2x11 - Judy, You’re Not Yourself Today – Ma nem vagy önmagad

A mese – mint oly sokszor – egy házaspárról, Judy-ról (Carol Kane – Kánikulai délután, Annie Hall, Addams Family 2.) és Donald-ról (Brian Kerwin – Jack, A segítség) szól. Egy reggel a férfi elmegy vadászni. Judy egyedül marad, de nem sokáig, ugyanis csöngetnek. Egy randa öregasszony az, (Frances Bay – Rémecskék 3, Az őrület torkában) aki ilyen házaló ügynök-féleség. Judy beengedi, majd kap az öregasszonytól egy nyakláncot. A nő felveszi, a medál meg elkezd zölden fényleni…

Pár órával később Donald hazaér és megtalálja a mammert a szobában, aki váltig állítja, hogy ő Judy. Mindent tud az esküvőjük körülményeiről is. Közben a férfit felhívja egy barátja, hogy találkozott a feleségével, aki nagyon furcsán viselkedik, és meg sem ismeri őt. És mellesleg a reptérről telefonál. A férj bezárja az öreglányt a szekrénybe és elmegy a helyszínre, ahol Judy ügyet sem vet rá, és szokatlanul dögösen néz ki. Donald ekkor bizonyosodik meg, hogy tényleg ellopták a felesége testét. Ám egy ügyes trükkel ráveszi a boszorkányt, hogy csinálja vissza a varázslatot. A dolog sikerül, a feleség visszakapja a testét.

Hazaérve a férfi kinyírja az öregasszonyt és a pincébe temeti. A pár a nyakláncot a páncélszekrénybe zárja. Három hónappal később Donald egy éjjel, miután megriadt, kimegy a konyhába. Ott azonban találkozik a földből kimászott három hónapos hullával. Aki megint csak győzködi, hogy ő a felesége. Judy is megjelenik, és persze az ellenkezőjét állítja. De a férfi megint csak nem hülye, egy becsapós trükkel ismét kideríti, hogy ki is az igazi Judy, aki pedig nem más, mint a "hulla". Mert a nő idióta volt és nem bírta ki, hogy ne vegye fel a nyakláncot. Úgyhogy Donald és az ál-felesége elkezdenek hadakozni, a pisztoly pedig elsül…

Az epizódot a kevésbé ismert Randa Haines vezényelte, akitől esetleg az Egy kisebb isten gyermekei, vagy A diadal című filmeket ismerhetitek. A két főszereplő eléggé végig ripacskodja a 28 percet, kissé idegesítőek, de néhol viccesek. A vén boszorkány azonban jó választás volt, elég ijesztő fejet tud vágni a zöld fényben.  Ami kissé baromság volt, hogy a már halott öregasszony hogyan tudott testet cserélni Judyval? És ha már sikerült, akkor a csaj, hogyan tudott egy hullaként kikelni a sírból? Persze, lehet azt mondani, hogy mert a mammer biztos nem is halt meg. De akkor miért indult oszlásnak? Na, mindegy, csak kötözködöm, mert szúrta a szememet. Nem egy hatalmas rész ez, néha olyan, mintha egy burleszk filmet nézne az ember, de azért nem rossz. Mást nem is nagyon tudok írni róla. Itt megtekinthető.

2x12 – Fitting Punishment – Testre szabott büntetés

A második történet a Kriptaőr kedvenc elfoglaltságáról, a temetkezésről szól. Bobby Thornberry (Jon Clair – A kukorica gyermekei 3.) szülei meghaltak egy autóbalesetben. Ezért felkeresi utolsó még élő rokonát, az idős Ezra Thornberry-t, (Moses Gunn – Shaft [1971], Amityville 2, Tűzgyújtó) aki saját kis temetkezési vállalatot vezet. Az öreg felveszi dolgozni a srácot, cserébe kap kaját és szállást. Ezra bácsi egy igazi sóher faszkalap, aki állandóan cseszegeti az ott dolgozó másik feketét, Clyde-ot. E mellett, szidja Bobby halott anyját, veri a fiút, és egyfolytában háborog valamin. Továbbá ott spórol, ahol csak tud. Természetesen a gyászolóknak sosem mutatja igazi arcát, mindenki azt hiszi, hogy mekkora jó fej már.

Ilyen terrorban tengeti a fiatal srác nem túl boldog napjait, mikor is egy nap Ezra dühöngve ráront, hogy nem a kért tölgy koporsót rendelte, a vevőnek viszont csak a tölgy a jó, így most van egy felesleges fadoboza. Az unokaöccs hiába esküdözik, hogy ő bizony a megfelelő rendelést adta le. A nagybácsi az ellenkezést nem veszi jó néven, megragadja a feszítővasat, és csak üti-vágja szerencsétlen Bobby-t. Később a kiérkező orvos elmondja, hogy a srác lebénult. Telik-múlik az idő, Bobby nem tud dolgozni, Thornberry-nek elege lesz és elhatározza, hogy hasznát veszi a megmaradt koporsónak, ezért lelöki unokaöccsét a lépcsőn, aki kitöri a nyakát. Ráadásul a holttest túl magasnak bizonyul, de sebaj, a körfűrész csodákra képes.

A temetés után Ezra furcsa hangokra lesz figyelmes a házában. A csap csöpög, a villanyok égnek és zajok mindenütt. Mikor az öreg lenéz a pincébe, valaki meglöki hátulról és lebukfencezik a lépcsőn. Felnéz és meglátja a két levágott lábfejet, mindenki tudja, hogy kiét. Pár pillanattal később megjelenik a végtagok tulajdonosa is, csak szarabbul néz ki, mint legutóbb. Egy bibliai idézet után pedig érkezik is a testre szabott büntetés, a már ismerős feszítővas képében…

A rendező, Jack Sholder (Egyedül a sötétben [1982], Rémálom az Elm utcában 2. – Freddy bosszúja, A rejtőzködő) remek munkát végzett. Véleményem szerint ez az első olyan rész, ami tényleg nyomasztóra és helyenként parásra, de legalább is igazán sötét hangulatúra sikerült. A Kriptaőrt leszámítva semmi humor, csak (visszafogottabb) terror, megaláztatás, hullák, vér, félelemkeltés. Moses Gunn végig hiteles a szemétláda nagybácsi szerepében, akiben a jóindulat leghalványabb szikrája sem csillan. Amikor csak jelen van, biztosak vagyunk benne, hogy valami rossz fog történni és ez a hangulat (szerencsére) rányomja bélyegét az egész epizódra. A feszültségfokozó jelenetek pedig tényleg sejtelmesek, jól megvilágítottak, egyszóval elérik a céljukat. Talán az eddigi "leghorrorisztikusabb" rész, nézzétek meg!

2x13 – Korman’s Kalamity – A szörny gyáros

Mai utolsó mesénk egy igazi tiszteletadás a Mesék a kriptából-nak, pontosabban a kezdet kezdetének; a képregényeknek. Jim Korman (Harry Anderson – Stephen King – Az/A Gonosz) rajzoló a Mesék a kriptából szerkesztőségében. Ő az összes szörnyszülött atyja. De mostanában nem megy neki a rajzolás, hála a még be nem jegyzett gyógyszernek, amit a neje, Mildred (Collen Camp – Wayne világa, Die Hard 3, Rémségek cirkusza) miatt szed. A kedves feleség egyébként egy elviselhetetlen idegbaj, aki folyton azt hiszi, hogy a férje csalja a titkárnőkkel, és mást sem tud, csak ugatni, a borzalmasnál borzalmasabb ruhakölteményeiben. A rajzoló ezért dühében alkot egy szokásos szörnyet a papírra.

Később a mosodában egy rendőrnő, Lorelei (Cynthia Gibb – Friss vér, Rövidzárlat 2, Börtöncsapda) éppen vár a ruháira, mikor egy férfi, késsel a kezében rátámad. De a mosógépből egy ocsmány lény mászik elő, aki leszakítja a támadó fejét. A lánynak persze senki nem hisz. Másnap elmegy egy újságos előtt és meglátja a kriptamesék legújabb számát, amin egy ugyanolyan szörny jön elő egy mosógépből, amilyet tegnap látott. Ezért felkeresi Jim-et, az alkotót. Lorelei kérésére a férfi rajzol egy lényt, hátha az megjelenik valahol a városban. Közben persze egy bimbózó románc szemtanúi is lehetünk.

E közben egy elhagyatott épületben pár kissrác háborúsdit játszik. Egyikük talál egy hűtőt, amiből néhány perc múlva kimászik belőle a Jim által rajzolt nyálkás kreatúra. Tehát igaz, a rajzoló képzeletbeli teremtményei életre kelnek. A szerkesztőségben Lorelei felhívja Jim-et és megbeszélnek egy randit. Azonban ennek fültanúja lesz Mildred is, aki persze rohadtul berág, és leszalad a kocsiba egy kis "meglepetésért". Addig Jim azt csinálja, amit mindig, mikor ideges, egy szörnyet rajzol. A nő közben visszajön egy stukkerral a kezében. Szerencsére most is életre kel a Jim által rajzolt dög, ami előjön egy sarokból és Mildred-nek ugrik. A rajzoló nincs túlzottan kiakadva, otthagyja a párocskát. Közben befut Lorelei is, akivel már mennek is az étterembe turbékolni. És a Mesék a kriptából történetében először, happy end-et kapunk.

Ezt a részt Rowdy Herrington (Országúti diszkó, Árral szemben) dirigálta. Azt hiszem, a lényeget megkapjuk; egy inkább jópofa, mint elegáns köszönet és tiszteletadást. A szörnyek frankón néznek ki, olyan képregényesen. A letépett gumifej mondjuk picit gázos, de azért egy 1990-es produkciónak ez talán megbocsátható. A sztori szerintem vicces, ötletes. Van benne pár fasza egysoros beszólás is, illik is a közegbe. Összességében egy minden komolyságot mellőző, szórakoztató baromságot kapunk, aminek a fényét csak emeli a képregényes vonal. Lehet, hogy ez nem mindenkinek jön be, egy kriptamese rajongó azonban kajálni fogja. Have fun!