Elnézést az obszcén címért, de azt olvastam, hogy csak a feltűnő című cikkeket olvassák el az emberek a neten. Mindazonáltal nagyszerűen prezentálja, hogy milyen is lesz alábbi alanyunk minősége.
Az ördög ivadéka - Devil's Due (2014)
Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett
Egyszer már panaszkodtam (a franc tudja mikor), hogy igencsak nyomasztó érzés úgy neki kezdeni egy filmnek, hogy 1. tudod, hogy megbukott a mozikban 2. csupa rossz kritikát kapott 3. imdb-n jelenleg 3.9-en áll, ami azért egy stúdiófilmnél ritka. További súlyosbító tényező, hogy found footage stílusban készült és egy ezer éves témáról szól. De nincs mese, írni kell róla, mert eddig fájóan mellőztem a 2014-es alkotásokat és már ugye május van. Ilyenkor próbálom magam azért lelkileg masszírozni, hogy "ugyan, neked egy csomó, méltatlanul alulértékelt film bejött már!", vagyis hátha megint piedesztára emelhetek egy olyat, amit a többség egyszerűen rossznak ítél meg. Legalább jönnek majd a nagyon okos kommentek, hogy "nem értesz a horrorhoz" meg "kedves posztoló, te egy retardált fasz vagy". Ó igen, előre vizionáltam a virtuális ketrecharcot és a masszív sárdobálást.
Csak hogy nem lesz ilyen (legalábbis elméletileg). Mert Az ördög ivadéka tényleg szar film. Persze ez valahol megnyugvás is, hogy végre olyat döngölhetek a földbe, ami miatt nem feszítenek keresztre (had ne linkeljem a két legismertebb példát erre az esetre). Másrészről viszont nem jó érzés beállni a sorba se, mert mégis szerencsétlen egyszeri horror-rajongó miért olvasná el az X-edik gyalázást? Pláne, hogy már előre megmondtam a tuti. Azért próbálok -szokásomhoz híven- új nézőpontokra felhívni a figyelmet.
A történet botegyszerű: fiatal párocska összeházasodik, majd a nászúton az asszonykát elrabolja tudtán kívül egy szekta és megtermékenyíti valami gonosszal. A cím szerint az apuka maga a Sátán, de ezt a filmben így konkrétan nem mondják ki. Nem mintha sokat számítana. A játékidő nagy részét így a terhesség teszi ki, aminek következtében a kismamával egyre különösebb és hátborzongatóbb dolgok történnek. A végén meg a szokásos káosz és adrenalinlöket.
Ez egy annyira tipikus kézikamerás horror, hogy 2014-ben ilyet bemutatni egyszerűen ciki. A szerkezeti felépítése követi az Ideglelés óta meghonosodott (és egyben sajnálatos) receptet, vagyis unalmas karakterábrázolás --> apró paráztatások a további unalomba ágyazva --> beteljesülés, izgalom, szigorúan a legvégén. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy az Ideglelést cirka 15 éve mutatták be...
Szomorú, hogy ismét azt kell írnom, hogy itt is a kézikamerás jelleg a főbűnös a mű élvezeti értékének jelentős méretű csökkentésében. Külön siralmas, hogy nincs keretes szerkezet, még a látszat ellenére se. Magyarul: KI A FASZOM VÁGTA ÖSSZE A LÁTOTTAKAT?! Mert a modern időkhöz igazodva a film nem elégszik meg a családi kamera képével, nem, bevet mindent amit csak tud: rejtett kémkamerák, áruházi biztonsági figyelő, térfigyelő miegymás. Nem derül ki, hogy ezeket ki rakta össze így egybe és hogy hogyan. A másik probléma ezzel a koncepcióval kapcsolatban, hogy irtózatosan következetlen. Tegye fel a kezét az, aki egy részegen átmulatott buli után nem kíváncsi egyből arra, hogy mit sikerült megörökíteniük! Mert akkor sokkal előbb feltűnt volna a "furcsaság" a párocskának! Az meg már a röhej a köbön, hogy később ez a felvétel eltűnik, de akkor bazdmeg mi mit láttunk?!
A következetlenség pedig nem csak a technikai megvalósításban van jelen, hanem magában a narratívában is. Egy kurva jó példa: hogy a picsába nem tűnt fel napokig a férjnek, hogy a drága jó felesége a gyerekszoba közepébe egy méteres szimbólumot vésett a parkettába?! Az meg már a hab a ciki-faktor tortáján, hogy magát a műveletet leleplezi egy rokon kislány, meg is ijed és baszki semmi következménye nem lesz az incidensnek! (Jó, a jelre tett egy pont akkora méretű szőnyeget, de szerintem akkor is kiszúrható az ilyesmi. A forgács gondos eltakarításáról meg már ne is beszéljünk.)
Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy a film első harmada maga a giccs legsziruposabb manifesztációja. Ennyi nyálat egy horrorba önteni nagyobb bűn, mint felszántani Kishantost. Képtelenség visszaadni azt a negédességet, amit ezek ketten a kamerába (nem a kamera előtt!) művelnek. Ettől lesz az egész románc hazug és hiteltelen.
Meg eleve, az Antikrisztust hordozza az ártatlan anyuka? Rosemary gyermeke után felesleges bármiféle erőlködés ezzel a témával kapcsolatban (lásd még a szintén bosszantó Gyilkos áldást, pontosabban ne lásd!). Főleg úgy, hogy egyes elemeket -meglehetősen ügyetlenül- át is vettek, mint pl. a nyers hús evést. Eme jelenet súlya nyomába se ér Polanski klasszikusának.
A karakterek borzalmasak. Anyuka még tűrhető, de apukát mintha importálták volna a Paranormal Activity-ből: mindig csak az a rohadt felvétel gomb, csak az számít! Mellékszereplők meg igazából nincsenek, csak fel-felbukkanó biodíszletek, akikkel három jelenettel több kapcsolat nincs. Jönnek-mennek, nyomot nem hagynak.
A végén két csavar is van. Az egyik fájdalmasabb, mint a másik. Nem akarom elhinni, hogy bármelyiket is komolyan gondolták a készítők.
Pozitívumok? Van azért néhány érdemleges jelenet, a legjobb talán a három tinédzser esete a transzba esett mamival. Igazából több nem jut eszembe, mármint több pozitívum. A nézése közben nem kaptam agyérgörcsöt, az alábbi gondolatok később fogalmazódtak meg bennem. Őszintén szólva semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Egyszer felnevettem, de már nem tudom, hogy min. Kissé necces a blog szempontjából ez a kritika, mert előtte jó sokat foglalkoztunk. Sőt, én még vártam is!
A műfaj rajongói tehetnek vele egy próbát, de csak saját felelősségre!
Friss kommentek