Először is gyorsan megköszönöm mindenki türelmét, magánéleti gondok miatt voltam távol sokáig. Egy új jövevény boldogította, és egy motorbaleset keserítette napjaimat az utóbbi 2-3 hónapban. Mi tagadás, gore-ból volt bőven mindkét alkalommal. :)

Jelen epizódunk mindenkiben kelthet "ezt már láttam" érzést. Ez nem véletlen. Az X-akták 9 évada minimum kétszer dolgozta fel a történetet, a Rejtély is foglalkozott a dologgal, talán ennek a sorozatnak az első része is érintette az alapkérdést, és mozifilmek is boncolgatják. (Lélekszám 436, A vesszőből font ember ) Mi az, ami összetart egy közösséget? Mit kell beáldoznunk a boldogságunkért? Az egyén szabadsága felülírható-e a közösség érdekei szerint?

Bobby (Brandon Routh) és Tracy (Shiri Appleby) fiatal házasok, koruknak megfelelő álmokkal és vágyakkal. Gyereket szeretnének és természetesen egy otthont, ahol a család boldogságban és biztonságban élhet, álmaik megvalósításához pedig bármit megtennének. Barátaiktól hallanak először a közösségről, ahol egy gyönyörű házat ajánlanak nekik, cserébe egy kacifántos szerződés aláírásáért. Ahogyan hajdanán, ismét a Nő csábít, és Bobby, Tracy unszolására aláírja a papírt. Rövidesen kiderül azonban, hogy hiba volt nem elolvasni az apró betűs részt...

Már a beköltözés után megtapasztalják a szomszédság "gondoskodását". Gyakoriak a vendégek, már-már zaklatásként élik meg a jóindulatú érdeklődéseket, amikor pedig Bobby egy éjszakai tévézés alkalmával az egyik csatornán azt látja, amint az egyik szomszéd rajtakapja a feleségét egy másik férfival, akkor már biztosak benne, hogy valami nincs rendben.

Később a hűtlen nőt, akit a TV-ben látott, nyilvánosan megalázzák. Szeméttel, sárral dobálják meg, az is kiderül, hogy a büntetést a férje választotta neki. Bobby ezek után költözni szeretne, de rá kell döbbennie, hogy a közösségbe csak bejutni egyszerű, elhagyni azt szinte lehetetlen.

Ez a rész, mélységét tekintve inkább a meghökkentő mesékhez áll közel, minthogy horror lenne. Már írtam, hogy túl sok újdonságot nem hordoz, egyvalami miatt azonban mégis kimagaslik. Mary Harron (Neki köszönhetjük az Amerikai pszichó filmváltozatát, batmannel a főszerepben; nem mellékesen Ellis regényének a scriptjét is ő írta ) rendezése nagyon remek, és ami igazán szembeötlő, az a közösség matriarchális felépítése.

Jóformán minden szereplő nő, anya, a szerepek "negatív jellemzőivel" együtt. Mind uralkodni akar, anyáskodik, elítél és büntet. A férfiak vagy mellékszereplők, vagy egy elnyomott réteget képviselnek. Amelyik nő megbotlik, és egyenjogú partnerként tekint egy férfira, azt a közösség hamar ki is veti magából. A leghorrorisztikusabb elem a részben tehát, hogy a nők a tökösek, ők viselik a nadrágot, és ez a momentum nagyon szépen ki van dolgozva.

A szereplők a rendezéshez hasonlóan korrekt munkát végeztek, és külön dicséret jár a maszkmestereknek, Bobby megtört karakteréért a végén. Nagyon meglátszik rajta, hogy pár év alatt évtizedeket öregedett. Összességében ismét nem gazdagodunk egy hardcore horrorral, de szórakoztató 40 percet szerzünk magunknak, ha megnézzük ezt a részt.