Ez a film annyira karácsonyi, hogy fel is vetődik az emberben, hogy eddig erről miért nem írtam még?! Teljesen jogos, már csak azért is, mert az olvasók többségében vélhetően felcsendül a nosztalgia-faktor. Nosza!
Szörnyecskék - Gremlins (1984)
Rendezte: Joe Dante
Spielberget már ekkor olyan nagy tisztelet övezte, hogy pusztán a nevével bármit el lehetett adni. Ráadásul garanciát is jelentett, hogy az jó is lesz, ha valamit ő -akár csak producerként-, felkarol. A felügyelet erősen érződik a végeredményen, hiszen remekül vegyíti az ifjúsági kalandfilm érzést a humorral és a vérengzéssel. Kissé olyan, mintha az E.T. -ben lettek volna gonosz földönkívüliek is, akik rátámadnak a városlakókra. Csak épp Guzmi cukibb.
Egy álmos kisvárost láthatunk, amit ellep a hó és a karácsonyi fények. Minden nagyon idilli. Azonban mégse felhőtlen, mivel a főszereplőt ki fogják rúgni a munkahelyéről, apja pedig nem képes egyetlen épkézláb találmányt is a piacra dobni. Szóval elméletileg szarban vannak, csak épp ezt a készítők elfelejtik jobban érzékeltetni. Már csak azért is, mert apuka lazán vesz kezdéskor 200 dolcsiért egy Mogwai-t, a már említett Guzmit. Aki iszonyatosan, leírhatatlanul cuki. De tényleg. Mellékelve kap három szigorú szabályt:
- Nem érheti erős fény
- Nem érheti a testét víz
- Nem ehet semmit éjfél után
Sajnos a film gyermekbetegségei már ezeken a szabályokon érezhetőek. Hiszen mi számít erős fénynek? Bírja-e az UV lámpát pl.? Mi számít víznek? Ha kólával önteném le, az ér? Vagy 100%-os narancslével? Oké, hogy éjfél, de mi van az időzónákkal? Ha éjfélkor átvinném Romániából ide, akkor lenne mégis egy óránk? Egyáltalán: meddig tart a tilalom? Mert a fél 3 még tilos, de kell lennie valami konkrét időpontnak, vagy viszonyítási időnek. Mi több: eleve kinek kell egy olyan állat, amit nem lehet megfürdetni? Nem lesz büdös? Innen is látszik, hogy nem kifejezetten a felnőtteknek készült, mert gyerekként valahogy ezek nem zavartak. Na de folytassuk.
A felvezetés, a karakterek bemutatása nagyon sok időt vesz el. Konkrétan a film első felét meg kell várnunk mire bekövetkezik a kettős tragédia: a víz és az evés. Előbbitől szaporodni kezd - szegények ezek szerint meg vannak fosztva a szex élvezetétől (gyerekfilm #2). Utóbbitól pedig bebábozódnak és vérszomjas lényekké alakulnak. Akiknek csak a pusztítás és a "bulizás" jár a fejében. Továbbá a tarajos vezérük időközben további "szülésbe" kezd, ami azt eredményezi, hogy ő már eleve a mutáns változatot "kölykedzi". Több százat.
Mit is lehetne róla írni? Kedves, bájos, mégse fél ölni. Legalábbis annyira. Érthető okokból vért igazából nem is látunk, helyette inkább olyan cukiságokat kapunk, mint a fő-fő szemét karakter kirepülése az ablakon. Akit egyébként fel se ismertem a parókája nélkül, így a kárörömöm kissé felemás volt. A személy eleve rosszabbat érdemelt volna. Cserébe láthatjuk a Mikulás halálát, ami mindig vicces.
A legnagyobb baj azonban a rengeteg logikai baki és fehér folt. Félbehagynak történéseket. Erre a legkínosabb példa, amikor mutatják, hogy a seriff kocsiját tönkreteszik, miközben az elhajt vele és... semmi. A többit a fantáziánkra bízzák. Továbbá olyan karaktereket dobnak be az elején, akikről a végén totál megfeledkeznek. Mint a szintén szemét és beképzelt banki bájgúnár, vagy a szerencsétlen fenyőfának öltözött kissrác. Velük mi lett? Ha már a szereplőknél tartunk: a barátnő teljesen súlytalan, abszolút felesleges a jelenléte. A drámai meséjét pedig a lehető legrosszabbkor mondja el.
Nagy piros pont azonban a rengeteg tiszteletadás az '50-es, '60-as évek sci-fi klasszikusainak. Bár nem értem, hogy miért pont azoknak kellett... Mindenesetre megtalálható a Testrablók támadása (1956), a Tiltott bolygó (1956) és Az időgép (1960). Ez utóbbihoz még egy egész jó poén is fűződik, csak szemfülesnek kell lenni. Sőt, magáról Spielbergről se feledkeznek meg az Indiana Jones-t utánzó plakáttal sem. Ezek miatt érdemes felnőttként is megnézni, elvégre egy gyereknek nem tűnne fel. Na jó, a legtöbb a hozzám hasonló filmbuziknak se:) Egyébként a főszereplő srác anyuka meg tiszta Ellen Ripley volt, amikor mészárlásba kezdett. Annyira, hogy a külseje is erősen hajazott rá. Az külön poén, hogy mindenre a konyhában került sor, ami remek üzenet, hogy "az az asszony felségterülete".
A kivitelezés pazar, a lényeket remekül megalkották. Látszik, hogy nem spóroltak rajtuk. A zene telitalálat, bár a tudjuk mennyire zseniális Jerry Goldsmith-nek ezúttal nem volt nehéz dolga, hiszen jóformán karácsonyi dalokat hangszerelt át. Jó ötlet volt.
A forgatókönyvet az ekkor még újonc Chris Columbus írta, akire bizonyára ekkor figyelt fel Spielberg, mert rá egy évre a Kincsvadászok szkriptjét is megírhatta. Rendezőként pedig letette az asztalra a szintén karácsonyi alapvetésnek számító Reszkessetek, betörők! 1-2-t. Igen, horrorhoz már csak a Szörnyecskék folytatásakor nyúlt még egyszer. De mivel cserébe ilyen, az előbb említett remek filmeket tett le, ezt nem is bánjuk. A rendezőt pedig már bemutattuk a Horror Mesterei Homecoming c. epizódjában. Azóta a könnyedség már annyira ráragadt, hogy az a legutóbbi "horrorján", A rettegés mélyén sajnos meg is látszódott...
A film nagy hatással volt a filmiparra, hiszen rengeteg hasonló "mini-szörnyes" széria készült. A két legismertebb a korrekt Rémecskék- (Critters 1986 - 1992) és a kifejezetten rossz Vérszomjas szörnyecskék (Ghoulies 1985 - 1994) kvadrológia. Hangulatilag azonban egyik sem tudta megközelíteni, talán csak az 1990-ben készült második rész, de arról majd máskor. Éppen ezért a legtöbb hibát meg tudjuk neki bocsátani. Talán még azt is, hogy a tarajos a hóban futás közben miért nem "szült"... Habár a humora is kissé megkopott az idő folyamán, nem lehet elmenni szó nélkül mellette. Egyszer az életben látni kell.
Friss kommentek