Sajnos Guillermo Del Toro nem tudott belevágni Az őrület hegyei filmváltozatába, pedig igazán ránk fért volna már egy jó kis lovecrafti-i borzongás. De talán van esély arra, hogy lássunk egy jobb produkciót a témában. Csak el kell tekinteni Spanyolország felé, ahol javában ügyködnek az Ages of Madness 3D-s animációs filmen, amelyet Lovecraft művei inspiráltak. Sajnos a bemutató még távol van, 2014 vége felé kerül a mozikba és talán hozzánk is befut majd valamikor.

A történet egy olyan könyv körül forog, amely ősrégi és képes pusztulásba taszítani az emberiséget. A Necronomicon az eltelt évszázadok során több kézben is megfordult és csak őrületet, halált hagyott háta mögött.

Don Carmody, a Silent Hill és a Resident Evil filmek producere egyengette a 13 Eerie útját, amelyet Lowell Dean rendezett. A főbb szerepekben Brendan Fehr, Katharine Isabelle és Brendan Fletcher lesz látható.

Hat egyetemista szeretne az FBI gyakornoka lenni, de csak egy lehet a befutó. Egy elhagyatottnak hitt szigeten dől el, hogy ki a jobb, ám ezen a helyen illegális biológiai kísérleteket végeztek elítélteken, majd hátrahagyták őket, úgy gondolván, hogy feldobták a talpukat.

Néhány posztert tettek közzé a Loss of Life found footage horror-thrillerhez, de ezen kívül semmi információt nem osztottak meg a néppel. Nos, a lényeg úgy is az lesz, hogy akármilyen helyzetbe kerülnek a szereplők, az általuk cipelt kamerát soha nem kapcsolják ki vagy nem hagyják el.

 „Egyedül az a jó a jelen korban, hogy túlságosan ostoba ahhoz, hogy tüzetesebben tanulmányozza a múltat.“

H. P. Lovecraft

Már megint Lovecraft? Hiszen az öregről már leírtak mindent, és különben sem olvassa már senki a műveit, mondhatják sokan. Ez az ítélet kb. annyira helyes és tartható, mint azon fiatal pár döntése, akik az indián temető fölé épült, akciósan vett házba akarnak beköltözni. Nem vitatnám a fiatalabb, ill. a kortárs szerzők tehetségét, de azt azért észre kell venni, hogy a jelenlegi tendencia a minőség helyett inkább a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. Néha egyszerűen jól esik visszatérni a klasszikusokhoz.

H. P. Lovecraft prózája már a saját korában sem számított „modernnek“. Ezzel ő is tökéletesen tisztában volt, tudatosan tartotta magát a korábbi, gótikus regényekből megismert tradícióhoz. Különösen szembetűnő a műveiben Poe hatása. Lovecraft egyszerű nyelven ír, nem bonyolítja túl a dolgokat, a történetei akár sablonosnak is nevezhetők. Műveiben egy olyan világot épít fel, amely látszólag teljesen megegyezik a mi világunkkal, viszont e világ felszíne alatt szörnyű titkok lappanganak. Ősi kultuszok, elfeledett istenek, sötét titkok. A szövegek hősei nem tesznek mást, mint – valamilyen véletlen folytán – tudomást szereznek e szörnyű titkokról. Rájönnek, milyen vékony fal választja el a hétköznapi világot a természetfölötti rettenettől, az olvasó pedig velük együtt döbben rá a fenyegető veszélyre. Elbizonytalanodik, szorong, kétségbeesik. Mert ilyen erőkkel szemben tehetetlen.

E heti matinénkban ezúttal egy sokkal komolyabb filmet mutatunk be. Sokan látták, de nem lehet megunni. Talán tíz évente születik egy olyan jó "vallási horror", mint a '99-es Stigmata. Nem csak hívőknek ajánlom (sőt), ugyanis remek kritikát intéz a Keresztény Egyház felé úgy, hogy magát a kereszténységet tiszteletben tartja.

Mint tudjátok (hiszen állandóan sulykoltam) szerettem volna kibővíteni a csapatot, hogy a horror minél több ágáról írhassunk, és hogy akár naponta többször is frissüljön a blog. Az eredmény kissé felemás, hiszen nem igazán árasztottatok el a jelentkezésekkel. Azért volt miből válogatni. Valahol érthető, hiszen nem túl csábító a kvázi "ingyen meló". Mindenesetre ezúton is köszönöm mindenkinek a jelentkezését!

Akkor lássuk, hogy kiknek az írásait fogjátok ezentúl az oldalon látni:

Könyvekről, novellákról greyjoy fog beszámolni, kinek már van tapasztalata az írásban, mivel rendelkezik egy énbloggal (Széljegyzetek).

Sajnos azonban sorozatkövetésre csak egy alkalmas jelentkezőt találtam szandizs személyben, aki majd ha belejön a blogszerkesztésbe, ígérete szerint elég sok sorozatot fog követni. (Ahogyan azt már korábban is írtam, a The Walking Dead-et azért én bevállaltam.)

Szóval erre a pozícióra kellene még egy ember, hiszen szegény nem egy igásló, hogy mindet egymaga vigye. Ráadásul szerencsénkre manapság már egyre több horror/thriller tévéműsor készül. Ezért ezt függőben hagyjuk, lehet rá bátran jelentkezni, várom az bemutatkozó írásokat.

Üdvözöljük a friss húsokat!

A Fangoria hozzájutott néhány információhoz. A harmadik részben benne lesz a First Sequence-ben megismert Dieter Laser (ő volt az őrült tudós) és a Full Sequence beteg gnómját alakító Laurence R. Harvey is. Mi több, maga a rendező, Tom Six is szerepet vállal.

Ez lesz az utolsó darab, ami minden eddiginél durvább lesz. Amerikában fogják felvenni a nyár elején. Valamikor 2013-ban lesz majd látható, The Human Centipede 3: Final Sequence néven.

Van egy olyan érzésem, hogy folytatódni fog a fekete-fehér változat és a köpcös aberráltunk meglátogatja a stáb többi tagját is. Ha Six tökös, bevállalja az emberi százlábú egyik alkotóelemét is:)

Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.

1. A végzet őrei - Deathwatch (2002)

Rendezte: Michael J. Bassett

Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.

Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.

Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.

El jorobado de la Morgue / Hunchback of the Morgue (1973)

Rendezte: Javier Aguirre

Gotho egy szerencsétlen púpos, aki a helyi egyetem hullaházban dolgozik amolyan mindenesként.  Tekintve, hogy akkoriban még korántsem volt divat a polkorrektség, így szegény naponta atrocitásoknak van kitéve az őt gúnyoló rezidensek által. Figurája abszolút át lett emelve Victor Hugo klasszikusából, hiszen túl a kitaszítottságán, még egy reménytelen szerelmi szállal is felvértezték jellemét. Arról nem is beszélve, hogy karjai akár a gorilláé, és azért képes jól megagyalni azt, aki beszól neki. Vagy akár tovább is megy.

Rajongása azonban egyáltalán nem abból fakad, hogy szíve hölgye nem kedvelné (sőt), csak éppen szegény haldoklik, majd később be is végzi. Gotho "nagy szerencséjére" ráakad az egyetem professzorára, kinek a mesterséges sejtlétrehozási kísérleteit felfüggeszti a kamara, ezt viszont nem hagyná annyiban. Így megszületik az alku: a lányt feltámasztja az orvos, a púpos meg mindenben segít, amiben csak lehet.

A történet folytatódik, mostantól epizódonként emlékezünk meg a sorozatról.

Az eddigi második évados lityi-lötyit végre felváltja az igazi izgalom. A történet ezúttal két szálon fut, semmi kitérő. Ennek következményeképpen a szereplők mint egy felét nem is látjuk! Tegyük hozzá, hogy a hiányuk annyira nem szembetűnő, a jelen lévők szépen elviszik a hátukon a 45 perces játékidőt.

Egyrészt kapunk kezdésként egy nagyon erős párbeszédet Marlboro Man és Köcsög között, amivel végre kiengedik a szellemet a palackból. Sikerül úgy-ahogy  tisztázni az egész "lyuk-testvérek" lettünk témát. Azonban amikor megtudják, hogy a -már időközben felgyógyult- srác ismeri a farmereket, kitör a háború. Szó szerint, ugyanis a két főszereplő nem kicsit egymásnak esik. A gond csak az, hogy ezzel felébresztenek vagy egy tucat járkálót. A készítők még egy nekem való jelenettel is kedveskedtek: egy pillanatra úgy tűnt, mintha a Köcsögöt ott hagyták volna a pácban, hogy zombik martalékává váljon. Az a döbbent fej, amit a helyzet felismerésekor vágott, epic. Örömömben majdnem a könnyem is kicsordult. Persze végül megmenekült, de áhh... Mindenesetre a történéseknek ez a fele kifejezetten feszült és izgalmasra sikeredett.