A műfaj, mint olyan, halott. El kell fogadnunk. Egyedül Argento próbálkozik még a régi fényét visszahozni, mármint akkor, amikor nem kínosan gagyi trasht, vagy kínosan gagyi Drakula filmet készít.

Azonban most új olasz rendező tesz kísérletet a frankensteini műtétre, név szerint Federico Zampaglione, aki elvileg itthon is ismerős lehet a Rémképek (Shadow) c. horror által. (Látta már valaki? Jó?)

A Tulpa főszereplője egy nő, aki egy sajátos klubba jár, ahol egy tibeti guru segítségével el akarja érni a Zen legmagasabb szintjét (vagy valami ilyesmi). Ezért bármire képes. Azonban a szerelmét brutálisan megöli valaki. A rendőrséghez nem mehet, mert fél, hogy a munkahelyén botrányba ütközne. Így a giallokhoz híven magánnyomozásba kezd.

Az előzetes nem rossz. Egyrészt hozza a giallok kötelező elemeit, mint a csöcs, felesleges brutalitás, bőrkesztyű  és dühös olasz hablatyolás. Azonban nyoma sincs a rá jellemzi finom lassúságra, a vágás nekem ehhez túl feszes. Persze így igazodik a kor igényeihez, na de akkor most mi is a cél? Nosztalgia vagy reform?