Kissé megkésve, de végül klaviatúrát ragadtam, hogy Varin után én is megírhassam szerény élményeimet a Titanic fesztiválról. Sajnos idő hiányában csak két vetítésre volt lehetőségem. Ugyan utólag meg tudtam volna alternatív módon is oldani a problémát, de igazából egyikre sem vitt rá a lélek. Illetve a Halhatatlan szeretők zárt körű vetítésére már nem fértem be, a másikra meg merő optimizmusból, hogy az elsőbe beférek, nem jelentkeztem, így az is kimaradt.
Szóval jöjjön egy kicsit sárga, kicsit savanyú beszámoló, de legalább van.
Lételem - The Battery (2012-2013)
Rendezte: Jeremy Gardiner
Egy nagy adag félelemmel ültem neki, hiszen jóformán mindenki agyon dicsérte, én meg tavaly ignoráltam, ezért esélye se volt bekerülni az év végi toplistába. Utólag megtekintve pedig, "megnyugodhattam", hogy nem fért volna bele, mert azért annyira nem jó. Kellemes, érdekes darab, de igazából semmi több.
Tetszik a sajátos, nyugis koncepció, amiben a zombi-apokalipszist egy új, hétköznapibb megközelítésből próbálja megmutatni. Csak éppen az alacsony költségvetés érzésem szerint nagyban beleszólt a narratívába is. Egyrészt ennek köszönhetően tele pakolták időhúzó, felesleges jelenetekkel. Most komolyan, öt perces fogmosásra ki a tököm kíváncsi? Továbbá a film szándékosan élesen kerül mindenféle konfliktust, vagy csak simán elbagatellizálja. Mindkét esetre a legjobb példa a háttérben megbúvó titkos túlélő bázis, ami után szereplőink annyira vágyakoznak. Beetetik vele a nézőt, de igazából csak végig lóg a levegőben, mint valami disztopikus délibáb.
A másik problémám a gyakorlatiasság hiánya. Az egyikük 0-24 órában fejhallgatóval (!) zenét hallgat, ami igencsak káros, ha bármikor elkaphat hátulról egy csoszogó élőholt. Értem én, hogy emberünk ezzel menekült az igencsak fos valóság elől, de ezt akkor is erősen túlzásba vitték. Társa már racionálisabb, de igazából neki sincs ki a négy kereke. Mégis miféle állat ébreszti fel egyetlen társát egy zombival, hogy az majd ettől tanuljon meg "ölni"?!
A végén lévő, hosszú, összezárt jelenetsor pazar, ugyanakkor egyáltalán nem reális. Csak kulcsszavakban a problémáim: cigifüst, pisi, kaki, bűz, lőtt seb kezelése stb. Azért minden hibája ellenére egyszer érdemes megnézni, mert valóban sikerült a humánumot középpontba helyezni, ezzel pedig elmélkedésekre késztetni a nézőt. Azért lehetett volna viccesebb is, sok ziccert hagytak ki.
Értékelés: 6/10
Gonosz lélek közeleg - Here Comes the Devil / Ahí va el diablo (2012)
Rendezte: Adrián García Bogliano
Nagyon nehéz hova tenni ezt a filmet. Egyrészt itt is jelen van egy igen erős emberközpontúság egy házaspár kapcsolatával, amiben a női fél szenved, de egy közös tragédia a férjével újra összehozza őket. Ez pedig egy nagyon szép ívben jelenik meg.
Ugyanakkor a lényegi, horror elemeket túlságosan is árnyékolták. A "mi is történt" gyerekekkel kérdést egy picivel szájbarágósabban, érzékletesebben is megoldhatták volna. Ahogyan a cselekményvezetés is lehetett volna pattogósabb is. Mert bár van egy sajátos atmoszférája, azért mégis kissé vontatottra sikeredett. Ironikus módon a befejezést pedig pont, hogy elkapkodták, ami kár, mert könnyedén, mindenféle erőlködés nélkül tovább lehetett volna nyújtani. Sőt, igazából pont a "felismerést" vártam, hogy akkor mi fog történni, hogyan tovább, erre nem lecsapják, mint a taxiórát?
Igazából ha nem viszik bele a természetfelettit, hanem megmaradnák a -feltételezett- molesztálós vonalnál, akkor ebből egy nagyon erős dráma is lehetett volna. Csak ugye túl sokat akart az a bizonyos szarka... Ez valahol szomorú. A stáblista alatt hallható zene viszont iszonyat menő, jó kis black metal.
Friss kommentek