A mai nap volt a választások napja, így ehhez méltóan csámcsogjunk egy jót egy nekrofil rövidfilmen! Mert elvégre mi is tehetetlenül tűrjük, ahogy a mindenkori hatalom jól seggbe kúr minket. (Micsoda képzettársítás, ugye?)
Necrophile Passion (2013)
Rendezte: Tom Heidenberg
Ez az a film, amiről már 1 perc után meg lehet állapítani, hogy rossz lesz. Nincs különösebb gondom az alacsony költségvetéssel és az amatőr színészekkel, de látni egy olyan fickót, aki -nem vicc- még AZ ERDŐBEN SEM TUD HITELESEN SÉTÁLNI, az már szégyen. A folytatás még inkább az. Ugyanis emberünk meglátja egy csinos hölgyike véres holttestét és megtorpan. A készítők még arra se ügyeltek, hogy a kamuvér rászáradjon az áldozat testére, ami jelen esetben azt jelentené, hogy a gyilkos még a közelben van! Ez persze a srácnak nem tűnik fel, így rövid tétovázás után nem a rendőrséget hívja, hanem hazaviszi a lakásába a holttestet.
A amatörizmus további iskolapéldája, hogy hősünk arra se vette a fáradtságot, hogy a holttestet valamibe becsomagolja, így -ismétlem- a LAKÁSÁBA úgy vonszolja be, mintha csak a szemetet vinné. Aztán még az előszobában jól megdugja, mert ugye ez lenne a lényeg. Ennek undorítónak, bűnös élvezetnek, vagy valami ilyesmi érzést kiváltónak kellene lennie, de gyakorlatilag egy percig sem lehet elhinni, hogy az a lány halott. Így csak simán fárasztó a művelet. És még ez volt a legjobb pillanata!
Aztán a hulla szó szerint eltűnik varázsütésre, és innentől kezdve a film átcsap egy szánalmas monodrámába, melyben a lelki szenvedés állomásait láthatjuk, hallhatjuk. Mert ugye, mint minden normális ember, ha depis, akkor magában beszél és bölcselkedik. Mint kiderült, nagy szerelmi bánat van és az ezzel kapcsolatos flashbackek olyan hitelesek, mint a debreceni református diákok oktatófilmjei.
Annyira szar ez a film, hogy az már fáj. A legszánalmasabb momentum talán az, amikor a főszereplőnk bánatában megvágja magát pengével, majd rögtön zuhanyozni megy és... LEMOSSA A VÁGÁSOKAT MAGÁRÓL! Azonnal követelem, hogy ilyen sebgyógyító vizet vezessenek be minden háztartásba!
Élettelen, sivár, ötlettelen, gagyi, szánalmas, álbölcselkedő, kerülendő jó messzire. A "színészek", élükön a főszereplőt alakítóval, olyan borzalmasan tehetségtelenek, hogy azt tanítani kellene. Vagy legalábbis valami vásárban mutogatni. Egyetlen pozitívumba, hogy kb. háromnegyed órás.
Amúgy meg eleve, mint azt már a hasonszőrű, de milliószor igényesebb Aftermath-nál írtam, hogy a zsáner alfája és omegája a Nekromantik 1-2. A témán igazából nehéz túlcifrázni bármit is, már minden lényegeset megmutattak belőle. Ráadásul, ha nincs pénz tisztessége gore effektekre, csak kecsöpözésre, akkor mi értelme van eleve belevágni? Felejtsük is el gyorsan, nincs itt semmi látnivaló kérem szépen!
Friss kommentek