Ha egy rendező többek között számos The Walking Dead, Dexter és Vészhelyzet részt rendezett, akkor alighanem ott a helye a Masters of Horror készítői között. Aktuális professzorunk, Ernest R. Dickerson  igazi ezermesternek mondható. A XXI. század szinte minden jelentősebb sorozatához volt 1-2 szava – azaz 1-2 rendeznivaló része. És mivel a kicsit Fűrészre hajazó plakát is teljesen rendben volt, kétségem sem volt felőle, hogy valami finomságot kapunk. De vajon mi lehet az a bizonyos V Word? És miért a vagina szó jut először eszembe, mint lehetséges megoldás?

The V Word

Kerry és Justin két jóbarát, akik egy átlagos estét mivel mással is töltenének el, mint egy kis kockulással. A nagy Doom 3-azás közben Justin (Branden Nadon) kitalálja, hogy nézzenek hullákat az unokatestvére hullaházában. Kerry (Arjay Smith – Holnapután) vonakodva bár, de belemegy, hiszen ebből még sosem származott senkinek sem problémája.

No, de a megérkezésük után hamar rájönnek, hogy bizony jelentősen megszívták, mert a V betű sajnálatukra (és az én sajnálatomra is) vámpírt jelent és nem vaginát. Bizonyára ők is jobban díjazták volna utóbbit. Felébresztenek egy felettébb rosszarcú vérszívót, aki nyomban üldözőbe is veszi őket, minden kérdezés vagy udvarias társalgás nélkül. Menekülés közben Kerry megmakkan, Justin viszont sikeresen megmenekül a Jack Nicholson által megformált Joker imitátorától.

Ahogy azt sejthettük, a feka jóbarát közel sem hal meg annyira, mint azt gondoltuk, úgyhogy szépen be is kopogtat Justinhoz, aki mit sem sejtve beengedi. Nem túl meglepő módon Kerry szintén vámpírrá változtatja Justint, akiből viszont túlságosan barátságos vérszívó lesz. Új mesterük, a pedofil tanár Mr. Chaney (Michael Ironside – Csillagközi invázió, Smallville, Vészhelyzet, stb.) igyekszik behódoltatni Justint, aki nem alkuszik, így inkább megöli Chaney-t, majd magával is végez.

Nem hinném, hogy különösebben komolyan kéne venni ezt a részt, mert nem egy igazi, véres horrornak szánta az író sem. Néhány vicces beszólás és figyelemfelkeltő utalás mutatja nekünk, hogy ez egy barátságos kis epizód, melyen párszor mosolyoghatunk egy-egy jóízűet. Nem számoltam, de valószínűleg a „dude” szó is legalább annyiszor hangzik el az 1 óra alatt, mint a 2004-es Hé haver, hol a kocsim? című agymenésben.

De a figyelmesebb nézők észrevehetik a rendező tisztelgését a régi nagyok előtt. Nem csak a TV képernyőjén tűnik fel például a mi drága Lugosi Bélánk és az 1931-es Drakula-film, hanem a rész egyik zárómondata a „I never drink... wine”, melyet szintén ebből a filmből ismerhetünk.

De az 1939-es Óz, a csodák csodája és a 1968-as Az élőhalottak éjszakája is említésre kerül valamilyen formában.

Se különösebben jó, se bántóan rossz nem volt. Vámpír-fanoknak talán még tetszeni is fog, habár én nem emlékszem, hogy a vámpíroknak lett volna egyáltalán vámpírfoguk.