Ez az a rész, mely felett ismét könnyeket hullatok, elnézéseteket kérem. Látom, ahogyan az összes zombi, vámpír, szörnyeteg, sorozatgyilkos, kísértet és kannibál lehajtott fejjel kullog a bemutató után, és ha megkérdezik, hogy mi is ő valójában, akkor inkább azt hazudja, hogy a teletubbies-ban statiszta, csak nehogy be kelljen vallania, hogy egy olyan műfajhoz van köze, amelynek ez a film hazudja magát.
A történetben egy fiatal pár, Samanta és Carlos életébe kapcsolódunk be az esküvőjük napján. Fel kell hívnom a figyelmet a többszörös rekordkísérletre. Az epizód nem csak, hogy a thriller összes lehetséges kliséjét ellövi, de a helyszín és téma (esküvő, templom, lagzi) minden ziccere is bevarrásra kerül.
Sam, a menyasszony élete nagy napjára készülődik a koszorúslányok gyűrűjében. Csacsognak, mint mindig, amiből aztán egy nagy csomó információ is tudomásunkra jut. Samanta nem túl szerencsés a szerelemben, a pasik mind eltünedeztek mellőle, a bátyja a frászt hozza barátnőire. Nemsokára egy üzenet jut el hozzá. A levélben csak egy mondat van: "Egy sorozatgyilkossal készül házasságra lépni".
Nem is lenne olyan rossz felütés, az egyszeri horrorrajongó arra számít, hogy izgalmas menekülés, vagy nyomozás tölti ki a következő 35 percet, és egy új, bár megszokott élménnyel lesz gazdagabb. De ez sajnos túlzás. Nagyon lassan mozdul előre a cselekmény, a dialógusok, amiknek meg kellene ágyazni a várható őrülethez, valahogyan mégis üresen csengenek. Kiderül, hogy az ifjú férj szülei meghaltak, és hogy mindenki furcsállja a korai házasságot. Időközben Carlos esküvő előtti kedvessége már a múlté lesz, és a boldog párból a végére valóban üldöző és üldözött lesz. Samanta menekülése egész hiteles is lehetne, félelme is valós, de (és ez nagyon kiakaszt), pont a csattanó az ami, tönkretesz mindent.
Nem igazán tudom megfogni, hogy a forgatókönyvön tovább rontott-e a rendezés, vagy csak simán halva született ötlet volt a sztori. John Landis ugyanazokat az effekteket használja a rémületkeltéshez, amit meghökkentésnek szánt a Beverly Hillsi zsaru 3-ban, vagy az Amerikába jöttem-ben. A szobrok premier plánban való mutatása, az állandó eső, a félhomály, és a sikoltozó kislány azonban vajmi kevés az atmoszféra megteremtéséhez. (Na jó, a sikoltozó kislány valóban félelmetesen idegesítő). Maggie Lawson és James Roday játsszák az ifjú párt. Rájuk nincs panasz, James Roday elég félelmetes, mikor annak kell lennie, Maggie Lawson pedig rémült, miközben menekül. Összességében egy kihagyható rész ez, és szerintem csak azért van helye a filmtörténetben, mert olyan nincs, hogy a sor végén ne menjen senki.
Friss kommentek