Legutóbb azon siránkoztam, hogy idén alig készül valami eredeti. Most lássunk erre is egy példát, ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor rá fogunk eszmélni, hogy igazából ez sem az.
Dark Skies (2013)
Rendezte: Scott Stewart
A rendező ismerős lehet, hiszen már két hollywoodi blockbustert is rábíztak: A légiót és A pap - Háború a vámpírok ellent. Mindkettő megbukott, mind kritikailag, mind pénzügyileg (a paposat jó magam is elkezdtem, de képtelen voltam végig nézni). Így most egy szerényebb költségvetésű (3 és fél milla) mezei sci-fi horrort bíztak rá. Úgy érzem, hogy jobban járnánk, ha inkább maradt volna vizuális trükkmesternek...
A film felépítése kísértetiesen emlékeztet a Kopogó szellem-re, ami lassan átcsap a Jelek-re. Vagyis adott egy kertvárosi család, ahol egyszer csak megmagyarázhatatlan dolgok történnek: tárgyak rendeződnek át maguktól, képek tűnnek el stb. Először persze a gyerekek lesznek gyanúsak, de amikor 800 madár csapódik egyszerre a háznak, akkor már a szülőkben is megmozdul valami. Apropó, ez a mozzanat sem túl eredeti: nem csak hogy ugyanezt most sütöttek el a The Last Exorcism Part II.-ben, de már tavaly is a Gyilkos médiumban. Meg még előtte jó pár filmben. Csak úgy mellékesen megjegyzem.
Igen, a furcsaságok mögött ufók állnak. Most lehet, hogy lelövöm ezzel a poént, de gondolom senkiben sem fordul meg komolyabban, hogy a fiatalabb gyermek szavait szó szerint kell venni és tényleg a "Homokember" a felelős.
Kissé gondban vagyok, mert nem tudom hova tenni. Objektíven nézve ennek egy jó filmnek kellene lennie. Hiszen technikailag semmi kivetnivaló nincs benne. jó a felépítése és mindig ráérez arra, hogy ha kezd laposodni a történet. Csak mégis olyan üres és túl sok az ismerős részlet. Mondhatni alig találni olyan mozzanatot, amire tényleg azt mondhatnánk, hogy "na ilyet se láttam még!". Persze újszülöttnek minden vicc új, szóval a célcsoport, a tizenévesek örülhetnek és borzonghatnak. Ez utóbbit azért merem így leírni, mert odakinn PG-13-as besorolást kapott...
A másik sarkalatos probléma a hitelesség. Egyáltalán nem nevezhető annak. A szülők végig hazudnak egymásnak, elhallgatnak egymás elől dolgokat és csak akkor kerülnek intim viszonyba, amikor a férfi végre kap melót. Akkor aztán dugnak egy jót! De amíg ez nem következik be, addig konkrétan szenvednek a hiteltörlesztéssel, bezzeg arra akad pénz, hogy MINDEN EGYES szobát bekamerázzanak! Holott előtte apuka még a kábeltévén akart spórolni... A másik pedig az, hogy körülöttük mennyire leszarja mindenki azt, hogy mindkét gyerek testén sebek éktelenkednek. Ugyan pedzegetik a gyermekvédelmiseket, de ebből se lesz semmi. Hahó! A való életben már kommandósok szakítanák el a kölyköket az ilyenektől!
Vagyis a film úgy akarja a valóságba bele csepegtetni az űrlények létezésének teóriáját, hogy közben a reálisnak beállított univerzum nem az. Mintha Dali egyik festményét megfejelnénk egy birodalmi lépegetővel. Innentől kezdve meg igazából nincs is miről beszélnünk, mert nem tudjuk magunkat beleélni.
Az olyan önismétlésekről meg már ne is beszéljünk, hogy vagy tízszer eljátsszák a transzba esést, csak mindig mással. Mintha mást nem is tudnának tenni az emberrel a "Szürkék". A befejezés pedig akár poén is lehetett volna, de se nem túl meglepő, meg szintén nem valami ésszerű.
A színészek egész korrektül teljesítenek, noha nem voltak túl bonyolultak a karaktereik. Az anyukát a Golden Globe-díjas Keri Russell (Felicity, Mission: Impossible III, Katonák voltunk) alakítja, míg az apukát Josh Hamilton (A Bourne-rejtély, J. Edgar - Az FBI embere).
Azonban én mégis egyedül a pubertás korban levő sráccal voltam maradéktalanul elégedett, mert TÉNYLEG ilyennek ebben a korban. Vagyis pornót néz a haverjával, próbál csajozni, lázad a szülők ellen és mindenféle rosszalkodásban benne van. A leghitelesebb szegmense a filmnek. Szomorú, hogy még ezt is külön ki kell emelnem, holott ennek alapnak kellene lennie...
Kihagyható, minden részlete ismerős lehet valahonnan.
A végén pedig jöjjön a slussz poén: ez az azonos című, 1996-os tévésorozat modernizált, filmátirata....
Friss kommentek