Ismételten egy felemás epizódot kaptunk, hiszen most csak Woodbury lakosságán, pontosabban az ott tartózkodó főbb szereplőkön volt a hangsúly. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez volt Szöszke vesszőfutása.

Egy kis múltidézéssel kezdünk, amikor még Afro Ninjáék kettesben vészelték át a telet. Ennek a jelentnek én személy szerint nem éreztem túl nagy jelentőségét, még a "sherpa-zombik" kilétére is csak homályos utalást kapunk. Azon mondjuk felröhögtem, amikor kedvenc fekete színésznőnktől megkérdezi a szőkeség, hogy "akarsz róla beszél?". Mert mintha eddig olyan szószátyár lett volna...

Sok képregényolvasónak keserű volt a szájíze a Kormányzó karaktere miatt, mert az eredetihez képest kissé "lightosra" sikeredett. Nos, azt hiszem a mai epizód után ők is elégedettek lettek. Ugyanis ez az ember már nem egy mezei őrült, hanem egy beteg állat. Nem elég, hogy egy külön szobát készített elő szerencsétlen Afro Ninjának. A különböző orvosi műszerek kipakolása is még határeset. A láncok a kikötözéshez már-már triviálisak. Na de az, hogy szerzett egy diktafont, hogy majd a kínnak a hangjait felvegye... Súlyos. Meg kell jegyezni, hogy a készítők jól csinálták, hiszen így tetten érhető egy lineáris karakterfejlődés. Vagy inkább jellem-degradáció.

A lakosság beavatott része közben elkezd fegyverkezni. Dokinak végre megjött az esze (úgy-ahogy) és próbálja barátját (talán ez a kifejezés kissé erős) lebeszélni a mészárlásról. Persze eredménytelenül. Viszont kínjában szól erről Szöszkének, mi több, meg is mutatja Kormányzó úr készülődését. Ezzel sikerült átlendíteni szerencsétlent a józan ész világába. Végreeeeeeee! A gyors lelövést nem erőltetik, inkább Szöszke elindul gyalog és titokban a börtönhöz.

Mellékszálként visszakapjuk a négyes fogatunkat, T-Dog 3.0-val az élen. Először jön a moralizálás a harckészültség láttán, aztán jön a moralizálás a kvázi "zombi-katonák" bevetése ellen és persze jön a moralizálás Szöszke szökését illetően. A Kormányzó mindhármat lazán megmagyarázza, szóval nincs itt gond kérem szépen. A lényeg, hogy a hűségük megmarad. Viszont olybá tűnik, hogy Doki szabotálta a házi zombik bevetését azzal, hogy felgyújtotta őket. A küklopszunk meg tudja. (Aztán persze kiderülhet, hogy más volt a hunyó, de mégis ki jöhetne még szóba?) 

Szöszke meg fut, rohan, ahogy tud. Persze egy élőholtakkal teli világban baromi nehéz. Ráadásul az üldözői tudják, hogy milyen irányba és hogy konkrétan hova megy. Egy romos épületben próbál menedéket találni, ami persze hemzseg a járkálóktól, vagyis két tűz közé szorult. Mert bizony jön is a Kormányzó, szép komótosan  lapáttal a kezében. Ez a jelenetsor engem a klasszikus thrillerekre emlékeztetett. Ugyan szépen kivitelezett, feszültséggel teli, de rám valamiért mégsem hatott. Az viszont nem semmi, hogy a kis félszemű milyen lazán ledarálta egy egész hordát.

A lezárás kifejezetten finom lett. Kissé nyomasztó ugyan, de ha visszaemlékszünk néhány régebbi részre, akkor belátjuk, hogy a hölgyemény azért valahol megérdemli. Erről természetesen lehet vitatkozni, de nekem már Lori szintjére süllyedt a karaktere. Kérdés: megéli-e a negyedik évadot?