Nos, mint azt a legutóbbi találkozásunkkor említettem, sikerült „billentyűzetvégre” kapnom a regény alkotóit. A legtöbb kérdésre a csapat férfitagja, Gabriel O. Grande felelt, de itt-ott beköszönt hozzánk G. P. Smith is.

Mi Amore Cadenza: Először is, mesélj pár szót magatokról, hogyan ismertétek meg egymást, mi ösztönzött benneteket a közös munkára!

Gabriel O. Grande: A kollegina '81-es, én '85-ös születésű, főiskolai csoporttársam. Ő magyar és angoltanár, én jelenleg nem büszkélkedhetek semmi ilyesmivel. :) Mind a ketten fiatalon kezdtünk írni, de nálam volt egy nagyon hosszú szünet (egész középiskola), az ő hatására ragadtam újra tollat.

Cadenza: De miért pont horror? Vagy úgy kérdezem inkább, hogy ha már horror, miért nem a klasszikus „darálós” műfaj, honnan jött a romantikus szál ötlete?

Gabriel: A horror volt az a műfaj, ami engem mindig is érdekelt (bár az Átváltozásban ez annyira nem jön ki). Mindegy, hogy filmben, vagy könyvben. Azért szeretem, mert ha az ember horrort ír, teljesen elengedheti a fantáziáját, írhat olyan dolgokról, amik a legdurvább rémálmainkban sem történnének meg, de lehet teljesen realisztikus is. Ez az a műfaj, ahol igaz, hogy lehet happy end, de nem ez jellemző rá. Lehet vegyíteni szinte bármivel, akció, romantika, komédia, dráma. Nincs még egy ilyen műfaj, ami ennyire változatos lenne.

G.P. Smith szinte mindig romantikusabb műveket ír, úgyhogy elengedhetetlen volt, hogy az Átváltozásba is kerüljön egy ilyen szál. Ezzel ő is közelebb érzi magához a történetet. Az akció / horror jelenetek nélkül én sem érezném magaménak.

Cadenza: Ha ilyen nagy hangsúlyt kapott a romantikus szál a történetben, mi a helyzet az erotika hiányával? Én legalábbis kicsit többet vártam a "felmentek az emeletre, a többit a fantáziátokra bízom" jelenetnél! Mesélnél erről?

G. P. Smith: Szerintem egy vámpíros regénynek nem erről kell szólnia, de aki ezt várja el, annak ott vannak Laurell K. Hamilton könyvei. Én főleg romantikus regényeket írok (ez volt az első ilyen műfajú), de azokban sem részletezem túlságosan az erotikus jeleneteket, nem biztos, hogy egy regény ettől lesz jó.

Cadenza: Honnan jött az ötlet, hogy a Horror-Mirrort tiszteljétek meg az első kritika jogával?

Gabriel: A kedvenc blogom, szerintem ennél nem kell jobb magyarázat. ;)

Cadenza: Ez a könyv az első szárnypróbálgatásotok, vagy esetleg csak az én figyelmemet kerülte el a munkásságotok?

Gabriel: G. P. Smithnek már jelent meg egy könyve Grace címmel, romantikus, angyalos. Én jelenleg egy novellásköteten dolgozom (még az Átváltozás előtt kezdtem), ami horror történetekből fog állni, de ez az első könyvem, ami megjelent.

Érdekességként megjegyzem, hogy ugyanabban a világban játszódnak ezek a történetek, amiben az Átváltozás, és nem kizárt, hogy visszaköszön néhány jól ismert szereplő. Imara biztosan. ;) Jelenleg 16 novellaötletem van, szeretném, ha minél több bekerülhetne. :)

Cadenza: Hű, most sikerült felcsigáznod! Kaphatnánk még néhány információt a helyszínen és a visszatérő szereplőn kívül? Visszatérsz a Stephen King-féle gyökerekhez vagy valami merőben újon gondolkodsz?

Gabriel: Minden novella egy amerikai városban játszódik, persze lesz magyar vonatkozású történet is. Nemcsak a helyszín kapcsolja össze az írásokat, hanem a visszatérő szereplők is, tehát aki az egyikben főszereplő volt, visszatérhet még később mellékszereplőként. Próbálom a horror annyi alstílusát felhasználni, amennyit csak lehet, például lesz itt misztikus élőhalottas történet, de olyan is, amit egy pszicho-gyilkos szemszögéből mutatok be teljesen reális körülmények között.

Cadenza: Két, első pillantásra teljesen különbözőnek tűnő ember hogyan találta meg a közös hangot a regény írásánál? Mi volt az alapkoncepciótok?

Gabriel: Arra gondoltunk, hogy írhatnánk egy olyan vámpíros regényt, amiben a két műfajt ötvözzük, így születhetne egy olyan könyv, ami (reményeink szerint) fiúk és lányok számára is emészthető. Próbáltuk egészséges keretek között tartani, és kiegyensúlyozni egymást, hogy ne legyen se túl nyálas, se túl brutális, de mégis izgalmas maradjon.

Cadenza: Mennyi idő alatt született meg a könyv? Akadtak holtpontok, volt olyan, hogy nem értettek egyet valamiben?

Gabriel: A regényt egy kicsit több, mint egy évig írtuk. Nem mindig egyezett a véleményünk, hogy hova szeretnénk vezetni a sztorit, volt egy nagyobb holtpont is, amin csak néhány jobb ötlettel sikerült átlendülni, de egy kicsit ülepednie kellett a sztorinak, amíg ezeket kitaláltuk.

Cadenza: Mi a helyzet az esetleges folytatással? Vannak ilyen tervek a tarsolyotokban, vagy most mindenki a saját munkájára koncentrál?

Gabriel: G.P. Smith egy romantikus regényen dolgozik, ezúttal minden misztikum nélkül, én pedig a már említett novellásköteten. Vannak terveink a folytatáshoz, a sztori nagyját már kitaláltuk, de egyelőre szeretnénk befejezni a saját könyveinket. Az előzetes tervek szerint majd nyáron állunk neki a folytatásnak.

Cadenza: Szerinted mi különös van a vámpírokban, ami ennyire rabul ejti a mai ifjúságot? Érdemes meglovagolni ezt a sikerhullámot? Nem félsz attól, hogy titeket is bedobnak a "Twilight-kategóriába"? Nekem például herótom volt tőle, hogy egy időben minden kicsit is horror témájú könyvet (lásd Böszörményi trilógiáját) ilyen szalaggal reklámoztak, hogy "Twilighter-klubos", "Amíg a következő részt várod, ezt olvasd!", ilyenek... Vagy ez épp hogy segíti az olvasás népszerűsítését?

Gabriel: Azt semmiképpen sem szeretném, ha a Twilight féle regényekhez hasonlítanák, bár örülnék, ha olyan népszerű lenne, de egy magyar írónak erre esélye sincs, amíg nem készül a regényéből minőségi angol fordítás.
Mi teszi őket olyan népszerűvé? Talán a misztikum, az erő és az örök élet ígérete. Ez több lehetőséget ad az írónak is, hogy kialakítsa a háttértörténetüket.

Nagyban készül az interjú :)

Cadenza: Vannak olyan horrorfilmek, olvasmányélmények, amelyek meghatározzák a mai személyiséged, esetleg ihletet adtak a regényhez?

Gabriel: Engem a vámpírok még a 90-es évek elején kezdtek érdekelni, alig 6-7 évesen. Akkoriban a Twilight még sehol sem volt. Mindenkinek Stoker és Rice könyvei, és az ezekből készült filmek jelentették az alapokat, persze egy kevés Fright Night szerű élménnyel kiegészülve. Amikor 98-ban mozikba került a Blade, akkor vált egyértelművé, hogy én is szeretnék egyszer valami vámpírosat alkotni. G.P. Smith részéről pedig inkább történelmi események adtak ihletet az Átváltozáshoz. Ő angoltanár, és éppen akkor tanított a londoni tűzvészről, de a polgárháború a kedvenc témája amerikai töri órákról.

Cadenza: Mint említettem, a párducemberek törzse teljesen saját ötlet, valóban nem találtam róla semmit. Honnan jött a rengeteg ötlet a történelmükhöz, varázslataikhoz, isteneikhez?

Gabriel: Nem a párducok az egyetlen "saját ötlet", a hiénák és az apziszkok ugyanúgy. A neveknek jelentése is van. Mindhárom törzsnek megvan a saját mitológiája, isteneik, amiről egy esetleges folytatásban talán többet is megtudhatunk. Ezen a téren eléggé kreatívak vagyunk. Szerintem ez volt a regény könnyebbik része.

Cadenza: Ki a kedvenc szereplőd a regényedből, és miért éppen ő? Tudsz vele valamilyen módon azonosulni?

G.P. Smith: Will, mert tetszik az élettörténete, a felfogása, hogy vezekel a bűneiért és mindenben ártatlan. Mégis nagyon nehéz sors jutott neki, képes igazán szeretni miután úrrá lesz a félelmein, kiáll az emberek mellett, akik fontosak neki és mindent megtesz Tess-ért.
Gabriel: Imara. Jó humora van, és a darálás, amit a csatornában rendez, magáért beszél.

Cadenza: Mesélnél pár szót a borítót és a kritikában található rajzokat tervező hölgyről, Bacsó Andreáról? Ismerős, állandó munkatárs, esetleg hivatásos grafikus? A borítót az ő fantáziájára bíztátok, vagy besegítettetek neki az ötletelésben?

Gabriel: Andi éppen most januárban diplomázott, ha minden igaz, nemsokára rajztanár lesz. Nagyon jó munkát végzett a borítóval, én remélem, hogy állandó munkatárs lesz. :) Voltak terveink / elképzeléseink a borítóról, úgy emlékszem, hogy ezt három jelölt közül választottuk, de a végeredmény még annál is jobb lett, mint amire számítottunk.

Cadenza: Van bármi olyan gondolatotok, amit megosztanátok az olvasókkal?

G.P. Smith: Talán csak annyi, hogy nem mindig az erősebbnek tűnő fél győz. Néha mikor Góliáttal felveszi a harcot Dávid, sikerrel jár, mint itt is a kis csapat. Eleinte ellenségek, de  a bajban igaz bajtársakká, talán barátokká válnak. Ez egy üzenet is lehet az olvasó számára, miszerint  a jó cél érdekében vállalni kell a kilátástalannak tűnő harcot és nem szabad feladni.

Cadenza: Végezetül pedig a kritikám utolsó mondataként megígértem egy kérdést az olvasóinknak: hány hulla van a pincében? :)

Gabriel: Ez majd csak a következő könyvemből derül ki! :P

Cadenza: Nos, remélem lesz még lehetőségünk együtt dolgozni! Az oldal munkatársai nevében köszönöm szépen a megkeresést, külön kiemelve a folyamatos kontaktot és kitartást! További sok sikert a terveitekhez, várjuk a fejleményeket! :)

Itt szeretném megjegyezni, hogy ha bármelyikőtök érez hasonló késztetést, hogy megmutassa nyomtatásban megjelent munkáját, az bátran dobjon nekem egy e-mailt az adatlapomon található címre!