Nyakunkon az év vége, én pedig egy kis lemaradásban vagyok az idei termést illetően. Úgy hogy most kutyafuttában próbálom darálni az arra érdemeseket, elvégre mindenféle ócskasággal nem akarom fárasztani sem magamat, sem a nagyérdeműt. Sajnos ennek ellenére ebben az eresztésbe is bekerült egy borzadály, de a többi az egész fogyasztható.

1. A hívás - The Call 

Rendezte: Brad Anderson

Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat.

És valóban eltér egy kicsit a megszokott nyomozgatós filmektől, mert itt a cselekmény főszála ugyanabban az idősíkban mozog: egy elrabolt lány segélyhívása a csomagtartóból. Tetszett, ahogy próbáltak neki telefonon keresztül segíteni, hogy mikkel próbálkozzon, hogy hogyan tájékozódjon és adjon jeleket. Sajnos azonban pusztán maga a tény, hogy ez megtörténhetett már magában foglalja azt, hogy a világ leghülyébb pszichopatájával van dolgunk. Mert mégis miféle retardált nem kutatja át az áldozatát, mielőtt betuszkolja egy csomagtartóba? És ha annyira zavarja a zaj, amit csap, akkor miért nem kötözte meg és tömte be a száját? És még sorolhatnánk...

Technikailag sincs éppen toppon: minek ennyi közeli? Ráadásul ilyen rémesen kivitelezett? A rendező sose volt a kedvencem, mert se A gépész, se a Session 9 és se a Vanishing on 7th Street nem tudott meggyőzni. Jó, még így is ez a legjobb, legösszeszedettebb munkája, de valahogy olyan üres. Tipikusan egyszer nézős, annak ellenére, hogy nincs az a jól ismert "vajon ki a tettes?"-féle egyszer használatos faktor sem. Semmilyen faktora sincs, ez a baj.

Halle Berry anno megérdemelten kapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjében nyújtott alakításáért, itt viszont nyomott egy laza rutint. Cserébe a frizurája borzalmas, aki kitalálta, azt kötelezném a viselésére is. Az meg külön baki, hogy az áldozatot alakító, már Oscar-díjra jelölt Abigail Breslin (Zombieland, Jelek, A család kicsi kincse) a film végén melltartóban flangál és izé... megmozgatta a fantáziámat, amivel remekül elterelték a figyelmemet minden másról. 

Jöjjön ismét egy debütáló könyv, ezúttal Fellenbeck Roland tollából. A kiadó most is az Underground, a terjedelem viszont nem kevés, több mint 300 oldal. Ez 11 darab novellát ölel fel, melyek történetükben és szereplőikben egyáltalán nem, stílusukban és témáikban viszont egész szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mint a novellásköteteknél általában, itt is vannak gyengébb és erősebb darabok, összességében viszont egy meglepően jó műről van szó.

A teljes szerkesztőség nevében kívánok minden kedves olvasónknak áldott, békés, boldog, csöcsös, haláltól és belezéstől mentes Karácsonyt!

alt.end

gbubu13

koimbra

Varin

és purga

(Természetesen most is él a karácsonyi szünet, viszont 27-én rögtön egy könyvbemutatóval nyitunk.)

Oké, tudom, nem horror, de úgy érzem akkor is itt a helye. Különben is, vélhetően már sikerült a legtöbb, itthon bemutatott karácsony témájú horrort ellőnőm, és nem akartam idén harmadjára is egy teljesen ismeretlennel előhuzakodni. Úgy hogy tessék megadni magatokat a karácsonyi hangulatnak és olvassatok Charles Dickens klasszikusának legelborultabb feldolgozásáról!

Szellemes Karácsony - Scrooged (1988)

Rendezte: Richard Donner

Az írás spoileres lesz, de könyörgöm, ki nem ismeri A karácsonyi éneket?! Ennek a történetnek már ki tudja hányféle feldolgozása volt, valamelyiket csak láttátok! Na ugye. Akkor haladhatunk szépen.

A szerepek ismertek, melyből a legfontosabb "Scrooge-é", a gazdag, de fösvény, érzéketlen, önző és munkamániás figura, akit meglátogat a Karácsony Három Szelleme, hogy rávilágítsanak a gyarlóságaira. Jelen esetben őt Bill Murray alakítja, aki öt évvel később finomítva, de ügyesen átültette karakterét a méltán népszerű Idétlen időkigbe. Tökéletesen választás volt, már csak azért is, mert sikerült valami pluszt hozzá tennie a már ekkor is jól ismert karakterhez. Megtöltötte cinizmussal és humorral, amitől sokkal elevenebb lett, és ha lehet, még visszataszítóbbnak hat.

Az igazi csavar az, hogy a filmnek a belső világában tudnak Dickens meséjéről, sőt, mondhatni az egyik mellékszál is erre van kihegyezve! Vagyis a Murray által megformált Frank egy tévécsatorna fejese, aki egy hatalmas akcióra készül: Szenteste élőben leadják A karácsonyi éneket! Az meg már az önmagába harapó kígyó esete, hogy következetesen "Scrooged" hívják! Frappáns! Egyébként nagyon hamar egy erős képet kapunk emberünkről, aki promózásra egy olyan reklámot sugároztat, amiben gyilkosság, erőszak és atomrobbanás is van. Amikor meg valaki szól neki, hogy ez nem igazán karácsonyi, nem csak, hogy lazán kirúgja, de még örömet is lel ebben! Magyarul egy igazi szemétláda.