Míg a mainstream médiának Sam Raimi a Pókember-trilógia és az új Óz rendezője, addig nekünk egy másik trilógia jut eszünkbe a neve hallatán. De szerencsére a Gonosz halott a jóembernél nem egy egyszeri, alkalmi mutatvány volt, pályafutása többször is előrukkolt még horror-jellegű filmekkel. A lista korántsem teljes, maradjunk annyiban, hogy az itthon ismertebbeket vesszük górcső alá (nem, csak azért sem írok gore-csőt).
Mint anno már említettük, hogy a rendező úr mániákusan pakolja bele mindegyik filmjébe a Maker's Mark nevű whiskeyt és anyukájának kocsiját, egy 1973-as sárga Delta 88-ast. Mivel utóbbi feltűnőbb (vagy legalábbis érdekesebb), ezért ezekre majd külön kitérek.
1. Darkman (1990)
Tudom, csak szőrmentén horror, de szerintem belefér. Inkább akció-fantasy jellege van. Ha nem tudnám, hogy vagy féltucat ember írta a forgatókönyvét, akkor látatlanba azt mondanám, hogy képregény-adaptáció. Eleve a cím is ilyesmit sejtet, és a történet jellegéből adódóan nem is tévednénk nagyot!
Adott a boldog pár, kiket gonosz alvilági figurák elválasztanak egymástól. A férfi ennek következtében odakozmált fejű ocsmányság lesz, akinek ráadásul nincs fájdalomérzete. Ellenben néha bekattan és akkor tombol. Ugyanakkor tudósember lévén kifejleszt egy mesterséges bőrt, mely fénykép alapján bárkinek a testrészeit le tudja másolni. A gond az, hogy csak 99 percig bírja a cucc napfényben. Az sajnos nincs megmagyarázva, hogy ha az ember mondjuk fél órát egy kamrában tölt, akkor az az idő is beleszámít-e a 99 percbe... Az is jó kérdés, hogy ha a párja előtt titkolja az igazi arcát, akkor miért nem éjszakánként randizgat vele? Igazából hiába írták ennyien a szkriptet, jó sok lyukat benne hagytak...
Szóval hősünk bosszútól fűtve leszámol a gengszterekkel, bevetve az arcmásoló készülékét. Ami amúgy hibátlanul túlélte a robbanást. Csak egy kicsit kormos lett, mint a rajzfilmekben. Ez a fajta könnyedség és az egész filmen átívelő, már-már karikaturisztikus hangulat Tim Burton munkásságát idézi, ami annyiban nem véletlen, hogy zenét Danny Elfman szerezte. Le se lehetne tagadni.
A színészgárda meglepő módon egészen illusztris. Persze ne feledjük el, hogy ekkor a főszereplő bőrébe bújó Liam Neesont még nem jelölték Oscarra a Shindler listájának köszönhetően, hanem elvállalt mindent, amit elé adtak. Külön vicces példa erre a Támadás a Krull bolygó ellen c. Star Wars-klón. Ahogy a párját megtestesítő Frances McDormand se kapott még ténylegesen Oscart a Fargoért. Larry Drake-nek meg ennek köszönhetően indult be "karrierje" és válhatott belőle Dr. Giggles (személyes kedvencem, erről is kéne írnom).
Bár jóformán csak hibákat emeltem ki, azt azért leszögezném, hogy a maga nemében ez igenis egy jó film. Van egy erős kettős drámája, ami érthető és nem nyúlik át giccsbe. Darkman nem tököl, hanem öl. Cseles, okos és nem ismer kegyelmet. Akció-jelenetekben bővelkedik, ahogy horrorisztikus eszközökben is. Ilyen pl. a bandavezér levágott ujj gyűjteménye. Az atmoszféra kellemes, a cselekményvezetés pedig kellően gyors. Vagyis ha nem keresgéljük a hibákat, hanem átadjuk magunkat a hangulatnak, akkor képes a szórakoztatásra.
Az autó: a film végén bukkan fel egy "cameo" erejéig, amikor Darkman a helikopter darukötelékében csimpaszkodik és majdnem nekiütköztetik a rosszfiúk. Ha már cameo: a záróképsorokon Bruce Campbellt láthatjuk, akinek Raimi eleve szánta a szerepet, de a stúdió közbeszólt.
A film még megélt két folytatást, csak sajnos a gárda tehetségesebb része nélkül.
2. Rossz álmok - The Gift (2000)
Raimi néha forgat teljes komolysággal is, sajnos. Ugyanis ez a filmje bármennyire is próbál feszültségteremtő és drámai lenni, inkább idegesítő és unalmas.
Egy kisebb kertvárosban anyuka egyedül neveli vagy féltucat kölkét, csak hát a társadalom biztosítási pénzből nem élnének meg, így kártyát vet ismerőseink. Nem tarotból, hanem valami béna ábrásból. Már ezzel kapcsolatban lenne egy rohadt nagy problémám: ez a nő a kártyavetése alapján egy kókler. Mindenkinek csak a szépet és jót mondja. Amikor meg komoly tanácsot ad, azt könyörgöm jóstehetség nélkül is bárki megtudja tenni.!Konkrét én is látnám annak a nőnek a valószínűsíthető jövőjét, akit a férje mindennap cipóra ver.
A legundorítóbb tulajdonsága azonban az, hogy hallgat, amikor rohadtul nem kellene. Az egy dolog, hogy nem mondja meg a gerle párnak, hogy a nőt ázott hullaként látta lelki szemeivel. Ahogy az is érthető, hogy nem mondjuk meg a vőlegényének, hogy drága szerelmét a mosdóban húzogatták. Ő dolguk. Na de amikor a nő gyanús körülmények között eltűnik, AKKOR MI A FASZÉRT NEM KÉPES SZÓLNI A RENDŐRSÉGNEK?!! Ez egy olyan horderejű információ, ami mellett nem lehet elmenni, pusztán azért, hogy a drága pasinak ne törjük össze a szívét! Főleg miután kiderül a tényleges gyilkosság esete! A nő egy sunyi, gyáva, álszent kókler. Ütném.
Innentől kezdve meg miről beszélünk? Érdekes lenne a megbélyegzése, de néhány gyenge "boszorkány!" bekiabálást leszámítva ezt megússza. Az meg, hogy az asszonyverő redneck (Keanu Reeves vazze!) vudu-babával (!) zsarolja, az kimeríti a röhej fogalmát. De még ezeket is úgy-ahogy elnézném, ha legalább maga a film izgalmas lenne. Nem az. Nincs miért, nincs kiért izgulni. A gyerekeket sajnáltam ugyan, csak legtöbbször háttérbe szorulnak. Horror jelleggel még néha kapunk 1-2 erőltetett jump scare-t.
Külön fájdalmas számomra, hogy a főszereplő nem más, mint az Oscar-díjas Cate Blanchett (Elizabeth 1-2, Aviátor, Bábel). Hmm, úgy látszik megérni Raimi filmben játszani, mert utána garantált legalább egy jelölés. Ebből a szempontból Greg Kinneaer (Lesz ez még így se!, A család kicsi kincse, Godsend - A teremtés klinikája) kakukktojás, mert ő már jelöléssel a zsebében vágott bele.
Ez egy rossz film, nem ragozom tovább. Az meg magyar sajátosság, hogy az eredeti, pozitív csengésű "ajándék" hogy változott át "rossz álmokká", ami meg ugye totál negatív...
Az autó központi szerepet játszik, ugyanis ez a főhősnőnké, aminek a zárjával mindig gondban van.
3. Pokolba taszítva - Drag Me to Hell (2009)
A rendező úrról már letettünk, végtelennek látszódott a kasszákat robbantó Pókember-filmek gyártása. Aztán hopp, előrukkolt a második legjobb művével! Ami történetesen horror, "raimisen" tálalva. Most pedig törlesztek magamnak egy régi adósságot.
Már maga az alapszituáció megmosolyogtató: főhősnőnk az előléptetés érdekében megtagad egy hitelkérelmet egy idős cigány asszonytól, aki először rátámad (!) majd nemes egyszerűséggel elátkozza. Az átok pedig igazából egy belépőjegy a Pokolba, szóval igencsak komoly a dolog. Így hiába van a nőben lelkiismeret-furdalás, meg egészséges szkepticizmus, nagyon hamar ráébred, hogy igencsak be fogja majd cumizni. A helyzetet nehezíti, hogy a nénike közben elhalálozik, ergo ő már nem tudja visszaszívni a szavakat... (Amelyek eredeti nyelven nézve magyarul hangzanak el!)
A filmet átjárja a Gonosz halott jótékony szelleme: egyszerre tud ijesztő, undorító és mindenekelőtt vicces lenni. Utóbbi két tulajdonság nem egyszer ugyanabból a helyzetből adódik (temetési szertartás megvan?). Nagyon kellemes egyveleg. Nehéz komolyan venni, de nem is kell. A narratívát feláldozták s hangulat oltárán, a néző pedig elégedetten ül rajta tort. A lezárásra meg nem tudok mást írni, mint hogy EPIC! Imádom. Rengeteg pozitívumot ki lehetne emelni, de felesleges szerintem. Egyszerűen látni kell.
A főszerepben Alison Lohman (Nagy hal, Gamer - Játék a végsőkig, A tűz martaléka), aki már 5 éve nem színészkedett. Így nehezen lesz szobrocska.
Az autó itt is csak cameo szinten látható: a vénasszony háza előtt parkol jól láthatóan.
Friss kommentek