Bizonyára már minden olvasónk hallott erről a kiállításról, ahol a történelem leghírhedtebb sorozatgyilkosai kerülnek górcső alá, hiszen egész Budapest hemzseg a plakátjaitól. Természetesen nekünk is szemet szúrt a dolog, amitől rendesen beindult a nyálelválasztásunk. Próba-szerencse alapon lobbiztunk a sajtóakkreditációért, ami csodák csodájára össze is jött. Így már tegnap, a hivatalos megnyitó előtti napon kipróbálhattuk ezt az egyedülálló élményt. Partnerem ezúttal is Mi Amore Cadenza volt, akivel már a Budapest Horror Show alatt is remekül összecsiszolódtunk.
Ismét nem úsztuk meg várakozás nélkül, ez nagyjából fél órát jelentett a hidegben, amit - mint később kiderült - az egyik kereskedelmi tv stábjának "köszönhettünk". Elég hamar feltűnt, hogy a személyzet minden tagja kedves és mosolygós (azért arra kíváncsiak lennénk, hogy ez a lelkesedés kitart-e három hónap után is). Ráadásul welcome drinkkel is kedveskedtek nekünk a szervezők, ahol a nagy választékból mindenki megtalálhatta a kedvére valót: vagy hatféle rostos gyümölcslé és behűtött pezsgő volt a repertoár. Mint az a honlapon is olvasható, a ruhatár ugyan kötelező, de ingyenes (ezt a tulajdonságot átvehetné néhány hazai intézmény). Az remélem már senkinek sem újdonság, hogy egy ilyen helyen ki kell kapcsolni a mobilt - itt nem is annyira az etikett, hanem a technikai eszközök berezonálása miatt,
Kis csoportokban lehet végigmenni a tárlaton (mi nyolcan voltunk), vezető kíséretével. Csakhogy a szokásostól eltérően itt nem ő beszél. Ezt a feladatot egy fejhallgató és a hozzá tartozó érintőképernyős szabályozóberendezés látja el, melyet a kiállítás kezdete előtt kell bekapcsolni.
Magát a kiállítást leginkább egy panoptikumhoz tudnánk hasonlítani, csak még annál nagyságrendekkel jobb. Itt ugyanis minden ismertebb gyilkosra jut egy külön szoba, ráadásul a fülünkbe "duruzsolt" narráció sem száraz vagy unalmas. Mi leginkább egy hosszúra nyúlt trailerhez tudnánk hasonlítani, és ez most abszolút pozitívum. Meglepetésünkre néhány teremben más hangon szólt az ismertető, így egy pillanatra sem untuk el magunkat. Ha már itt tartunk, meglehetősen kreatívak voltak a bemutatótermek: remekül kombinálták a mozgó viaszbábukat, hanghatásokat és mozgóképeket.
Remekül gazdálkodnak az idővel, rendesen kibámészkodhattuk magunkat. Egyedül talán Ed Gein lakását kapkodták el, pedig ott aztán volt látnivaló dögivel. Tény, hogy nem az ijesztgetésre fókuszáltak a készítők, ugyanakkor voltak kifejezetten hátborzongató elemek, Például férfiasan bevallom, hogy jómagam a kis bostoni gyilkos bábujától kaptam frászt, Cadenza adrenalinszintjét pedig Báthory Erzsébet tornázta fel. Ezt leszámítva mindketten végig hol tágra nyílt szemekkel, hol vigyorogva léptünk be egy-egy újabb helyszínre. A csúcspont pedig egyértelműen az volt, ahol premier plánban nézhettünk végig egy nyilvános kivégzést. Fuck yeah.
Végül levezetésképpen egy úgynevezett relaxációs szobába vittek minket, azzal a céllal, hogy a (nálunk) gyengébb idegzetű embereket megnyugtassák. Ez egyébként egész jó ötlet lehetett volna, ha az utolsó szobában nem egy olyan gyilkosról lett volna szó, aki megerőszakolt és megölt 400 (!) gyermeket, majd két év börtön után pénz hiányában szabadon engedték őt a határon. Ez ugyanis kurvára nyugtalanító gondolat.
Bár nagyon sok "hírességgel" ismerkedhettünk meg, azért voltak feltűnő hiányosságok és érdekes aránytalanságok. Számunkra a legelkeserítőbb hiányt Charles Manson nemléte jelentette. Ellenben érdemtelenül helyet kapott Abraham Lincoln merénylője - mondjuk az ő bemutatása rendkívül kreatívra sikeredett. Ugyanakkor a Ku Klux Klán megjelenítését is vitathatnánk, hiszen ennyi erővel minden politikai célzatú tömegmészárlás szerepelhetett volna.
Persze ez már csak kukacoskodás, akkor és ott ilyesmi eszünkbe sem jutott. Egyszerűen átadtuk magunkat az élménynek. Utólag rákérdeztünk a hiányosságokra, amire azt a választ kaptuk, hogy tervbe voltak véve, tehát az eredeti kiállítás részei. Csak hely és idő hiányában lehetetlen volt a megvalósításuk. Arról már ne is beszéljünk, hogyha tényleg mindenkit be akartak volna mutatni, legalább hat órás útra készülhetnénk a jelenlegi egy helyett.
A fejhallgató csak az elején volt furcsa, de később többszörösen is beigazolódott szükségessége. Egyrészt a külföldiek miatt (angol, német, spanyol ajkúaknak külön van), másrészt ezzel tökéletesen kizárták az egymás közötti kommunikáció lehetőségét. Igaz ami igaz, néha mi is kedvet kaptunk a kommentáláshoz (és a vicces beszólásokhoz). Reméljük, hogy ez a módszer továbbra is beválik, és senkinek sem kell szenvednie a "hülyegyerekektől".
A hazai bemutatót egyébként 2008 óta tervezik, a megvalósításra azonban ezidáig várnunk kellett. A kivitelezést tekintve egy-két gyengébben sikerült bábut leszámítva nem lehet panaszunk, mondhatni nyugati színvonalat sikerült elénk varázsolni. Egyszóval profi.
Mi nagyon élveztük, ha fizetnünk kellett volna, az elégedett érzés akkor is garantált, Csak ajánlani tudjuk!
A képeket nem mi lőttük, ezek hivatalos sajtófotók, ugyanis benn tilos fotózni.
Friss kommentek