Mivel úgy alakult, hogy mostantól sorozatokról fogok beszámolókat készíteni, az örömöm mellett elkezdtem kicsit parázni, ugyanis nem mondanám magamat jártasnak horror sorozatok terén... valószínűleg ezért nem hallottam még sosem korábban a Hemlock Grove-ról. De aztán szép sorjában jöttek a jelek, amik felkeltették az érdeklődésemet. Eli Roth, mint állandó producer? 50 millió dolláros összköltség? Ami pedig végképp meggyőzött, az a trailer... aki nem látta volna az előzetest, elöljáróban annyit, hogy a megtekintését korhatárhoz kötötték, például bizonyos lesbian necrophilia miatt. Fincsi!
Szerintem kezdjük az elején! Tehát, a Hemlock Grove a Netflix sorozata, Brian McGreevy azonos című regényének adaptációja. Eddig egy teljes évaddal rendelkezik, ami 13, részt számlál. A sorozatot a horror rendező Eli Rothtal (Motel, Kabinláz, Utórengés) szokták kapcsolatba hozni, hiszen ő nemcsak mint producer, de mint direktor is tevékenykedett, igaz, csak az első részt rendezte.. A történet egy kisvárosban játszódik, ami enyhén Twin Peaks-re hajaz, tele rejtélyes emberekkel, és titokzatos legendákkal. A sztori fő vonalát egy vérfarkas titokzatos lény adja, aki fiatal lányokat szaggat szét, ahogy az egy jó vérfarkashoz titokzatos lényhez illik. Ezen kívül majd képbe kerülnek angyalok, vámpírok, sárkányok, és egy rend is, aminek tagjai nagyon érdekeltek a városka történéséivel kapcsolatban. Azt gondolom érzékelitek, hogy titkokból és misztikumból nem lesz hiány. Na, innentől essünk neki spoileresen!
Az első epizód nagyon jól indul, már az első percben kapunk csöcsvillantást, és a belezésig sem kell sokat várni. A kivitelezés kicsit szemérmes, de azért vér lesz bőven. Innentől azonban nagyon belassul, egészen a második rész végéig, ahol megint kezdett izgalmasnak tűnni. Meg merem kockáztatni, hogy a filmtörténelem legbrutálisabb átváltozását csodálhatjuk meg. Aztán sajnos megint leülnek az események, olyannyira, hogy az utolsó epizódig csak pár jelenetben ugrik meg a suspense, amúgy elég vontatott az egész. Ez javarészt a rengeteg fölösleges párbeszédnek és unalmas mellékszálnak köszönhető, amik nekem kicsit megölték a hangulatot. Mielőtt részletesebben belemennék a cselekménybe lássuk a karaktereket!
Van is belőlük jópár. Olyannyira, hogy kellett olyan 5 rész, mire nagyjából összeállt, hogy ki kivel van. A fontosabb szereplők többsége két családra osztható: a Goldfreykre és a Rumancekekre. Utóbbi lényegesen kisebb, kezdjük ezzel! Nyilván Peter a legfontosabb, akivel kapcsolatban két tény érdekes: vérfarkas, és cigány. Utóbbi nekem nem különösebben tűnt volna fel, elvégre egyedül élő anyjának egy szem fia, aki magányos, és fehér a bőre. Hogy ezek a tulajdonságok mennyire jellemzőek a cigányokra, abba nem menjünk bele, nem is érdekelt volna, de annyira sokszor emlegetik fel a származását, hogy az már a harmadik résztől kifejezetten fárasztott.
Az, hogy vérfarkas, már sokkal érdekesebb, hiszen mindenki arra gyanakodik, hogy ő áll a gyilkosságok hátterében. Ebből születnek is érdekes szituációk, bár nekem fura volt, hogy a városlakók egy kislány pletykálására azonnal komolyan veszik, hogy a srác egy farkasember. Miért? Mert a középső- és mutatóujja egyforma hosszú. Á, így már persze rögtön érthető! Az anyja viszont nagyon jól el lett találva, aranyos karakter. Kettejük viszonyával áll párhuzamban Roman és Olivia Godfrey, akik viszont sokkal ellenszenvesebbek, igaz, mindketten tartogatnak meglepetéseket, de egyikőjükkel sem tudtam szimpatizálni. Ráadásul Roman hipnotizálós képessége sem volt eléggé kifejtve. Muszáj megemlíteni még Shelley-t, aki ritka gusztustalanul néz ki, és nem tetszett, hogy jól működő horrorelemből fokozatosan ledegradálták egy aranyos kislánnyá. És vele kapcsolatban is csak találgatni lehet, hogy pontosan mi is ő. Szót kell még ejteni Christináról, aki a sorozat legütősebb fordulatát hordozza magában. Érdekes ötlet volt őt megtenni főgonosznak, de az alkotók annyira be akarták bizonyítani, hogy ő egy nem átlagos lány, hogy egy közveszélyes pszichopatának állítják be. Nem is értem, hogy az ikerpár mit szeretett annyira rajta, amikor ők tök normálisak voltak. Na, jól meg is szívják...
A többi karakterről nem szeretnék külön nyilatkozni, egyikőjük sem volt maradéktalanul szimpatikus. A mélypont egyértelműen a feka csaj, Clementine, akinek már a felbukkanásakor a halálát kívántam. Azok a párbeszédek, amiket ennek a picsának a nyomozásai miatt hallanom kellett, pedig miden idők legdebilebb mondataivá váltak. Komolyan, ki kezd úgy egy kihallgatást, hogy közli az alannyal, hogy túl szőrős!? És igazából őt sem tudtam teljesen elhelyezni a történetben.
Térjünk rá a fontosabb eseményekre! Azt már elmondtam, hogy elég vontatott az előadásmód, de azért mindig történik valami. Ami nem tetszett, hogy a sorozat az első kábé négy rész után szép lassan elkanyarodik a vérfarkasos témától, és az utolsó részekig ezt nagyon háttérben is tartja. Az az epizód például, amikor Roman álmait látjuk, kifejezetten szar volt szerintem. Persze később utalnak az álmok jelentésére, de ez akkor is fölöslegesnek éreztem. A részek mind jól értek véget, mindig késztettek arra, hogy rögtön nézd a következőt. A szerelmi szál is oké volt Letha és Roman között, pedig erőltetetten indult. A gyilkosságok elég súlytalanok voltak, leszámítva az ikerpár halálát, ami nagyot ütött. Roman és Peter barátságának kialakulása felemás képet mutat; mindkettejüknek vannak unszimpatikus húzásaik. Shelley, mint mondtam, nekem nem működött jól, főleg, hogy a Normannek írt leveleit nagyon céltalannak éreztem, csak az időt húzták. Ráadásul kettejük kapcsolata is nyitva maradt. Aztán ott van Dr. Johann Pryce, az ázsiai doki, aki sokkal többet is szerepelhetett volna, van benne potenciál. Még nagyobb probléma, hogy amikor szerepel, akkor is csomó idő megy el azzal, hogy a fölöslegesen irodalmian megfogalmazott észrevételeit felmondja egy diktafonra. Időhúzááás!
Még kitérnék az utolsó részre, ahol felpörögnek az események, de azért vannak hiányosságok itt is. A vargulf megölése kifejezetten béna lett, a farkasok harca is tök lapos; ha bekapcsolod az Animal Planetet, jobbat látsz. Amikor pedig Shelley belép, és eltöri a farkas nyakát... majdnem behugyoztam a röhögéstől! Mintha csak Az acélembert látnám - aki látta a filmet, tudja, mire gondolok. Ja, és Peter most komolyan azért maradt életben, mert Letha szeretete visszatérítette az életbe? Ezt ugye nem gondolták komolyan?? Viszont ami hátravan a részből, az elég feszült lett, csak bosszantóan kevés szálat varrtak el. Amúgy remélem, aki idáig eljutott, végignézte a stáblista utáni jelenetet...ami különben csak arra jó, hogy egy elvarrtnak hitt történetszálat is újra előhozzanak. Ez nem volt szép!
Technikai oldalról nézve minden rendben van: szép a képi világ, az operatőri rész is korrekt. A maszkmesteri munka egyébként kiváló, és bár a trailer után több gore-t reméltem, azért vannak brutálisabb képsorok. Paráztatni nem igazán tud, de nem is próbálkozik. A zenék viszont fantasztikusak, nagyon el lettek találva! A színészi játék is átlagon felüli, mindenki jól teljesít.
Két kérdés maradt csupán: 1: kell-e új évad? Nos, ha kell, ha nem, már készül, de engem nem különösebben érdekel. Azért egy részt tuti megnézek még, de ha nem pörög fel a tempó, én abbahagyom. Azért érdekelne a ti véleményetek is!:) 2: érdemes-e megnéznie annak, aki még nem látta? Nos, belenézni mindenképp érdemes. Mert mint mondtam, sok szempontból nagyon profi, és ha valaki rá tud hangolódni, azért el lehet vele lenni. Már jó ideje gondolkodok valami ütős lezáráson, de nem jut eszembe semmi...á, megvan! Tényleg van benne lesbian necrophilia!
Friss kommentek