Mivel az Asylum a SyFy-al karöltve sorba ontja magából a különböző extrém cápás ZS-förmedvényeket (legutóbb a Sharknado került szóba, mint kiugró siker), jogos lehet sokakban a kérdés, hogy miért nincsenek normális, nézhető cápás horrorok?! Akad azért, nem kell aggódni. Legutóbbi, komolyabb próbálkozás a Cápák éjszakája volt, ami egynek elment, de azért nem tennénk ki az ablakba. Egyeseknek talán még eszükbe juthat a Nyílt tengeren, mint kiemelkedő mű. Sajnos azonban ezen kívül nem marad más, mint a...
Háborgó mélység - Deep Blue Sea (1999)
Rendezte: Renny Harlin
Félreértés ne essék, ha eltekintünk a meglepően magas büdzsétől (78 millió!), a profi kivitelezéstől, akkor ugyanúgy egy trasht kapunk, mint amiket az említett stúdiók hánynak ki magukból. Eleve szuperokos, "tunningolt" példányokkal van dolgunk, ami fel is veti azt a kérdést, hogy nem minősül inkább ez inkább valamiféle szörnyfilmnek? Részletkérdés, ha cserébe úgy képes szórakoztatni, hogy az nem a nevetségességéből táplálkozik - bár sajnos erre is akad példa.
A vízalatti kutatólabor 1999-ben már abszolút nem volt újdonság, még ha az alapszituációból eredendően logikusnak tekinthető a választás. Elég csak A mélység titkára vagy A gömbre gondolni. Vicces, hogy utóbbiban nem csak, hogy Samual L. Jackson ugyanúgy szerepelt, de sikeresen lenyúltak 1-2 emlékezetes jelenetet is... Persze nem csak innen "merítettek ihletet" a készítők, hanem meglepő módon például az Alien 4-ből is. Ugyanakkor ezekért kivételesen nem tudok annyira haragudni, mivel a legtöbb jól simul a film atmoszférájába. Meg nem csak Tarantino kiváltsága lehet az ilyesmi...:)
Mert miről is van szó? Voltaképpen csak annyi a történet, hogy egy, az Alzheimer-kór gyógyításán dolgozó tudóscsapat cápák módosított agyából akarja kiszűrni a csodaszert. Aztán ahogyan az lenni szokott, a természet megbosszulja magát és a kis aranyos 14 méteres dögök rakoncátlankodni kezdenek. Aminek eredményeképpen elárasztják vízzel az állomást és egyenként meghamizzák a benn lévőket. Tiszta ügy, nincs túlbonyolítva, mezei lineáris cselekményvezetés.
Hiába kerülnek elő erkölcsi kérdések, hogy meddig mehet el az ember a természetbe való beavatkozással azért, hogy életeket mentsen, ettől még ez egy laza pop-corn horror. De a jobb fajtából. Gyors, lendületes, véres és még humoros is. Noha ez utóbbi attitűd jóformán egy karakter vállára lett helyezve. Igen, a kötelező vicces fekára (LL. Cool J. - mostanság az NCIS: Los Angeles egyik főszereplőjeként lehet ismerős), aki a jelenkori "társaival" ellentétben tényleg humoros. Minden egyes jelenetében van valami frappáns beszólása. Imádom.
Mint mondottam, a kivitelezés profi, látszik, hogy jó helyre ment el a pénz. Egyedül ott lóg ki a lónak a lába, amikor a halacskákat meganimálták - 14 év az 14 év, de szerintem annyira nem vészes. Mindemellett vannak baromi ötletes jelenetek, mint amikor a hőseink úgy másznak a létrán, hogy alulról ömlik a víz, felül meg lángol minden. Egyszerűen szép, na.
Érdekes belegondolni, hogy a film mennyire erkölcsösre sikeredett. Csak figyelni kell a kisebb-nagyobb jelekre. Egyrészt az egyetlen dohányzó karakter rögtön egy iszonyatos kálvárián veszt rész, amint rágyújt. Nem hogy szex, de még csöcsike sincs. A vallás, a hit erőt és konkrét segítséget is nyújt! (Ezt ne angyalkákkal tessék elképzelni.) Minden bűnös megkapja a maga büntetését. Igazából a végére senki se ússza meg teljesen ép bőrrel, hiszen mindenki benne volt a buliban. Ha már itt tartunk: a lezárás számomra annyira meglepő, hogy mindig megfeledkezek róla, mert konkrétan megsérti a "horror-kódexet". Like.
A rendezőt mindenki ismeri, még ha a neve idegenül is cseng. Legtöbbünk klasszikus akciófilmjeiről emlékezhetnek rá (Cliffhanger - Függő játszma, Még drágább az életed, Utánunk a tűzözön), de a horror terén is már nem egyszer alkotott (Rémálom az Elm utcában 4, Az ördögűző: A kezdet), legutóbb pont idén, a Gyatlov-rejtéllyel jelentkezett.
Én imádom ezt a filmet, így sajnos megint nem tudok elcsábulni a felülpontozásnak. Még ha a valóságtól elrugaszkodott története miatt nem tudjuk magunkat kellőképpen beleélni, akkor is képes betölteni a funkcióját. Magyarul kikapcsol, szórakoztat és izgalmas, akár sokadszorra is. Ez az, ami annyira hiányzik a legtöbb állatos műből.
Friss kommentek