Hiánypótló kritika következik, hiszen anno én is nagyon vártam, amit ráadásul a hazai mozikban is bemutatták.

Daybreakers - A vámpírok kora (2009-2010)

Rendezte: Michael Spiering, Peter Spiering

A témával már találkoztunk a Stake Land kapcsán, csak amíg ott egy poszt-apokaliptikus környezetet láthattunk, addig itt egy szabályosan felépített civilizációt, melyben a vámpírok vannak többségben. Természetesen nem alternatív valóságban járunk, hanem egy olyan közeli jövőben, melyben az emberiség 95%-a vérszívóvá alakul. A társadalom ennek megfelelően rendezkedik be: nappal ablak nélkül közlekedő autók, föld alatt gyalogosforgalom és persze minden épületen sötétítő.

A bibi, hogy mindenki vérrel táplálkozik, a készletek -vagyis az emberek- száma pedig apad. Így viszont már nem is olyan menő dolog vámpírnak lenni, hiszen ki vagy szolgáltatva a hatalomnak, ami vagy tud adni megfelelő táplálékot, vagy nem. Vagy van rá pénzed, vagy éhen halsz... ja bocs nem, átalakulsz egy "korcsá". Ami voltaképpen egy emberi denevér formát jelent, megfejelve azzal, hogy a tudat ösztönszerűvé alakul át. Vagyis ezek a véglények csak táplálkozni akarnak és semmi mást. Igazából ez is egyfajta halál...

Brett Simmons, a Husk rendezője dirigálta le a horrort, amely W.W. Jacobs 1902-ben publikált novelláján alapszik. A majommancs talizmán tulajdonosa számára három kívánságot teljesít, ám nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az illető  szeretné.

Slash az egyik producere a Nothing Left to Fearnek, a film október 4-én érkezik az amerikai mozikba, bár csak néhány helyen mutatják be. Pár napra rá, október 8-án DVD-n is kiadják. (Korábbi poszter és előzetes itt.)

Lezárult a verseny és a mai nappal kikerült a PopArt kategória közönségszavazásának eredménye.

Mi pedig örvendezhetünk, ugyanis sikerült idén is bekerülünk a TOP 10-be, még ha csak paraszthajszállal is a tizedikként. Hozzátéve nem kis örömömre, hogy megelőztük a több, mint 7000 lájkolóval bíró HogyVolt blogot, szóval büszkék vagyunk kicsiny keménymagunkra:)

Egyáltalán nem élem meg kudarcként, hogy nem sikerült javítani a tavalyi helyezésünkön. Már csak azért sem, mert teljesen más lett a kategóriák besorolása. Így pl. a tavaly szintén TOP 10-es Comment:com meglepő módon a Közélet kategóriába került. Sok filmes blog meg el sem indult egyikben sem... Nem hibáztatom őket, én is sokat vívódtam, hogy egyáltalán van-e számunkra hely? De a zsűri szerint volt.

Az se mellékes, hogy nagyon kevés az olyan blog, ami zsinórban kétszer szerepelne a TOP 10-ben... (Igaz, a mostani helyzet a fentiek miatt is más.)

Akárhogy is, roppant hálásak vagyunk minden egyes szavazatért!

Köszönjük a töretlen bizalmat!

Az a fura helyzet, hogy papíron ez egy 2011-es film, ami annak idején megjárt két fesztivált, hogy aztán két évig (!) félre rakják. Idén már szintén megfuttatták néhány fesztiválon és holnap szerte Amerikában is látható lesz. Gondolom azóta sikerült úgy megvágni, hogy nézhető legyen.

A történet első ránézésre egyszerű, mint a bot: egy családi vacsorát megzavar néhány maszkos örült, akik egyenként levadásszák a benn lakókat. Persze szép lassan, hogy az áldozatoknak legyen elég idejük rettegni. De hé, már rég láttunk ilyet! Velem együtt biztos sokunk ki van már éhezve egy kis hajtóvadászatos műre... hehe. A rendező Adam Wingard, aki a három legutóbbi horror-antológiából lehet ismerős. (Quack!)

Az előzetes biztató. A Lionsgate miatt talán még egy hazai bemutató is esélyes lehetne, de annyira azért ne reménykedjünk benne.

Hét teljes részt kellett kínkeservesen végigszenvednünk, hogy végre az első olyan epizódot prezentálják nekünk az írók, amit a közepesnél jobbra lehet értékelni. Talán az évad hátralevő része már ilyen ütemben fog zajlani és akkor Dexterhez méltó lezárást kapunk. Ámen!

Hiába volt benne a levegőben végig a cliffhanger, engem őszintén meg tudott lepni Zach hiányos burája. Pedig én már a vacsoránál is vizionáltam magam előtt, hogy Vogel bizony agyvelőt fog felszolgálni – ami persze lehet, hogy így is történt! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, e kis meglepi nélkül is pozitív gondolataim voltak a nyolcadik részt illetően. És tényleg nem tudom, hogy miért.

Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.

Frankenstein's Army (2013)

Rendezte: Richard Raaphorst

Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.

Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).

Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.