Három és fél ember autókázik a semmi közepén egy jól bevált klisé felé. Point, Lemmon, Diego és Navarro igazi csibészek lehetnek, ezt látszik alátámasztani a nagy sebességgel közlekedő terepjáró, a kocsiban uralkodó feszültség, és a Navarro mellkasán lévő lyuk, amely miatt a beszélgetésbe ütemes szörcsögéssel kapcsolódik csak be.

Mit tesz Isten, a kocsi alját kompletten leszakítja valami, így annyi a rövid távú terveknek. Hogy kórház közelébe jussanak, vagy bármi segítséghez érjenek kizárt, de egy távoli füstoszlop talán a kosztkvártély ígéretével kecsegtet.

Más lehetőség nem lévén keresztülcsónakáznak a havas tájon, de tényleg. (Én ugyan megbocsátó vagyok mindenféle dramaturgiai WTF kapcsán, de a csónakot tényleg nem értem. Mindenesetre jó szolgálatot tesz.) Meg is érkeznek egy erődnek látszó valamihez, amely kívülről is úgy fest, hogy azonnal fordulnék vissza, no de én egyrészt túl sok horrort láttam, másrészt nem követtem el bűncselekményeket a közelmúltban, így lényegesen több alternatívát dédelgetnék, ugye…

Időleges öröm az ürömökben, hogy az erődöt 3 igen takaros lánytestvér lakja, akik nemcsak szépek, de főzni is tudnak, elsősegélyben is jártasak, és a későbbiekben majd egyéb tehetségekről is tanúbizonyságot tesznek (fércelés, fejszeforgatás). Jó partinak azonban egyikük sem ígérkezik, tekintve, hogy édesapjukat rendszeresen szolgálják fel a családtagként velük élő vámpírnak, míg megfelelő betevőt nem találnak számára. Az, hogy a kiszemelt préda elfogadja-e a sorsát, vagy küzd a végsőkig, az legyen meglepetés.

A rendezést Breck Eisner-re bízták, aki ezelőtt sorozat epizódokat (A láthatatlan ember, Harmadik típusú emberrablások), TV  filmeket, és két nagyobb filmet is rendezett, ezután a  munkája után pedig a blog szempontjából fontosabb Tébolyultak újráját alkotta véleményem szerint igen jól. Feszültségkeltésben itt sincs hiány, a szereplők titokzatosak tudnak maradni, szépen adagolva épülnek fel. Külön tetszett, hogy senki sem rossz, senki sem jó, ettől aztán emberiek, életszerűek lesznek a figurák. Kedvenc, hogy itt valamiért mindenki tudja, hogy mi a  különbség a tesó és a vámpír-tesó között, nyilván vámpír-tesó kárára... 

Már a bevezetőben is említettem a jelmezeket, sminkeket, díszleteket, mint mindenképpen pozitívumot az egész sorozatra nézve. Ez erre a részre is igaz. A táj nyomasztóan kihalt, az erőd megdöbbentően eredeti, és a vámpírról hiányoznak ugyan a premier plánok, de azért igen-igen szörnyeteges. 

Jeffrey Pierce, Jesse Plemons, Rachel Miner, Mircea Monroe nem különösebben húzónevek, de mindegyikük jelentős sorozatos múlttal vágott már neki a forgatásnak. Jeffrey Piercenek saját sorozata (Charlie Jade) is volt, a többiek epizódonként játszottak itt-ott. Semmi kivetnivalót nem találtam a játékukban,  a magyar szinkron (AXN) is élvezhető. A történet csak néhol bugos, mondom ezt annak ellenére, hogy az eredeti novellát nem olvastam el, így lehet, hogy bakot lövök. Ami számomra érthetetlen, az a csónak, a kisebb hadseregre való fegyver, a népes temető figyelmen kívül hagyása, és az, ahogyan a „kemény” legények békésen teszik, amit a három lány mond. Semmi három méter, semmi elővigyázatosság. Sajna kihagyhatatlan a vámpír gerendamutatványa, mint hiba, de azt hiszem, ezt a kötélenrángatásoskurvanagyotugrásos dolgot nehéz lehet megcsinálni, még a Mátrixban is üvöltött. No, és a vége-csavar pedig annyira csavaros, amennyire lehet. és éppen ezért kezd kissé elcsépelt lenni. De ezek csak kötekedések, végeredményben igen remekbe szabott vámpírtörténettel van dolgunk.