az arcáról. Na jó, utóbbit kissé túlzásba is viszi.
Ami azonban végképp igazi horror-csemegévé teszi a filmet, az a rengeteg bennfentes cameo. Kisebb-nagyobb szerepekben feltűnik Robert Englund, Kane Hodder, Tony Todd és Reggie Bannister (Phantasm-filmek). Mit ne mondjak, az egyszeri rajongóknak (mint én) mosolyt csalt az arcára mindegyikük feltűnése!
Többet remélhetőleg nem is kell írnom. Brutális, szórakoztató, hangulatos, kreatív és tele van kikacsintásokkal a műfaj rajongóihoz. Nem tökéletes, de a hibáit el lehet nézni, mert teljesíti a kötelességét.
Értékelés: 8/10
Halálosztó 2: A gonosz sosem hal meg - Wishmaster 2: Evil Never Dies (1999)
Rendezte: Jack Sholder
Ha egy film jól teljesít a kasszáknál, akkor a folytatásba sokkal több pénzt fektetnek. Aminek következtében mindenből több lesz és még a kivitelezés is profibbá válik. Ha azonban ez nem következik be, de mégis kialakul egy masszív rajongótábor, Hollywood akkor is leforgat egyet, persze kevesebb pénzből és akár csak direkt tévére/videóra. Mint sejthetitek, jelen esetben sajnos ez utóbbi következett be. Ennél fogva a színvonal esett, de még a nézhető kategórián belül maradtunk.
A készítőknek az volt a piszok nagy szerencséjük, hogy az első rész olyan frappánsan fejeződött be, hogy akárhogyan lehetett folytatni a történetet, mert ugye "az, ami örökkévaló, azt nem lehet elpusztítani". Azért volt annyi eszük, hogy a legfontosabb elemet, azaz Andrew Divoffot megtartsák.
A történet nem sokban különbözik az előzményétől, de szerencsére azért tettek erőfeszítéseket azért, hogy ne következzen be a Démonok 1-2 effektus (vagy populárisabb példával élve a Másnaposok 2 kínos esete). Így dzsinnünk egy börtönben kezdi meg a tevékenységét, ami ötletes húzás, hiszen ott mindenkinek van valami piti vágya. Apropó, az izgalom fokozása érdekében kitalálták, hogy most a három kívánság mellé még 1001 lélek is kell, hogy a világot meghódító terv összejöjjön. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a bűvös szám egy bizonyos meséhez kapcsolódik... Mindenesetre így legalább több értelmet nyer a kényszeres kívánság teljesősdi.
A démont kiszabadító személy ezúttal is egy fiatal nő, aki úgy mutatkozik be, hogy megöl egy ártatlan embert. Természetesen az emiatt érzett lelkiismeret-furdalás végig kíséri a karaktert, nagyon helyesen, csak amikor előjönnek olyan baromságokkal, hogy "csak egy tiszta nő űzheti vissza a lényt", akkor az már kínos. Mert ugyan próbálja magát "megtisztítani", de utána összefekszik a volt pasijával, aki történetesen szakításuk óta már pap. (Akit annyira paposítottak, hogy egy kilós fux van a nyakában, amitől inkább tűnik halloween-jelmezes embernek a karakter.) Szóval igen, a történet még neccesebb, mint az elődnél és sajnos a démonos szál se sikerült olyan szórakoztatóra. A "bassza meg a saját seggét" kívánságnál pedig elértek valamiféle mélypontot.
Sajnos a technikai megvalósításban is érződik a visszalépés. Néhány effektet, köztük a lelkek elhagyását a testekből, nem igazán erőltettem volna. A gore is kevesebb és visszafogottabb lett. Azért még így is simán nézhető, mert Divoff és a kívánságok elviszik a hátán a filmet. Csak hát mégis bosszantó, hogy nem kellett volna sok ahhoz, hogy legalább az első rész színvonalát elérjék.
Értékelés: 6/10
Ezt követően még készült két folytatás. A harmadikat anno a magyar Fangoria hozta el hozzánk Halálmester 3: Az arkangyal (?!) néven. Ezt sajnos volt szerencsém látni és olyan rossz lett, hogy a kb. hét éves emléke a mai napig kísért. Nem elég, hogy Divoffot lecserélték egy semmilyen színészre, akiből hiányzik bármiféle karizma, de sikerült a történetbe olyan baromságokat is belepakolni, mint Michael arkangyal felbukkanása... Így sejthetitek, hogy a negyedikhez már miért nem volt kedvem, már csak azért sem, mert a rendező is ugyanaz a Chris Angel maradt.
Friss kommentek