Csak egy dolog elterjedtebb manapság a found footage-nél: a remake. 1984-ben indult útjára a Silent Night, Deadly Night franchise, az utolsó ötödik felvonás 1992-ben készült el, azóta nem nyúltak hozzá, egészen mostanáig.

Az eredeti film középpontjában Billy állt, gyerekkorában szüleit megölte egy télapónak öltözött fickó. Ezt követően a srác sanyarú körülmények között tengődött öccsével a helyi árvaházban. Később egy boltban vállal állást, ahol felettese arra kéri, hogy karácsonykor öltözzön télapónak. Billy eleget tesz a kérésnek, de a rossz emlékek hatására csöppet megzakkan és fejszével véres aratást rendez a kisvárosban. Az új változatba egy szerep már elkelt, Malcom McDowell alakíthatja a település seriffjét.

Ééés ismét egy found footage horror, amiben vérfarkas fog garázdálkodni. A helyszín: Románia. A.J. Cook (a képen), a Végső állomás 2 és a Mother's Day remake egyik főszereplője egy védőügyvédet fog alakítani. Megpróbálja tisztázni egy erdélyi rendőrőrs vendégszeretetét élvező ügyfele nevét, akit azzal vádolnak, hogy köze van egy amerikai család lemészárláshoz. A kapitányságon hamarosan elszabadul a pokol, mikor a gyanúsított átváltozik vérfarkassá. A rendezői teendőket William Brent Bell, Az ördög bennem lakozik alkotója vállalta be.

Hogy mi is az a PÁNIQSZOBA? Röviden: egy átalakított bunkerba bezárnak egy órára, neked meg ki kell jutnod onnan. Ehhez pedig mindenféle rejtvényeket, ügyességi játékokat kell megoldani.

Lehetőséget kaptunk a helytől, hogy ingyen és bérmentve kipróbáljuk. Így kapva az alkalmon a már mellettem megedződött húgomat vittem segítségképpen. Itt megjegyezném, hogy egyedül ne is próbálkozzatok, minimum két fő kell a játék élvezetéhez. Legalábbis ez az elv, a valóságban (ahogy később mi is szembesültünk vele) minél több (a maximum az öt) ember kell a sikerhez. Továbbá megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a drága szerkesztőtársaktól, mert mint utólag kiderül, vihettem volna őket is. Csak hát nem akartam pofátlan lenni, hogy 5 ember jegyét állja a cég. Bocsi srácok.

Na de vágjunk is bele! Maga a helyszín egy bérlakás (Budapest - Bajcsy Zsilinszky köz 2.) alján található, ami valaha tényleg bunker volt, ez a tény pedig már eleve felvillanyozott. A „tetthely” egy nagyon hangulatosan berendezett szoba, mindenféle horrorisztikus kellékekkel.

A következő darab egy igazi ínyencség lesz, amibe belezsúfoltak mindent amit csak el lehet képzelni: vér, szadizmus, bestialitás, homoszexualitás, erőszak, csöcsök, pisiszex, hippik, heroin, keresztre feszítés és vérfertőzés. Gondolom már csorog is a nyálatok:) Akkor kezdjük is.

A halál szigete - Island of Death / Ta paidia tou Diavolou (1975)

Rendezte: Nico Mastorakis

A helyszín egy eldugott kis görög sziget, ami zsúfolásig van templomokkal. Ősz van, ami itt a természeti adottságoknak hála nem igazán látszik. Az viszont már feltűnő, hogy ebben az évszakban jön egy fiatal angol házaspár. Átlagos szerelmespár benyomását keltik, akik csak szeretnének kikapcsolódni. Beszélgetnek a helyiekkel, miegymás. Aztán a férj egy nyilvános telefonfülkében magáévá teszi nőjét, miközben az anyjával telefonál és közli vele, hogy épp mit is csinál. Na ez már beteg! És még csak most kezdődött a film... Továbbá kiderül, hogy galambocskáink mégse olyan ártatlanok, mint amilyennek látszanak, mert egy feka zsaru lehallgatja a beszélgetést és nyomukba ered. A halál szigetének egyik fő problémája -az igénytelenség- már itt megmutatkozik. Ugyanis a rendőrünk csak annyit tud, hogy egy kis görög szigeten vannak a keresett személyek, de ő egyből rájuk talál! Remélem most képzeletben előttetek van Európa térképe és értitek a problémámat...

De haladjunk. Ugyanis a gerlékről kiderül, hogy szadista gyilkosok, akik imádják lefotózni tetteiket. Kedvenc módszerük az, hogy az egyik elcsábítja az áldozatot, a másik lefotózza, aztán jöhet a trancsír. A módszerek roppant változatosak, kár, hogy néhol kifejezetten röhejesek. Az egyik legneccesebbet ráadásul kétszer is elsütik: egy kötelet akasztanak az áldozat nyakába, az meg hirtelen "magatehetetlen lesz". De azért vannak hátborzongatóak is, mint pl. a festék itatása, vagy lefejezés egy buldózer segítségével.

Az évente megrendezett Titanic filmfesztivál 8 nap múlva kezdődik, ennek ellenére a programja csak most lett nyilvános. A fesztivál a blog szempontjából is érdekes, hiszen két olyan horrort is tartalmaz, amiről már esett szó.

Az egyik ilyen kellemes meglepetés a Trolljageren / The Troll Hunter - A trollvadász, amiről én ugyan anno nem írtam kritikát, mert más már megtette helyettem. Egy nagyon kellemes film minden hibája ellenére.

A másik Izrael első slasher-je a Kalevet / Rabies - Veszettség, aminek a trailerjét még anno bemutattuk. Ezt még jómagam se láttam, de az egzotikus környezet miatt megérhet egy próbát.

De itt lesz még az argentin Penumbra is, amiről pár napja adtunk hírt.

Továbbá érdekesnek tűnik még az Zsity! / Live! - Élni! c. orosz akció-thriller is.

Bővebben az esemény honlapjáról lehet tájékozódni.

Clarissa meztelenül tér magához egy reggelen. Fogalma sincs, hogy kinek az ágyában lehet, mindenesetre a mellette fekvő fickó tetszik neki. A bökkenő, hogy Dorian sorozatgyilkos, aki megerőszakolja Clarissát, majd megöli. A nő hamarosan újra magához tér és kénytelen rádöbbenni, hogy a halál számára csak a kezdet. Minden egyes alkalommal újra és újra meghal, csak éppen a halálnem változik.

Miguel Urruita írta és rendezte a Wake Up and Die (Volver a Morir) kolumbiai horror-thriller erotikus sci-fi-t. Andrea Montenegro és Luis Fernando Bohorquez játssza a főszerepet.

Found footage filmekkel lassan Tiszát lehetne rekeszteni, de azért még az izlandiak is csináltak egyet, hátha kapós lesz. A Frostban egy fiatal pár magára hagyottan ébred táborukban. A pszichológus Agla és a filmkészítő Gunnar egy teremtett lelket sem lát, munkatársaik egytől-egyig eltűntek. De vajon mi lett velük?

Anno a The Girl Next Door-nál említettem, hogy a történetről még ugyanabban az évben készült egy másik filmadaptáció. Többen írták is, hogy az szerintük hatásosabbra sikeredett. Most ennek nézünk utána. Előre szólok, hogy a film még annyira se horrorisztikus, mint Ketchum műve, ez egy kőkemény dráma, de mégis itt a helye a blogon. Meg különben is: neszójjábe!

An American Crime (2007)

Rendezte: Tommy O'Haver

A története szinte ugyanaz, mint a másik feldolgozásé. Természetesen azonban vannak alapvető különbségek. Hiszen míg a The Girl Next Door egy valós esemény alapján készült könyv filmadaptációja, addig ez magának a történéseknek a realistább beszámolója. Ezt megerősítvén időnként bevágnak egy-egy jelenetet a bírósági tárgyalásról, itt most ne valós archív felvételeket vizionáljatok magatok elé. Természetesen magában a cselekményekben is vannak jelentős különbségek, de ezekre mindjárt kitérünk.

Előtte azonban azt had meséljem el, hogy én még sose néztem meg egy filmet se ilyen állapotban. Konkrétan 90 percig sík ideg voltam, mert egyszerűen tudtam, hogy mi fog történni. Előre fel voltam készülve a borzalmakra és a végkifejletre. Alig vártam, hogy vége legyen az egésznek. Szörnyű érzés volt, azt meg kell hagyni. Talán ugyanígy éreznék akkor is, ha még egyszer rászánnám magam az Eden Lake megtekintésére (van olyan aki már legalább kétszer látta?).

Már rögtön az elején szembeötlik egy alapvető különbség: a két lánynak nagyon is élnek a szüleik, csak épp szarnak rájuk. Fontosabb számukra az utazást igénylő munkájuk, mint hogy a gyermekeik rendes családjuk lehessen. De ez még hagyján: szó nélkül rábízzák az egyik szomszédra, hogy ugyan vigyázzon már rájuk pár hónapig. Pénzt meg hetente küldjük csekken, csocsesz. A szomorú pedig az, hogy ez TÉNYLEG így történt! Agyam eldobom komolyan....