Töredelmesen bevallom, hogy bár most lenne időm valami "tisztességes" posztra, de egyszerűen nincs kedvem. Szerencsére mindig van a puttonyomban ilyen esetekre egy vendégírás. A mostanit is egy törzskommentelőnk, gabriel666 küldte, ezúton is köszönjük neki!
A sötétség leple - Darkness Falls (2003)
Rendezte: Jonathan Liebesman
Korábban purga ugyan kifejtette véleményét a filmről egy kommentben (azaz, hogy erről soha nem fog írni, kíváncsi is vagyok, hogy miért?!), de én úgy gondoltam, nem lehet csak úgy elmenni mellette és méltatlan lenne, ha nem szerepelne az oldalon. Főleg, hogy az utóbbi években kivétel nélkül kliséhalmazra épülő, minden eredetiséget nélkülöző „produkciókra” vesztegettük a drága időnket - amikről bezzeg születtek kritikák (nyenyenye - szerk.).
Itt kérem nincs szó új házba költözésről, kézikamerázásról vagy ázsiai mintára készült, hosszú fekete hajú, darabos mozgású főgonoszról (gondolom azért sem, mert a Kör és az Átok remakejeit is csak kb ez idő tájt szabadították ránk). Tehát majdnem klisémentes. Ez már pozitív! Az alap sztorit egy kitekert (horrorizált) gyerekmese adja, ami a filmben városi legendává nőtte ki magát: a sötét múltú fogtündér az utolsó tejfog kihullásakor meglátogatja a gyerekeket, de fog helyett az életüket veszi el, ha ránéznek (jó, hogy nem ott nőttem fel).
Friss kommentek