Rég volt szó igazán brutális filmről. Essünk is neki!

The Orphan Killer (2011)

Rendezte: Matt Farnsworth

Egy maszkos férfi valamiért nagyon berágott egy szőkeségre és végig üldözi őt az egyház egyik árvaházában. Mindeközben előszeretettel fejezi ki teljes megvetését a keresztény vallás iránt és öl meg bárkit, aki az útjába kerül. Bizonyos időközönként  flashbackeket kapunk a múltból, így megismerve a két főszereplő közötti kapcsolatot.

Amit nincs értelme takargatni, hiszen a lényeg jelen esetben a brutalitáson van. Ráadásul már maga a film is spoileresen kezd, hiszen rögtön megtudjuk, hogy hőseink testvérek. Mindenesetre aki szeretné élvezni a sztorit, az most hagyja abba az olvasást, ugyanis ennek az ismertetése nélkül nagyon nem is tudnék miről írni. De még egyszer: ez másodlagos. Igazi "eye candy" darab a gore fanoknak: egy splatter slasherrel van dolgunk. (Aki ezt a mondatot nem tudta értelmezni, annak legyen elég annyi, hogy itthon megkapná az X-kategóriát a túlzott és felesleges erőszak miatt.)

Akkor tehát lássuk, hogy miért ilyen dühös a bratyó. Röviden azért, mert úgy véli, hogy a húgi elárulta őt. Ugyanis gyerekként az előbb említett árvaházban kötnek ki. Csakhogy amíg a kislány aranyos tündi-bündi, addig a kisfiú egy pszichopata állat. Konkrétan szarrá veri a testvérének a pajtiját egy baseball-ütővel. Erre az apácák megbüntetik és egy maszkot adnak rá, hogy mindenki elkerülje. Nagyon derék ötlet volt egy amúgy is labilis idegzetű gyereket megalázni és kiközösíteni! Így az ő élete kész pokol lesz, míg a húgit örökbe fogadják és valódi otthonra lelhet. Na ez az ő "bűne". A gyilkosunk megvetése az egyház iránt pedig szerintem érthető. Bár ezzel kapcsolatban vannak gyerekes megnyilvánulások, pl. a pápa képének az elégetése... Fú de kemény!

A háttértörténet nagyjából ennyi, míg a jelenben tényleg csak az üldözést látjuk. Ami jó véres. Van lefejezés, töviskorona szögesdrótból (jó ötlet) és egyéb nyalánkságok, minden az arcunkba tolva. Ennek a kivitelezése pazar, látszik, hogy erre nagy hangsúlyt fektettek (még szép). Továbbá láthatunk csöcsit és egy finom, feszes popsit is. Nyami.

Nagy kár, hogy nagyjából ennyi az összes pozitívum. A történet maga végülis nem gáz. Bár a vallás-ellenességet kissé túlfeszítik. Mert túl azon, hogy az intézményt teszi felelőssé a gyilkos szocializációja miatt, még olyan obszcén jeleneteket is kapunk, mint az egyik apáca szopatása. Azért mindennek van határa. Nincs ellenpólus. Vagy legalábbis én nem éreztem. Még a megkínzott papot se tudtam sajnálni, mert ellenszenvesnek állították be. Ha már itt tartunk: a készítők valami elképesztően túlértékelik az emberi test tűrőképességét. Ki a franc hiszi el azt, hogy nem marad a földön az az ember, akit háromszor (!) kúrnak fejbe kalapáccsal?! Az előbb említett pap pedig már új dimenziókat nyit meg e téren...

Az operatőri munka kifejezetten gyenge, élettelen. Mondjuk láttunk már rosszabbat is. Ellenben a gyilkos kinézete eléggé necces. A maszkja nem hatásos, vagy legalábbis új korábban jobban nézett ki. A csukaszürke rövid ujjú ing és nyakkendő kombó minden, csak nem félelmetes. Ha már itt tartunk, egy visszaemlékezésben láthatjuk félmeztelenül és hosszú hajjal. Na ott keményen nézett ki, úgy kellett volna megtartani. Kár.

De legalább pörgős! Nem fullad unalomba, mert hol a háttértörténet bővül, hogy egy végtag hull a porba. A zene pedig szintén gyors tempójú metal betyárkodás. Jóféle. Egynek elmegy, csak tényleg ne legyenek nagy elvárások. Ez egy laza darálós film, kis költségvetéssel.

Értékelés: 5/10

Az előzetes meg szerintem mindent elárul: