Elnézést a kisebb szünetért, Hölgyek, Urak, mivel ügyes-bajos új melóm miatt kicsit meg voltam/vagyok reccsenve. De ígérem a következő kriptamesés posztra nem kell ennyit várni! Úgyhogy nézzük is gyorsan, mit kínál nektek ma a Kriptaőr:

3x10 – Mournin’ Mess

A (nem tudom melyik) város sikátoraiban brutális gyilok történik; szétszednek egy hajléktalant, és az esetet egy másik homeless-re, Robert-re (Vincent Schiavelli – Ghost, Batman visszatér, Az illuzionista/A látszat öl) kenik az újságírók. Később az egyik ilyen hírhajhász zsurnaliszta, Dale Sweeney (Steven Weber – A horror mesterei 1x04 - Jenifer, Ragyogás [1997], Kétségbeesés/Sivatagi rémálom), aki bármit megtenne egy jó cikkért, elmegy riporterkedni egy az elhunyt hajléktalanoknak sírhelyet biztosító egyesület megnyitójára. A munka végeztével, otthon meglátogatja Robert és arra kéri/kényszeríti, hogy menjen el az egyesület másnapi első temetésére ahol majd mindent megért a gyilkosságokkal kapcsolatban. Dale másnap elmegy a temetőbe, ahol némi infóhoz jut a társaság képviselőjétől, Jess-től (Rita Wilson – Hull a pelyhes, Psycho [1998], Oltári nő).

Este Robert-tel kell találkoznia, aki meg is érkezik, csak éppen véresen, az utolsókat rúgva. Dale-nek kell a sztori, ugyanis a lakását és a munkáját is elvesztette időközben, ezért elmegy a másnap esedékes temetésre, ahol Robert tér nyugovóra. A temetőben az egyik fura, friss hantot kiásva felfedez egy ajtót. Egy titkos, berendezett alagútrendszerre lel, ahol láthatóan valakik az életüket élik. Ki is derül, hogy a Hajléktalanokért Egyesület tagjai – akik nem is igazán emberek, csak valami maszkos torz dögök - szoktak itt falatozni a halott homeless-ekből. És persze most már Dale Sweeney is az étlapjukon szerepel…

Az epizódot Manny Coto (Playroom/Schizomaniac, Dr. Téboly) rendezte. Sok pozitívumot nem tudok mondani, nem ültem tűkön a feszültségtől. A sztori döcög, semmi rejtélyesség, vagy valami, ami fent tartaná a figyelmet. A "főhős" idegesítő egy baromarc, az események jelentéktelenek. Aztán a végén, mikor a földalatti arcok indokolatlanul leveszik az álarcukat és kiderül, hogy valami húszabáló izék, hát csak néztem ki a fejemből. Semmi utalás, vagy előzmény nem volt korábbról és olyannak hatott, mintha valaki az utolsó pillanatban kitalálta volna ezt a idiótaságot, hogy „legyen má’ valami horror is benne, vazze”. Nem tetszett.

3x11 – Split Second

Liz (Michelle Johnson – Jól áll neki a halál, Dr. Téboly, Tisztítótűz) egy bárban dolgozik, ahol egy vendég, akivel korábban már akciózott, megint bekóstolja, és nem hagyja békén. De jön a herceg fehér lovon, Steve (Brion James – Szárnyas fejvadász, House 3 – The Horror Show, Tango és Cash) képében, aki megvédi. Valami hihetetlen sebességgel egymásba szeretnek és össze is házasodnak. Boldogságosság van, meg minden. De, mikor Liz megjelenik Steve munkahelyén, a fatelepen, minden férfi szem rászegeződik, amit a férj nem kultivál, ezért valami fém durungot, vagy mit gyűr az egyik embere szájába, mert amúgy ott ő a főnök. Liz-nek nem tetszik, hogy a férje valójában egy elmebeteg módon féltékeny vadállat.

Ezért, mikor a melós brigádba bekerül egy új srác, Ted (Billy Wirth – Az elveszett fiúk, Testrablók), aki úgy vágja fejszével a fát, mintha a Terminator favágásra programozott típusa lenne, Liz egyből bedobja magát és a sátorállító testét. Eleinte a fiú ellenáll, de nem sokáig, mikor a csaj rámászik, eluralkodik rajta a kangörcs. De Steve rajtakapja őket, mire Liz egyből jön a hülye szöveggel, hogy Ted kényszerítette. A férj egy balta életlenebb felével kínálja meg a fiút, olyannyira, hogy az megvakul. Miután felépül, a kollégák megtanítják, hogy hogyan vágjon fát vakon, de most már láncfűrésszel. Ted belelendül a dologba. Egy napon megkérik őt a fiúk, hogy vágjon ki két igen vastag fát…

Ezt a részt Russell Mulcahy (Hegylakó 1-2, Feltámadás, A Kaptár 3 – Teljes pusztulás) dirigálta. Hát, ettől sem voltam elájulva. Michelle Johnson kellemes látvány, nem mondom, de ez azért kevés. Brion James-t is bírom, elvetemült egy feje van az embernek és ezeket a rossz karaktereket jól szokta hozni, most is ezt teszi. Ezen kívül nézhetjük, ahogy egy kiszabott ribanc kacérkodik egy sráccal, aki mire végre beiktathatná a répát, jól ráfarag helyette. A sztori vége egész kellemes. Egy nagyon gyenge közepes. Jóindulattal.

3x12 – Deadline

A harmadik történetben (megint) egy újságíró, Charles McKenzie (Richard Jordan – Logan futása, Dűne [1984], Vadászat a Vörös Októberre) meséli a sztorit egyes szám első személyben, Charlie egykor sikeres újságíró volt, aki – mit ad isten – bármijét eladta volna egy jó munkáért. Manapság azonban inkább a folyékony kenyeret preferálja. A bárban találkozik egy lánnyal, Vicki-vel (Marg Helgenberger – A rémkoppantók, A lény 1-2, Mr. Brooks), aki pusztán a pillanatnak él, és komoly kapcsolat lehetősége nélkül csak élvezi az életet. Az újságíró úgy tesz, mintha ez a felfogás neki is megfelelne, de amúgy odavan a nőért.

Annyira, hogy új életet akar kezdeni, ami abban nyilvánul meg, hogy lerakja az italt, és újra profi újságíró akar lenni. A régi főnöke ad neki egy esélyt. Charlie hajt, mint a gép, de csak nem akar jönni a jó szaftos, véres sztori, mondjuk egy gyilkosságról. Hősünk betér egy kajáldába. A tulaj, Nikos (Jon Polito – A holló, A nagy Lebowski, Mimic 2 – A második Júdás-faj) eltűnik hátul, majd sikoltás hallatszik. Nikos elmondja Charlie-nak, aki már ott is terem, hogy megfojtotta a feleségét, aki minden este eljár és megcsalja őt. Itt a nagy lehetőség! A firkász odamegy a lányhoz, akiről kiderül, hogy még él, és, hogy ő Vicki. A férfi bepörög és tényleg megfojtja lányt. Közben a rendőrség már úton van, mert Charlie korábban telefonált nekik…

Az epizódot Walter Hill rendezte, aki már A halál emberével és A kártyapárbajjal is bizonyított. Na, ezt az epizódot nem fogom felemlegetni. Ez ma egy ilyen poszt, nem tartalmaz túl érdekes részeket. Előfordul ez sajnos a hosszan futó sorozatoknál, de én még bőven bízom a szériában és várom az igazi kriptamesés feelinget. De, hogy valamit a Deadline-ról is mondjak, sajna egy pofonegyszerű krimivel van dolgunk. Még a szokásos Murphy törvénye-effektus sem olyan hatásos. Abszolút középszer, annak is csak az alsó hangja. Ha van felesleges fél órád, és kripta-fan vagy, nézd meg, amúgy nem nagyon érdemes. Nem is tudok mást írni, annyira átlagos az egész. Sokszor láthattunk már ilyet a sorozat történetében. Remélem, a következő Mesék a kriptából-csomag érdekesebb lesz.