Bizonyára sokatoknak feltűnt, hogy már annyi olyan amerikai, illetve nyugat-európai horrorról volt szó a blogon, mely azt taglalja, hogy Kelet-Európában valamilyen veszély leselkedik az emberre, hogy miért pont kis hazánkat hagyták ki? Hiszen minden egyes szomszédunkról készült már turista riogató mű, tán nálunk kolbászból lenne a kerítés? Jelentem, ez nincs így, ugyanis az angolok már hét éve megmutatták, hogy "mi a helyzet" itthon. A kérdés már csak az: eddig erre miért nem hívta fel senki sem a figyelmemet?! Hiszen anno még a hazai mozikban is ment! Na de akkor!
Csapatleépítés - Severance (2006)
Rendezte: Christopher Smith
Egy csapat, nem túl lelkes brit irodista csapatépítésre jön kis hazánknak egy eldugott erdei nyaralójába. Mert miért is mennének a Balatonra, nem? Cégük fegyvergyártással foglalkozik, és erre annyira büszkék, hogy még a buszukra is ráfestik a lógójukat - természetesen ez lesz a vesztük. Rögtön adott a kérdés, hogy ha a busz az övék, akkor miért helyi sofőrt alkalmaznak és miért olyat, aki nem szpíkeli az englisht?
Végül eljutnak egy lerobbant kis vityilóba, majd elkezdik a lelkesítő programokat. A team tagjai szépen elkülöníthetőek, mindenki kapott egy, a karakterére jellemző attitűdöt. Sajnos mélységet azonban egyik sem. De mivel ez alapvetően egy horror-vígjáték, így ezt annyira nem kell felróni. Maradjunk annyiban, hogy nincs két egyforma, noha jóformán mind sablon-Office figura. Bár jobban belegondolva, talán ez még pozitívum is, elvégre nagyjából így képzeljük el őket.
Aztán ahogy annak lennie kell egy slasher esetében, szépen egyesével meghalnak. Mindez tart nagyjából a film közepéig, ahol aztán szembesülünk valamiféle agyzsibbasztó fordulattal és ráeszmélünk, hogy nem ennyi az annyi. Igazából nem is lenne ezzel nagy gond, csak sikerült még jobban felhígítani a film horror részét.
Mert sajnos a Csapatleépítés legnagyobb gondja az, hogy nem tud tisztességes horror-vígjátékként funkcionálni. Ebben a műfajban az az optimális, ha a két elegy végig jelen van az adott műben, így mondjuk az öldöklések humorosak, a párbeszédek pedig feketék. Itt viszont jóformán egymást váltják az egyes műfaji jelenetek. Jön egy poénos dialógus, aztán hirtelen valakit durván feltrancsíroznak. Egyszerűen nincsenek meg a helyes arányok.
Talán ez nem is lenne nagy gond, ha a gegek térdcsapkodósak lennének, a brutalitástól meg kifordulna az ember gyomra. Azonban egyik sem jött össze, mindkét tekintetben a közepes szintet érték el. Jó, nekünk magyaroknak külön poén hallgatni a szereplőket anyanyelvünkön megszólalni, aláírom. Éppen ezért erősen ajánlatos a szinkront mellőzni a film megtekintésekor.(Azon meg próbáljunk nem kiakadni, hogy az egyik helyi escort lányt miért "Nadia"-nak hívják, most komolyan már ember.)
Ami még elismerendő, hogy egy idő után kellően pörög a cselekmény, ennél fogva unalmasnak nem lehetne nevezni. A technikai kivitelezésbe sem igazán tudok belekötni. Tisztességes munka, mondjuk a fényképezés lehetett volna szebb is azért. A rendezőt meg már ismerjük a sokkal jobban sikerült Borzongásnak köszönhetően.
Hivatalosan angol-német koprodukció, ennek ellenére én egy kicsit a magunkénak is tekintem, elvégre a színészek egyharmada honfitársunk, szóval nehogy már. Könnyed estékhez ajánlatos, ne legyenek túl nagy elvárásaitok.
Friss kommentek