Bizony, bizony. Ahogy azt az óévi összegzésemben is írtam, elértük a bűvös számot a blog életében. Szokás mondani, hogy egy sikeres blog 2-3 évnél nem bírja tovább. Ha körülnézünk a szférában, akkor ez valahol igaz is (sajnos). Mi szerencsére a kevés kivételt képezzük. Hiszen mi nem hogy a lejtő felé gurulnánk, hanem egyre magasabbra jutunk!
Hogy hogyan is kezdődött? Csak egy 22 éves srác meg akarta írni a véleményét a filmekről. Olyanokról, amiket inkább a DVD polcokon találhatunk, mintsem a mozikban. Ez lett a kvázi szlogen is, a "kevésbé ismert horrorfilmek".
Az elején, mit tagadjam, borzasztóak voltak az írásaim. (Utólag már javítgattam, szépítgettem őket, szóval nehéz tetten érni.) Így jobban belegondolva nem csoda, hogy hónapokig (!) kétszámjegyű volt az olvasótáborom. Emlékszem még dicsekedtem is a fősuliban, hogy "háhá már 36-an olvasnak!". Ennek megfelelően még a blog kinézete is egy ronda alapsablonban tündökölt, amit úgy próbáltam palástolni, hogy kézzel (!) festettem át a betűket minden egyes cikkben pirosra, mert hát valami "plusz" csak legyen benne. Ekkor még a HTML kódolásokról semmit nem tudtam, a CSS-t meg kevertem a CSI-al. (Na jó most se tudok sokkal többet, de azért az alapok már úgy-ahogy megvannak.)
Egyetlen támogatóm csak az akkori párom volt, aki autodidakta módon kitanulta a szerkesztést és sok-sok dizájnváltás után végre eljutottunk erre a menő és olvasható verzióra. Egyesek emlékezhetnek is, hogy nagyon sokáig ment a lázadás a fekete-piros kinézet miatt, hogy nem olvasható - mostanság nincs panasz.
Így ünnepelnek törzsolvasóink
Aztán apránként csak-csak duzzadt az olvasótáborom. Egyre jobban ügyeltem írásaimra, egyre több ötletet dobtam be és egyre többször kerültem ki Indexre is. Az elsőt senki se felejti el, ugye bloggerek? :) Mindeközben nagyban segített az is, hogy szép lassan áttértem az alternatív filmbeszerzési módra. Pontosabban, hogy a máshonnan szerzett művekről írjak. Hiszen haladni kellett a korral. Öt évvel ezelőtt azért még sokkal többen álltunk a boltok DVD állványai előtt... Meg ugye rengeteg olyan film is készült külhonban, amit egyszerűen látni kellett, és itthon sose fognak bemutatni. Így fordulhatott elő az is, hogy elsőként hívtam fel a figyelmet a Szerb filmre is. Baromi büszke vagyok rá (muhahaha).
Aztán jött önként (!) koimbra, hogy ő bizony besegítene, és be is segít a mai napig! Őt követte több szerkesztő (jöttek és mentek), míg eljutottunk a mai felállásig. Remélhetőleg egy ideig nem variálunk többet:) Az új szerkesztőknek hála sikerült kitágítani a műfaj lehetőségeit. Már annyi mindenről írunk, írtunk, hogy bele se kezdek a felsorolásukba.
De nem csak a "szimpla" olvasók figyeltek fel ránk, hanem sokan mások is. Nem egy külföldi (!) keresett már meg, hogy írjunk a (rövid- ) filmjéről! A csúcs a mai napig a Németországból postázott Die Farbe DVD-m jelenti, ami a gyűjteményem egyik ékköve. Az itthoni fogadtatásra sem lehet panaszunk: egyre több nyereményjátékkal kapcsolatban kapunk felajánlást, meghívást sajtóvetítésre, rendezvényre vagy élményparkba.
Így ünnepel a szerkesztőség
Mostanra már van egy masszív, négyjegyű olvasótáborunk, egy élő kis közösségünk, rengeteg törzskommentelővel. Nem kezdenék bele a felsorolásba, mert félő, hogy kihagynék valakit, és senkit se szeretnék ezzel megbántani.
Az út rögös volt. Nincs és soha nem is volt hátszelem. A semmiből hoztam, hoztuk létre Magyarország első számú horror blogját. Azt hiszem, hogy ezt nyugodtan kijelenthetem. Nem egyszer fel akartam adni és abbahagyni, Volt, hogy egy hónapig állt a blog, mert egyszerűen nem volt hozzá kedvem, erőm. De Ti, kedves olvasóim mindig is kitartottatok a blog mellett! Vagyis, ha Ti nem vagytok, akkor a Horror-Mirror se lenne!
Köszönöm, hogy minket olvastok! Tartsátok meg a jó szokásotokat! :)
És hogy a jövő mit tartogat? Először is, a szülinap alkalmából több dolog is körvonalazódik, amelyekre a közeljövőben fog sor kerülni. A távlati célokra is vannak már ötleteim, csak ahhoz még több kitartásra lesz szükségem. A lényeg, hogy van még hova fejlődnünk;)
Friss kommentek