Új hét, új American Horror Story. Sajnos a következő résszel immáron átlépünk az évad második felébe, hiszen egyelőre szünetmentesen, minden héten kapjuk az újabb és újabb dózist a boszorkányoktól. Íme hát a hatodik rész!

Kezdeném a legfontosabbal, amivel azt hiszem, kapásból sokkolni fogom olvasóimat és szerkesztőtársakkal egyetemben többen is mentőért kiáltanak majd. Ez a rész rossz volt. American Horror Story-hoz képest nagyon-nagyon rossz. Több dologba is belenyúltak egy kicsit és olyan elképesztően összecsapottra sikeredett.

Az a bájos a harmadik évad részeiben, hogy a főcím előtti flashbackekben mindig megismerünk egy-egy új szereplőt, akik az epizód közben elég gyakran térnek vissza több százéves halálukból. Hogy is fogalmazzak szépen… itt mindenki potenciális zombi. Nincs ez másként legújabb barátunkkal sem, aki két dologhoz vonzódik betegesen: a jazzhez és a baltájához. Ő volt a híres New Orleans-i baltás gyilkos. Bár ő végül nem is zombiként, hanem egészen fess úriemberként látogat vissza.

A gyilkos egyébként valóban létezett, nem csak kitalált személy, csak éppen soha nem kapták el. Talán tényleg a boszorkányok áldozata lett… Picit hasonlít az egész sztori a Zodiákus-mítoszra, mindketten nagyon vágytak a médianyilvánosságra. Szintén tetszett, hogy IRL-ből szépen átemelték a gyilkosnak azt a kitételét, hogy ahol 1919. március 19-én jazz szól, ott nem gyilkol. Aranyos, így kell stílusosan gyilkolni.

Az lehet, hogy már csak az én berögződésem, hogy rühellem az Ouija-táblákat. Fogom a fejem, ha meglátok egyet is a képernyőn. Az, hogy elcsépelt és a végletekig unalmas, nem is fejezi ki, hogy mennyire nem szeretem őket. Zárójelben teszem hozzá, létezik az az alkoholmennyiség és haveri társaság, amiben bizony ki fogom próbálni! Hiszen sok horrorfilm kezdődik így... :)

Nos, a három megmaradt boszorkánk ezt a táblát hívja segítségül, hogy Madisont felkutassák. De a szőke szépség helyett a boszorkányházban meghalt baltás gyilkos szellemével veszik fel a kapcsolatot. Ő pedig segít megtalálni Madison bűzölgő tetemét Spaldingnál. A színésznőt később eléri a szokásos "végzet" és feltámad (Surprise Mothafucka!).

No, de azt hiszem, itt le is zártam a pozitívumokat. Szerencsétlen Kyle annyira kezd már idegesíteni. Könyörgöm, szólaljon már meg, lehessen már vele valamit csinálni. Ez a folytonos zombulás már unalmas. Persze gondoltam, hogy nem lesz egy monológokat levágó főszereplő a felrobbanása után, de annyira semmi érdekes nem történik vele. Unalmában visszatért Misty Dayhez, ahol szétzúzta a berendezést, hogy aztán boldogan Zoe nyakába vesse magát.

Cordelia közben habár látását elvesztette, 20-ast dobott a kockával, így nyert egy speciális képességet, a „látást”. Ennek legkevésbé a kis huncut Hank örül, akiről kiderül, hogy két végén égeti a bosziseprűt és beépített ügynökként igazából Marie-nak dolgozik, hogy kiirtsák az összes salem-i leszármazottat.

A rakoncátlankodó baltás gyilkos amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is űzetett a lánykák által. Azért a végén poénból még összetalálkozott a nem éppen életvidám Fionával. Kíváncsi vagyok, hogy fog-e még szerepelni, mert igazából az se lenne jó, ha igen, az se, ha nem… Na, ezt oldják meg a készítők!

De nem szaporítom a szót, egyszerűen nem tetszett. Unalmas volt, összecsapott, sehol semmi beteg dolog vagy vér (utóbbira pedig a pénteki Powerwolf-koncert után szerintem különösen megszomjaztunk purga kollégával). [purga: Az ám!]