Tudjátok, így az évad vége felé kezdek rájönni, miért is jó ez a sorozat. Minden epizódban tanulunk valamit: empátiát, hazaszeretetet, beletörődést, vagy szimplán csak azt, hogy igen, az emberi hülyeség határtalan, a horror műfaja pedig kimeríthetetlen. Eheti epizódunkat látva bőszen vakartam a fejem, hogy na, ezt hogy adjam be nektek... Ugyanis ez tipikusan az a rész, ahol nagyon is számít, hogy az illető néző (vagy kritikus) férfi vagy nőnemű. És hogy áll a bogarakhoz. Tudjátok mit? További szószaporítás helyett hallgassátok meg az én véleményemet, aztán majd vitatkozunk! Durván spoiler-üzemmódba kapcsolok, szóval akit érdekel, gyorsan nézze meg, és utána csüccsenjen vissza a gép elé! Következzék a:

Sick Girl

Ha emlékeztek, szinte minden kritikám azzal kezdődik, milyen fantáziadús főhősünk van: elvált, lúzer harmincas férfi. Búúúú. Hát most nem! Ida Teeter (Angela Bettis – Áldott a gyermek, Carrie (a tévéfilm), Frankenstein játékai, Scar, The Woman) ugyanis egy leszbikus entomológus. Tipikusan az az ember, aki hazaviszi a munkáját, ugyanis annyira elkötelezett bogárimádó, hogy az egész lakása ízeltlábúaktól hemzseg. Képzelhetitek, mennyire megközelíti ez a csajozást... Persze roppanós szárnyakból és szaruhártyából sosem elég, ezért hát rögtön a sztori elején Ida kap egy újabb, felettébb különös és agresszív példányt postán. Elárulom, csak a baj lesz vele. Azonban hamar kiderül, hogy minden zsáknak van egy foltja, és IGEN, kedves férfi olvasóim, készülhettek a leszbi csókokra, csöcsökre, satöbbire orrba-szájba, ugyanis képbe kerül egy fura tündérmániás „nemhippi” lány, Misty, akivel főhősünk gyorsan össze is bútorozik, táptalajt adva munkatársa, Max perverz gondolatainak.

Időközben Mick, a beazonosíthatatlan egzotikus rovar meglép a terráriumából, és élelem után néz. Az idegesítő szomszéd kiskutya éppen jó is lesz. És mi más rejtekhelyet találhatna egy öklömnyi méretű dög, ha nem a párnahuzatot? Végül is... Ott valóban nem keresi senki. Épp ellenkezőleg: neki sikerül fülön csípnie... Misty-t. Aki ezután teljesen kifordul magából: az addig szerény, szótlan lány igazi perszónává változik, amivel fejükre hozza a bajt: a tipikus megkeseredett „vén szatyor” házinéni nem tűri se az unokáját megrontó leszbikus párt (szegény kislány már így is katicabogárnak képzeli magát...), se a nem éppen szokványos háziállataikat. Nem baj, nem sok ideje lesz a panaszkodásra, hiszen véééletlenül lelökődik a lépcsőn. Milyen ironikus...

Eközben a bogár küldője levelek sorában kér bocsánatot Idatól, mintha direkt ártó szándékkal adta volna postára a nem mindennapi küldeményt. Idézem:

„A rovart úgy ismerjük, mint a madarak és egyéb kisebb állatok élősködőit. Parazitaként viselkedik. Szívószervük segítségével kiszívják az állatok vérét és egy egyedi méreggel cserélik ki. A méreg, amit a bogár befecskendez egyfajta protein, ami ha bejut a vérkeringésbe, mutációt okoz. A protein megtámadja a gazdatest DNS-ét, és a madár is állapotos lesz a rovar utódjával.” Na neee...

Ja, de. Ugyanis eközben láthatjuk, ahogy tündérlánykánk egyre közelebbi (szó szerint!) kapcsolatba kerül ezzel az undormánnyal. Komolyan, már-már romantikát vélek felfedezni néhány jelenetben: először a gyengéd fülnyalogatások (hmm, azok a jó kis biológiaórák, meg a szúró-szívó és nyaló szájszerv...), majd az erotikusnak (?) szánt álmok:

„Egy kicsi tündér voltam, és egy tavirózsán feküdtem. Egy gyönyörű óriás bogár szállt rám, a fejem fölé helyezte a kezemet, és beledöfte a hasamba a szívószervét. Én csak feküdtem ott, ahogy belém fecskendezte a nedveit.”

(megjegyzem, aktív szemlélői vagyunk az álomnak) Utána konkrétan ez az izé premier plánban megdugja a csajt!!! Emberek, ez teljesen komoly!!! És még orgazmust is képes okozni! Én azt hiszem, valahol itt kezdtem el gurulni a röhögéstől. Ez kész... És azt hiszitek, már mindent láttatok? Egy nagy francokat!

Mire Idaék a laborban rájönnek, mekkora is a baj valójában, már késő. A házinéni halott, Misty teljesen bezsongott, és közli, hogy az ő apja (hősnőnk kedvenc egyetemi professzora) küldte a csomagot azért, hogy a lánya megundorodjon az ily módon őrültté váló nőszemélytől. A kedves papa ugyanis nem tudott beletörődni abba, hogy egyszem magzata leszbikus. Hoppá. És még mindig nem láttatok mindent! Azt hiszitek a Légy jó kis biohorror? Na jó, az, de amit ebben láthattok, az úgy beleég a retinátokba, hogy... na. Misty ugyanis óriás bogárrá változik és jóízűen becsócsálja Maxet. (Kafka felsírt volna) Tudjátok: rosszkor, rossz helyen... Elég volt? A-a! A fertőzés ugyanis végül mégis eléri a célszemélyt, és kapunk egy olyan záróképet, amin már lehetetlen nem visítani. Kultúra ide vagy oda. Na de hagyok nektek annyi örömöt, hogy ezt magatoknak fedezzétek fel! Nehogy szó érje a ház elejét... 

Amíg magatokhoz tértek, váltsunk pár szót eme műremek rendezőjéről! Az illető Lucky McKee, akinek igazából 3-4 emlékezetesebb filmet csaphatunk csak a nevéhez. S hogy melyek ezek? Frankenstein játékai (külön kiemelném, hogy ebben is leszbiznek), Az erdő és The Woman. Semmi rendkívüli. Sehol egy rejtett utalás, egy kis többletjelentés... Ó, nem. Ettől függetlenül szerintem a sorozat egyik emlékezetesebb darabja, bár ez relatív. Én személy szerint jókat nevettem rajta, társaságban meg szerintem egyenesen telitalálat lehet! És hogy utána hogy folytatódik az este? Azt már a saját fantáziátokra bízom :)