Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)
1. Insidious - A gonosz háza / Insidious: Chapter 2
Rendezte: James Wan
Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).
Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)
Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben...
Tetszett, ahogy ügyesen összekapcsolták az első epizóddal a történéseket, azonban azzal, hogy abszolút ignorálták a röhejes piros fejű démont nem lett teljes az összhatás. Noha tény, hogy anno sokat rontott a jelenléte a filmélményben. Szóval kissé felemásak az érzéseim ezzel a lépéssel kapcsolatban. A dobókockás szellem-kommunikáció viszont hiába ötletes, azért lássuk be, hogy az adott kombinációkba bármit bele lehet magyarázni, vicces (?) is, hogy sose értették félre az eredményeket...
Az új gonosz kísértetek jók voltak, bár jobban is kidolgozhatták volna a háttérsztorijukat. A vége meg egy kissé zavarosra sikeredett, meg eleve: szellem öl szellemet? He?
Technikailag nagy az előrelépés, noha egyes beállításoknál azért statikus képeket használtam volna "remegő kezű" helyett. Többször is sikerült egész korrekt, ijesztő légkört teremteni. Az is külön öröm, hogy sikerült megtartani a teljes színészgárdát, sose szerettem a kínos cseréket.
Mivel anyagilag abszolút sikeres volt, naná, hogy készül már a harmadik rész!
2. Chucky átka - Curse of Chucky
Rendezte: Don Mancini
Szánom-bánom, de erről a műről egy nagy "Gyerekjáték-univerzum" poszt keretén belül akartam megemlékezni, csak hát az idő szorít én pedig nem akarom sokáig halasztani azt a bizonyos toplistát. Mert ehhez ugye nem kevesebb, mint öt filmet kellett volna ledarálnom. Természetesen ezt a bejegyzést igyekszem mihamarabb pótolni. Előjáróban annyi, hogy imádom mindegyik epizódot. Ennek következtében kissé elfogult vagyok Chucky-val szemben, ezt nézzétek el nekem. Imádom a humorát, a beszólásait és a kreativitását a gyilkolás terén. Így ezt a filmet vártam, mint a Messiást.
És nem kellett csalódnom! Vagy legalábbis nem annyira. A történet szerint a baba egy idősebb nőhöz és felnőtt, kerekesszékes lányához kerül. Másnap anyuka halott és megjelennek a rokonok. Hogy aztán egyesével meghaljanak. Minek cifrázni?
A legtöbb kritika a Gyerekjáték-filmekkel kapcsolatban az volt, hogy a valóban kissé félelmetesre sikeredett '88-as mű után egyre inkább a humor felé vették az irányt, ami (egyesek szerint legalábbis) nem volt jó irány. Az utolsó két rész meg már konkrétan a paródia határait súrolta (sőt). Így amikor kiderült, hogy a rendező a széria atyja lesz, mindenki egy sokkal komorabb filmet várt - és így is lett.
Ez a törekvés olyannyira sikeres volt, hogy a film közepéig megvoltam róla győződve, hogy ez igazából egy "második rész remake", az új Texasi láncfűrészeshez hasonlóan. Azonban a végére kiderül, hogy nagyon is folytatásról van szó! Tökéletes illik az elődökhöz, ami számomra nagy megkönnyebbülést jelentett. Azonban félelmetesnek egyáltalán nem mondanám, köszönhetően pl. Chucky ronda CGI fejének is. De legalább a beszólásai megmaradtak! Amikor először megszólalt a saját hangján, azon én röhögtem egy jó öblöset!
Vannak kifejezetten zseniális húzások, mint amilyen a szabályos orosz rulettezés a patkányméreggel. Továbbá örömteli, hogy a karakterek nem csak hogy érdekesek voltak, de sikerült igazi konfliktusokat is generálni közéjük. Mondjuk eleve dicsérendő egy mozgáskorlátozott karaktert főszerepbe helyezni.
Valahogy azért mégse az igazi. Ez talán betudható annak, hogy most az események nagy része 24 óra alatt történt, így eltűntek a szokásos "de higgyétek el, hogy a babával nincs minden rendben" körök is. Persze más szemszögből nézve örülhetünk, hogy sikerült valami újat is produkálni. Viszont tényleg muszáj volt visszanyúlni a 25 évvel ezelőtti történésekhez? Ráadásul ilyen erőltetetten?
Mindenesetre lehet, hogy felülértékelem, de én nagyon jól szórakoztam rajta. Valamiféle nosztalgikus érzés kerített közben hatalmába. A befejezés meg annyira meglepő, hogy azon is csak tapsikolni tudtam örömömben. Rohadt jó lett, na.
3. The Haunting in Connecticut 2: Ghosts of Georgia
Rendezte: Tom Elkins
A két pozitív hangvétel után jöjjön az elkerülhetetlen szitkozódás. Mert eleve EZ NEM FOLYTATÁSA A Kísértetjárás Connecticutbannak!!! Undorító, olcsó, szánalmas marketingfogás egy közepesen sikeres filmnek a nevével eladni egy tucathorrort. Mert ez az.
A film cselekménye természetesen igaz történet alapján készült, mert naná. Ráadásul 1993-ban játszódik, amiről meggyőződésem, hogy hiába történhettek akkor a valóságos események ez csupán egy kényelmes megoldás volt az alkotóktól, hogy ne kelljen bajlódniuk a modern horrorok rákfenéivel a mobiltelefonnal és internettel. Mert ezeket leszámítva a film akár a jelenben is játszódhatna, nincs semmiféle autentikus, a kilencvenes évekhez köthető feelingje. Eleve egy, a mindentől távol eső erdei házba költözik a kis család (jaj de unom már ezt a klisét, vagy már írtam korábban?), ahol persze szellemek élnek. Rabszolgaszellemek. Többek között.
Ami az atmoszférát illeti, azt sikeresen megöli anyuci roppant idegesítő karaktere. Mert az a helyzet, hogy neki, a nővérének, a kislányának is van egy olyan képessége, hogy látják a kísérteteket. Azonban ezt valamiért a mutter nem hajlandó sem tudomásul venni, sem elfogadni és ezzel nem kicsit terrorban tartja a gyermekét. Aki sajnos szintén idegesítő, hiszen sose fogad szót a szüleinek és mindig elkóborol. Egyedül apuka a szimpatikus, de ez azért kevés.
A sötét múlt rejtélye elég hamar kitalálható és nem tud nyújtani semmi olyat, amit eddig nem láttunk volna. De igazából ezzel nyugodtan jellemezhetnénk a teljes játékidőt is. Sablonos, kiszámítható és képtelen a rémisztésre.
Nem is fecsérelnék rá több karaktert, abszolút kihagyható, felejthető. Teljesen felesleges volt leforgatni, pláne ezzel a névvel. A készítők tévedjenek el minél gyakrabban!
Friss kommentek