Újabb hét, újabb kriptamese. Az e heti rész, a maga 20 percével igen rövid, ám ebbe a kis időbe belepréseltek egy zseniálisan szórakoztató epizódot. Reno (Lance Henriksen) afféle modern cowboy és nagy szerencsejátékos, éppen most tért vissza a városba Vegas-ból. Elmegy régi törzshelyére, ahol letol egy whiskey-t, majd beszélget kicsit a csapossal, aki elmondja neki, - ahogy a felszolgálólány is – hogy még mindig régi nagy riválisa, Sam (Kevin Tighe – Kutyám, Jerry Lee, A rózsa vére, Véres Valentin 3D) az ász, ha komoly játékra vágyik.

Pár pillanattal később Reno meg is látja egykori ellenfelét egy asztalnál. Odamegy hozzá és nem túl szívélyesen üdvözlik egymást, ugyanis mindkettő gyűlöli a másikat. Mivel mindketten jobb játékosnak gondolják magukat a másiknál. Sam szerint a cowboy egy vesztes ripacs, Reno pedig ócska csalóként tartja számon az előbbit. Nem tudják elviselni egymást. Valakinek el kell hagynia a várost! Ezt milyen más módon dönthetnék el, mint kedvenc szenvedélyükkel, a szerencsejátékkal. Nekiállnak kockázni. Reno kezd, a kockák zörögnek a kis dobozban és végül két 6-ost dob. Sam, persze nem hagyja annyiban, jól megrázza ő is a cuccot és lám, 12-t dob ő is. Megelégelik ezt az egyszerű játékot és kicsit súlyosabbat választanak; az orosz rulettet.

A parkolóban előkerül egy 44-es és kezdődhet a játék! Most Sam kezd, 5-1 eséllyel. Ahogy egyre kevesebb a lehetőségek száma, úgy nő a feszültség, hisz minden kör egyikük életébe kerülhet. Közben, persze tovább oltják egymást. Amikor a véletlen úgy hozza, hogy már csak egyetlen lehetőség van és az a biztos halál, a cowboynál van a pisztoly. Nem akarom elmondani, hogy hogyan, - nem mintha olyan rohadt nagy fordulat lenne, de na… - de mégis megússza. Kell valami más játék, ami nem más lesz, mint a csontpóker. Hogy az milyen?

Hát olyan, hogy ha valaki veszít, akkor annak ugrik egy testrésze. Az ujjakkal kezdenek. Ötlapos pókert játszanak a fiúk. Van osztó, friss pakli, hentesbárd, ami kell. Ők aztán komolyan gondolják a rivalizálást. Pattannak lefelé az ujjacskák, szép sorban, míg végül…

Nem nagyon tudok többet írni, mert tulajdonképpen más esemény nincs. Viszont ezt a keveset piszok jól csinálják! Henriksen-t nem kell bemutatni, igen jó színész, még akkor is, ha mostanában szinte csak B-filmekben "kamatoztatja" tehetségét. Tighe-gal remek párost alkotnak, nagyon osztják egymást, és állati jól áll nekik. Ezen a részen is többet lehet nevetni, mint borzongani, de megint csak nem lehet ok panaszra. Nem is csoda, a rendezői székben ismét Walter Hill ült, aki az első, a szintén nagyon jó A halál embere című részt is vezényelte. Ja, és mindig elfelejtem írni, hogy azok az epizódok, amikről eddig jelent meg kritika/ismertető a blogon, mind megtalálhatóak szinkronosan a zinterneten. YouTube-on, vagy ha ott nincs, akkor kissé gyér minőségben az IndaVideo-n. Íme, az e heti epizód. Jó szórakozást!