Erre a darabra már többen is felhívták a figyelmemet, nem véletlenül. Tekintve, hogy rég volt filmkritika, így csapjunk is egyből bele a közepébe!
Vile (2011)
Rendezte: Taylor Sheridan
A kezdés nagyon megkapó: egy lekötözött, pánikban lévő férfit látunk, akit laboratóriumi körülmények között megkínoznak. Szépen kivitelezett, figyelemfelkeltő. Őszintén szólva el is ájultam a bravúros operatőri munkától. Utóbbi azonban csak szerencsés véletlen lehetett, vagy csak valami profi megmutatta Stewart Yosnak, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Mert utána amit művelt, azt büntetni kellene.
Előtte azonban térjünk rá magára a történetre, ami faék egyszerűséggel bír. A film a poszt-Fűrész hullámban fogant és ezt le se tagadhatná (ilyen volt a legutóbbi Nine Dead is). Ugyanis már maga az alapkoncepció is a kínzásra épít. Adott kilenc személy (még egy hasonlóság), kiket bezártak egy acéllemezekkel megerősített, lerobbant, de rendesen felszerelt házba. Mindegyikük nyakára egy furcsa szerkezetet építettek. Hogy miért vannak ott, azt csak egy videó üzenet formájában tudják meg. Ebben az hangzik el, hogy ha egy bizonyos kémiai anyagból kellő mennyiséget állítanak elő, akkor szabadon távozhatnak. A probléma azonban az, hogy ez jóformán csak fájdalomérzet alapján termelődik az emberi testben.
Vagyis nem csak akkor. Ugyanis az egyikük meg is említi, hogy ha a fogva tartóiknak adrenalin, dopamin és oxitocin kell, akkor akár szexelhetnének is egy jó nagyot. Ezt az ötletet egyikük -a legidegesítőbb, legszemetebb picsa- rögtön leszavazza. "Inkább a kínzás" - mondja. Én meg erre azt mondanám, hogy "anyád". Nem arról van szó, hogy mindenkinek biológusnak, kémikusnak kell lennie, meg nem is arról, hogy higgyenek egy vadidegennek. De könyörgöm egy próbát csak megért volna! Nem kellett volna rögtön egymásnak esni, elég ha csak az egyik szerelmes pár (kettő is van bazzmeg!) félrevonul és pettinggel egyet. Ha jó a teória, akkor 1-2 %-ot biztos elmozdult volna a mutató. (Aminek a működési elve számomra nem teljesen logikus.)
De nem. Mindenki jobbnak látta, ha szépen kiéli perverz vágyait és egymásnak esnek fogókkal, csavarhúzókkal és vasalóval. Bravó bazzdmeg. Oké, tény, hogy egy ilyen helyzetben talán a szex a legutolsó, amire az ember gondolni tud (bár Freud másképp látná). Ugyanakkor ne mondja már nekem senki, hogy 9-ből 9 (na jó, 8) egyből bevállalná azt, hogy letépik a körmét, minthogy keféljen egy jót! Vagy, ha a film tényleg ezt akarná elhitetni, akkor építse fel rendesen. Legyen egy "próbaszex", amelyben az egyik fél, vagy mindkettő közli, hogy "neki ez nem megy". Sokkal jobban el tudnám hinni, mint azt, hogy meg sem próbálnak más alternatívát találni.
Azt mondtam már, hogy mindenki fiatal és vállalhatóan néz ki? Szóval még azt se mondhatjuk, hogy egy púposnak, egy túlsúlyosnak és egy aggastyánnak kellene gruppeneznie egymással. Feltehetően ez is tudatos döntés volt, szerintem az elrablóik is jobban örültek volna egy kis "vonatozásnak"...
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy maga a stressz, a félelem is termel köztudottan adrenalint, szóval a számlálónak végig pörögnie kellene.... Oké, tegyük túl magunkat ezen. Lássuk a lényeget, a trancsírt!
Na ez az, amit nem fogunk látni. Ugyanis hiába építik az egész filmet a kínzásra, ha jóformán alig kapunk valamit. Az egy dolog, hogy a szereplők nem akartak túl sok kárt tenni egymásban, mert ez teljesen érthető. Hiszen ez az "adok és kapok is" elv formájában működik. Viszont még azt a keveset is alig mutatja a kamera! Vagy ha mégis, akkor is borzasztó minőségben!
Mert ahogy már említettem, a fényképezés kriminális. Indokolatlanul remeg, borzasztó látószögeket használnak, felesleges és túl gyakori zoomolások. No és persze rengeteg homályos kép. Ez az igazi kínszenvedés. Sajnos ez a slendrián munka nagyban rányomja a bélyegét a szórakoztatási faktorra. A rendező helyében már az első tesztfelvételekkor páros lábbal rúgtam volna ki ezt a tehetségtelen nímandot. Úgyhogy ezért a borzalomért maga Sheridan is felelős, noha ez volt az első rendezése. Így nézve amúgy az ő része meglehetősen korrekt.
Hiszen minden hibája ellenére a film simán nézhető. A cselekményvezetés jó tempójú, a tortúrák között akad idő érzelmekre és karakterépítésekre is. A színészek természetesen nem profik, de egész jó munkát végeztek. Mondjuk akadnak olyan hiányosságok is, hogy például a főszereplő nő barátnője totál "amnéziában" szenved: nem hogy az eldugott fájdalomcsillapítókra, de a terhességre se emlékszik! Ne már!
A befejezés kissé elsietett, cserébe a záró képsorok mosolyt csaltak az arcomra. Azért van egy kis hiányérzetem.
Aki egy kőkemény torture-porn-t vár, az csalódni fog. Inkább nevezném egy kvázi soft-torture porn-nak, noha az átlagnézőt még így is biztos sokkolná. Szóval nem igazán tudnám belőni a célcsoportot. Engem mindenesetre azért elszórakoztatott, de jobb lett volna, ha a felsorolt problémákra odafigyelnek.
Friss kommentek