Igyekszem állni a szavam, és minden eddiginél jobban szemmel tartom az idei felhozatalt, hogy aztán az év végi toplistám valóban megalapozott lehessen. A mostani adagba szerencsére már egész jó filmek is kerültek.
1. Storage 24
Rendezte: Johannes Roberts
Jók is lesznek, de ez nem az. Idén már nem is tudom, hogy hanyadszorra kell csalódnom egy várva várt filmben. Hovatovább, ezt a művet még arra is esélyesnek lássam, hogy itthon bemutassák, amire remélem végül nem fog sor kerülni. Mert elméletileg mindennek klappolnia kellene: Universal-stúdió, angol alkotók, szűk játéktér és nem utolsósorban sci-fi jelleg. Nekem még az előzetes is kifejezetten tetszett. Mégis, hogy a fészkes fenébe lehetett ezt ennyire elszúrni?!
A helyszín egy bérelhető raktárház. Tudjátok, tőlünk nyugatra nagy keletje van ezeknek a helyeknek, ahová az átlagember a ritkán használt dolgait tárolhatja. Egy ilyen épület mellé zuhan le egy katonai teherszállító repülőgép, ami rendesen összezavarja a raktár biztonsági rendszerét, ezáltal vagy egy féltucat embert fogva tart. Ez még önmagában csak simán bosszantó helyzet, csakhogy előkerül a repülőgép rakományából egy vérszomjas földönkívüli és egyenként széttépi a benn tartózkodókat.
Pozitívum, hogy a leendő áldozatok nem csupán "noname karakterek", akik csak annyi a dolguk, hogy csúnyán elhalálozzanak. Egész konkrétan egy szerelmi háromszög szereplőit láthatjuk, illetve azoknak a barátait. Meg pluszba egy mániákus fickót, aki a felesége elől rejtőzködik a raktárban.
A film egyszerűen unalmas. Baromi lassan indul be. A másik probléma meg maga a lény, aminek nem elég, hogy ritka röhejes feje van, de még egy játék kiskutyától (!) képes megrettenni. Ezen a ponton nem is tudtam eldönteni, hogy a készítők paródiának szánták e a filmet, vagy sem. Ugyanis képtelenség komolyan venni.
Pozitívum még két karakternek a jellemfejlődése is: a szimpatikusból egy ordenáré faszfej lesz, míg a másiknál ez fordítva következik be. Az meg külön bravúr, hogy egy 30 éves színésznőt sikeresen sminkeltek és öltöztettek fel úgy, hogy egy 16 éves fruska benyomását keltse. Ez által az ő drámáját (meg az egész szerelmi civakodást) is baromi nehéz átérezni.
Hiába vannak még olyan kellemes momentumok, hogy a tűzijátékon és a pajszeren kívül nem találnak értelmesebb fegyvereket (ebből is látszik, hogy nem amerikai produkció, ott már előkerül volna néhány géppisztoly), de mind-mind eltörpül amellett, hogy képtelenek atmoszférát teremteni. Nincs semmi klausztrofób érzésünk, ami körülményeket ismerve bravúr. Az meg jól mutatja az alacsony költségvetést, hogy a sztori szerint a fél Londont lezárta a katonaság, ennek ellenére a környéken egy deka katona nem volt látható...
A rendező egy korábbi munkájáról, az F-ről már korábban volt egy vendégírásunk.
2. Chained
Rendezte: Jennifer Chambers Lynch
Ezek után következzen egy olyan film, amiben nem kellett csalódnom. Szintén már volt róla szó, David Lynch lányának legújabb horrorjáról.
A történetet első ránézésre nincs túlbonyolítva: egy taxis sorozatgyilkos elrabol egy anyukát (Julia Ormond - Benjamin Button különös élete, Tudom ki ölt meg) a kilenc éves fiával. Anyuci hamar a föld alatt végzi (ezért érdemes volt kiírni a nevét...), míg a gyerek nem ilyen szerencsés: a férfi rabszolgája lesz. A szó legszorosabb értelmében, vagyis ő takarít, mos, főz stb. Cserébe megeheti a maradékot (csakis azt!) és egy lánccal a lábán "élhet". De a munka nem csak ennyiből áll, ugyanis segédkeznie kell az áldozatok eltakarításában is. Minden engedetlenség veréssel jár. Mondhatni ennél rosszabb szocializációt el sem tudnék képzelni.
A filmnek nem is elsősorban a története az érdekes, hanem a gyilkos személye és kettejük kapcsolata. Ehhez megértéséhez ugrunk vagy egy tíz évet előre az időben. Itt a fiú már mindent rutinból csinál, de még a mai napig nem tud olyan lenni, mint gazdája. Akiben egyébként előkerül a bizarr atyai ösztön és a srácra már-már fiaként tekint. Persze csak a maga módján.
Nagyon nem tudok belemenni a részletekbe, és nem is igazán akarok. Már csak azért sem, mert nehéz bármit is írni róla. egy pofás kamaradrámához tudnám hasonlítani, amiben néha megölnek egy-egy fiatal lánykát. Nem túl véres, de ennek a hiányát annyira nem is érezzük, hiszen ellensúlyként ott van a fiú nyomorúságos karaktere, ami már önmagában is meghatározó jelenség. Illetve az olyan fekete humorú jelenetek, amikor az áldozatok személyi igazolványaival kártyáznak. Kemény.
Technikailag nincs túl sok kivetnivalóm. Szép, hangulatos színezés, jó zene választás. Talán maga az a tény, hogy aki tíz éven keresztül nem volt kinn a szabadban, és csak maradékon él, az nem néz ki ennyire egészségesnek. Illetve az is elgondolkodtató, hogy aki ilyen régóta tizedeli a környék lányait (és nem váltott lakóhelyet), az hogy a francba nem bukik le? Hiszen mindig ugyanazzal a taxis módszerrel dolgozik! De ezek fölött szemet lehet hunyni, hiszen itt a sajátos hangulat a lényeg.
Bár az igazat megvallva nekem a gazda munkásságának a "magyarázata" sem tetszett, feleslegesnek éreztem. Viszont a két főszereplő, Vincent D'Onofrio (A sejt, Imposztor, 13. emelet) és Eamon Farren közös játéka elképesztően jó. Ők ketten simán elviszik a hátukon a filmet.
3. Meeting Evil
Rendezte: Chris Fisher
Luke Wilson (Elhagyott szoba, A szuper exnőm, Börtönvonat Yumába) és Samuel L. Jackson (ki ne ismerné?) egy közös thrillerben? Amiről senki se beszél? Ennyire rosszul sikerült volna? Nem! Így már végképp nem értem, hogy hogy nem lett beszédtéma ez filmes körökben. Vagy én maradtam le róla? Mindenesetre létezik, lássuk, hogy miről is van szó.
Wilson karaktere egy frissen kirúgott ingatlanügynök, akit összehoz a sors (?) a kőkemény Richie-vel (Jackson). Az ember maga a stílus: fekete öltöny, kalap és egy pöpec régi vágású sztrádagyilkos. A fickóról hamar kiderül, hogy nem tűri sem az ellentmondás, sem a tisztelet hiányát. Na meg az, hogy egy pszichopata gyilkos, aki üldözőbe veszi hősünket.
A sztori nem egészen ilyen egyszerű. Ugyanis olyanok is elhaláloznak, akiket az átlagnéző nem sajnál. Mint például a munkáját nem végző telefonos testes nőt. Vagy azt a seggfejet, aki kirúgatta a főszereplőt. Továbbá képbe kerül még egy csinos nő is, illetve a szintén nem túl normális feleség (Leslie Bibb - Törvénytisztelő polgár, Éjféli etetés, Koponyák) is. Végig érezni valamiféle sajátos, kissé szürreális atmoszférát.
A Chained-hez hasonlóan erről sem tudok nagyon mit írni. (Lehet, hogy csak egyszerűen nem tudok dicsérni?) Van egy sajátos hangulata, az tény. Azonban az operatőri munka nagyon steril, látszik, hogy a költségvetés nagy része a színészekre ment el, akik egyébként hozzák a kötelezőt. Ha már itt tartunk, említsük még meg Tracie Thorns-ot is, aki a Döglött aktákból megismert karakterét emeli át a filmbe.
Viszont ami abszolút hangulatromboló: az a nyomozás. Ugyanis a gyilkosságok ex-ingatlanosunkra terelődnek, de basszus ezek olyan helyeken történtek, ahol kell lennie biztonsági kamerának!!! Nem hiszem el, hogy egyiken se látszódik, hogy egy teljesen más külsejű fickó ölt! Ilyen egy dilettáns bandát még életemben nem láttam!
A végén van egy valóban meglepő csavar, ami még tetszett is. A két főszereplő ebben az esetben is megold minden technikai és forgatókönyvbéli hiányosságot.
4. Devil Seed / The Devil in Me
Rendezte: Greg A. Sager
Kanada idén úgy látszik, hogy idén rekordmennyiségű horrort dob piacra (vagy csak most tűnik fel a termékenységük?). Nagy kár, hogy a mennyiség a minőség rovására ment. No, azért ez speciel annyira nem vészes.
Alex (az elsőfilmes Michelle Argyris) hosszú idő után visszaköltözik barátnőjéhez. Akinek van még egy szobatársa, egy ribanc képében, kivel Alex pasija csalja meg. Ezt egyébként már kezdéskor láthatjuk, szóval máris van egy lappangó dráma, amiből egyébként nem lesz semmi. Amúgy a megcsalásnak az oka elég prózai: a lány még szűz és még fél beengedni a macit a málnásba.
Egy átmulatott este után Alex és barátnője elmennek egy jósnőhöz. Ezt követően minden megváltozik, főhősnőnk furcsa jelenségekre lesz figyelmes...
Igen, az Ördög zaklatja, egy egészen konkrét céllal. Sajnos szinte csak ő tapasztalja a paranormális jelenségeket, aminek következtében elég hamar őrültnek és önmagára veszélyesnek nézik. Ez utóbbit a testén lévő mély karmolások erősítik. A film legjobb pillanati egyébként ezek a "látomások", amik képesek a néző beparáztatására. A történet alakulása mellet ez az egyetlen pozitívum.
Mert bizony a szereplők idegesítőek, a cselekmény pedig legyen bármennyire is érdekes, lassan halad. A végére meg bedobnak egy a forgatókönyv seggéből előhúzott papot, aki olyan szinten kilóg a filmből, hogy akár maga Donald Kacsa is lehetne. Nincs semmi súlya, csak ott van, amin még a minimális személyes háttérsztori sem tud segíteni.
A kivitelezés itt is elég gyatra: tompa színezés, amatőr kamerakezelés. Csoda, hogy a paráztatások többsége egyáltalán működőképes. A befejezés sajnos semmiféle meglepetést nem tartogat, de ez jelen esetben annyira nem bosszantott. Egyszer simán nézhető az arra fogékonyak számára, de ne legyenek nagy elvárásaitok.
Friss kommentek