Nem olyan rég sikeresen beégtem (ismét) azzal, hogy egy 2011-es filmet állítottam be újdonságnak. A trailer alapján nagyon fellelkesültem, de a kedves olvasók gyorsan lehűtöttek, hogy bármennyire is jól néz ki, ez egy szar. Emiatt el is ment tőle a kedvem, de most erőt vettem magamon és megnéztem. Elvégre én vagyok az örök árral szemben menő, nem? Most viszont sodródnom kell a tömeggel, ugyanis ez tényleg egy szar.

Cassadaga (2011)

Rendezte: Anthony DiBlasi

Pedig basszus, a kezdést két egymás után következő erős jelenettel oldották meg. Az egyikben egy lánynak öltözött, babázó kisfiút látunk, akit anyuka emiatt nagyon megszid. A fiú elkeseredésében lenyisszantja magának a fütyijét. Kemény. Ezt követi a süket festészetet tanító nő és kishúga kapcsolata. Ami rögtön úgy ér véget, hogy a kislányt halálra gázolják. Mondanom se kell, az alaphangulatot sikerült eltalálni.

Elsőre jó ötletnek tűnik az, hogy a főszereplő süket legyen. Másodjára azonban az alkotóknak szembesülniük kell olyan hátrányokkal, amiket nagyon ostobán elkendőznek. Rögtön megemlíteném a legordenárébbat. A gyászoló hölgy elmegy egy szeánszra, hogy beszélgethessen a húgi szellemével. Egy a bibi, hogy a hangja egy fonográfból jön, vagyis nem tud szájról olvasni! Ő MÉGIS HALLJA BAZZMEG, HALLJA A HANGJÁT!!! Úgy fél órával később a film kapcsol, hogy ez így gáz és kitalálják, hogy a csajszi a "fejében" hallotta a hangokat, de ez szintén baromság, meg ez már túl késői magyarázat. Ugyanis innentől kezdve lehetetlen komolyan venni a filmet. Ja és ez csak egy példa volt...

Ó, hogy mi is a történet? Az, hogy a kasztrált kisfiú időközben felnőtt és szép lányokból csinál marionett bábút. De úgy, hogy levágja a végtagjaikat és újrakapcsozza őket. Betegnek beteg, de ez csak egy ötlet. A brutalitás ki is merült ennyiben. Maradnak a béna ijesztgetések egy áldozat elkeseredett és agresszív kísértete által. Ezek viszont nem csak a kivitelezést tekintve bénák, hanem egyszerűen logikátlanok.

A German Angst alkotói a Kickstarteren próbáltak pénzt szerezni filmjükhöz, kevés sikerrel. Azonban máshonnan mégis sikerült összekaparni a költségvetést az antológiához. Három szegmenst tartalmaz a produkció. Az elsőt Jörg Buttgereit dirigálta, a történet egy fiatal lányról szól, aki Berlinben egyedül él tengeri malacával. Vagyis...egyedül? Egy megkötözött fickó van a hálószobájában.

Ezt követi Andreas Marschall műve, az Alraune, amiben egy egy fiatalember a német fővárosban egy titkos kéjbarlangra lel rá, ahol a legendás mandragora növényből készített drog új élményben részesítik a szexre vágyó vendégeket.

A harmadikat Michal Kosakowski rendezte, a Make a Wish-ben egy süketnéma lengyel párosra szadista neo-náci banda támad rá. Majd egy különös amulett segítségével bosszút állnak kínzóikon.

Az első részt imádtam, a második kissé csalódás volt. A harmadikról volt már kedvcsinálónk, teaser poszterünk és guszta forgatási képünk is. Nem is ragoznám tovább, inkább lássátok!

A Cabin Fever: Patient Zero jövő februárban (valahol júniust írnak) érkezik, először Németországba, ezért is "németes" a plakát és német szinkronos az előzetes, bekapcsolható angol felirattal. Persze, hogy hozzánk mikorra várható, az kérdéses.

Ó én naiv! A múlt heti epizódot Keresztapa spin-offjának tituláltam kissé keserű szájízzel, de akkor még nem gondoltam, hogy az alkotók képeseknek lesznek ténylegesen külön részt szentelni 1 (!) darab karakternek! Íme, a Kormányzó nem akármilyen visszatérése!

Kezdésnek ott vesszük fel a fonalat, ahol legutóbb elhagytuk: a Kormányzó szépen lemészárolta a saját embereit, egyedül Jobbkezet és egy másik talpnyalót hagyott meg. Akik az első adandó alkalommal magukra hagyták. Ezért nem hibáztathatjuk őket. Bár jogos a kérdés, hogy ismerve a félszeműt, miért nem lőtték le inkább? Ki a halál akarna magának egy ilyen ellenséget?