Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a legutóbbi vendégírásunk újabbakat ösztönzött, íme az egyik. Az alábbi retró-darabról Urza nevű olvasónk írt, köszönjük szépen!
A vörös halál álarca - The Masque of the Red Death (1964)
Rendezte: Roger Corman
Roger Corman neve nem lehet ismeretlen azok számára, akik a horrorfilmek világában jobban elmerültek hiszen a rendező mind a mai napig több tucat, leginkább B–kategóriás filmet készített az 50’ évektől egészen napjainkig mint a Rémségek kicsiny boltja (1960) vagy A kút és az inga, de pl. neki köszönhető A rákszörnyek támadása c. "klasszikus" is.
A vörös halál álarca egy Poe novellaadaptáció, bár én nem olvastam magát a művet (még), ezért nem tudom mennyire követi hűen a cselekmény az írást.
A film a sötét középkorban játszódik bár azt, hogy Európa melyik részén az nem derül ki, én feltételezem, hogy Spanyolországban a nevek alapján. A bevezetőben egy rőzseszedő öregasszony találkozik egy különös vörös csuklyás köpenybe öltözött titokzatos emberrel, aki éppen tarot kártyákból jósol magának majd az anyókának ad egy vörös rózsát a következő mondattal: „megszabadulásotok a küszöbön áll” ezzel visszaküldi a falujába. Majd váltás és egy kis faluba érkező nemesi hintót látunk kíséretével, ami már az első pillanattól érzékelteti velünk, hogy az utasa egy igazi kegyetlen alak mivel az út közepén játszó kisgyereken csak a szerencsének köszönhetően nem hajtanak át. Maga a környék hercege Prospero (Vincent Price) lép ki a hintóból. Itt ismerkedünk meg négy további főbb szereplővel, Ginoval, Ludovicoval akiket arcátlanságuk miatt a herceg ki akar végeztetni, Alfredo Prospero talpnyalójával és Francesca-val Gino szerelmével.
Bár a nyilvános kivégzés elmarad, mivel felfedezik, hogy az egyik házban sikongató nő a vörös halállal fertőződött meg. Ezért a falut porig égetik, a két férfit és a lányt pedig magukkal viszik a közelgő bálra, hogy az ott lévő nemeseknek, akik a ragály elől menekültek be a várba némi szórakozás keretein belül leljék halálukat. Innentől a film ezeknek az embereknek a dekadens viselkedését és Prospero felettük gyakorolt hatalmát és kegyetlenkedését mutatja be, ami mögött több van, mint amit elsőre az ember gondolna. Kapunk még bosszút, cselszövést és ármányt, ami a film végi bálban teljesedik ki.
A film kivitelezés terén csillagos ötös. Hozza a gótikus hangulatot minden téren. A külső helyszínek igaz kevés van belőlük tökéletesen ábrázolják a sötét középkori erdő ködös rejtelmes környezetét ahová nem szívesen menne az ember napnyugta után. A vár is minden részében -a bálteremtől a szobákon át a kínzókamrákig- nagyon jól felépített és hatásosan berendezettek. Bár itt a külső helyszínekkel ellentétben sok színt használtak: vannak olyan szobák, amik sárga vagy lilában pompáznak, de ez betudható annak, hogy a 60’-70’ években minden sokkal intenzívebben jelent meg.
A jelmezekkel sincsen nagyobb gond ezen a téren is tudta tartani a film az elvárhatót. Fényképezés és a vágás pazar a már előbb említett külső és belső helyszínek nagyszerűen lettek ábrázolva sehol egy felesleges képkocka vagy egy rosszul felvett jelenet. A színészek is mind tudják tartani a szerepüket a film elejétől a végéig Vincent Price-nak remekül sikerült megformálni a kegyetlen herceget. Sajnos a többi szereplő nem kapott annyi játékidőt, de így is tisztességesen teljesítenek.
Maga a horrort a film nem a vérrel vagy a gusztustalan jelenetekkel próbálja elérni, hanem az atmoszférára épít. A vörös halál, ami a falakon kívül fenyeget míg belül maga a herceg a legfőbb ellenség. Rengeteg morális a hittel és az egyházzal kapcsolatos kérdés merül fel a filmben a párbeszédek között, ami sajnos nem hat olyan jól, mint amennyire az ember várná. De így is sikerül lekötnie az embert és nem fulladnak unalmas komikumba a beszélgetések. A film végére pedig olyan érzésem volt mintha már-már egy színdarabot néznék, bár ez kicsit sem volt zavaró, sőt nagyon jól illett a jelenethez.
Bár a film nem egy hibátlan alkotás, de azok, amik megtalálhatóak benne nagyon jól ellensúlyozza és el is fedi a cselekményszál ami szépen és stílusosan van felépítve. A filmet csak ajánlani tudom mindenkinek, akik a gótikus kicsit lassabb párbeszédekre építkező filmeket szeretik és nem elsődleges szempont, hogy a paradicsomlé minden második képkockán fröcsögjön.
Friss kommentek